Vita nélkül – Somogyi Zsolt jegyzete

Igazi tündérmese Varga Barnabás története, tele tanulsággal. A legfájóbb, hogy az 1994-es születésű csatár esete égetően fontos kérdést feszeget: hány hozzá hasonlóan tehetséges fiút vesztett el a magyar futball a szakemberek „vaksága” miatt?

Igen, vannak későn érő típusok, de nem mindenki találja meg azt az egy edzőt, aki igazán hisz benne. A legtöbb futballistának pontosan ennyi kell ahhoz, hogy lendületet kapjon, beinduljon a pályafutásuk (a csatárt Tamási Zsolt csábította haza osztrák alsóbb ligákból Gyirmótra, érdemei elévülhetetlenek). Szóval, hányan tűntek el, akiknek nem volt szerencséjük, akik nem kapták meg időben az esélyt? Varga Barnabás megkapta, élt vele – ez főleg rajta múlt –, és ma már mindenki látja, bízhatunk benne a legmagasabb szinten. Mert az dönt a valódi mesterek és a kinevezett edzők között, hogy akkor is megadják-e a bizalmat egy tehetségnek, amikor még senki más. Varga ma már bánhatja, hogy az igazi esély nem nyolc-tíz évvel ezelőtt jött, de jobb később, mint soha, s ha a Klaksvík elleni két fájdalmas BL-selejtezőt nem számítjuk, ebben az idényben tizenegy tétmérkőzésen lőtt tizenöt gólt, és adott hat gólpasszt – elképesztő adatok.

Csütörtökön Belgrádban, a legerősebb rivális otthonában is „zörgetett” – ezt azért érdemes leírni, ha esetleg a Fradi gyengébb vetélytársai ellen szerzett gólok miatt fintorogna valaki. Ám a tengernyi dicséret mellé ezúttal jár a szeretetből, aggodalomból fakadó kritika is: többek között azért is cserélhette le Marco Rossi (azon túl, hogy a rengeteg futástól elfáradt), mert a második félidőben a bekkek mellett a játékvezetővel is viaskodott. Térdre esett az ő szintjén nem jelentős ütközésektől, és hangosan, látványosan kifogásolta, ha nem jött a sípszó, a folyamatos duzzogás miatt pedig elvesztette az esélyét, hogy a javára fújjanak kétséges szituációban; úgyhogy okosan döntött a kapitány, amikor – ezért is – lehívta. Ugyanez történt a Litvániában rendezett Fradi-kupameccsen, akkor a sárga lapot is kireklamálta a játékvezető zsebéből, ez pedig nem jó irány, mert ellenszenvesnek, arrogánsnak tűnik, leginkább a meccset vezető bíró szemében – az ilyen játékos a vitáknak sohasem lesz nyertese, ha igaza van, akkor sem.

Varga Barnabásnak kivételes adottsága van a gólszerzéshez, azaz inkább a labdára figyeljen, érdemes csendben maradnia – elég, ha a játéka beszél helyette.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!