Mint karácsony előtt – Thury Gábor jegyzete

SZÁZ NAP MÚLVA kezdődik a futball Európa-bajnokság. Mi, magyarok 1964-ben és 1972-ben ott voltunk a négyes döntőben – a manapság fellengzősen final fournak nevezett szakaszban. Majd 44 szűk esztendőt követően 2016-ban Franciaországban Bernd Storck irányításával továbbjutottunk a csoportból, 2021-ben ez nem sikerült a halál­kvartettből Marco Rossi labdarúgóinak – most meg száz nap, és rajtol a németországi torna.

A kor nem érdem, állapot, tartja a mondás, szóval, én már abban az „állapotban” vagyok, hogy láthattam Albertéket mindkét négyes döntőben, Szalai Ádámékat a franciaországi és a legutóbbi Eb-meccseken, s remélem, Szoboszlai Dominikék találkozóit is láthatom. Nem tagadom, az 1964-es Eb, mondjuk úgy, egybeesett a világra eszmélésem időszakával, így szinte beleégett az emlékezetbe: ha megkérdezik, kik az általam látott legjobb magyar labdarúgók, közülük kerül ki a legtöbb név (Alberttől Tichyig, Vargáig), az ifjúkor kezdetén már kritikusabban néztem a világot, így például Zámbó Sándorról nemcsak az jut eszembe, hogy zseniális futballista volt, hanem az is, hogy 1972-es Eb-elődöntőben a szovjetek ellen kihagyta a 11-est… De ami közös a két tornában, mindkettőt úgy vártam, mint a karácsonyt, egyfajta nyári advent volt ez, várakozás a futball eljövetelére. A két négyes döntő óta persze láttam remek Eb-ket, a francia győzelemmel végződő 1984-es, a német sikert hozó angliai 1996-os nálam ott van a topon – mégis, mivel válogatottunk nem vívta ki a részvételi jogot, a várakozás áhitata, izgalma finoman szólva sem volt felfokozott. Persze, örültem, lesz egy Eb – volt időm hozzászokni, nélkülünk –, de nem hozott eksztázisba.

Ezért vallom, a futball modern kori eljövetelét hozta el a 2016-os kontinensbajnokság, legalábbis nekünk, magyaroknak. Az a fajta boldogság, amelyet akkor éreztek az emberek, egy hosszú böjt utáni időszak lezárását jelentette, ha úgy tetszik, eljött a karácsony. Emlékezzünk: fiatalok ezrei a forgalmat megbénítva hömpölyögtek a Nagykörúton, felmásztak a villamosmegállók esővédőjének tetejére is…

A lebonyolítás különbözősége és a honi labdarúgás Európában elfoglalt helye miatt a régi időket nem lehet összehasonlítani a jelenlegivel, azért ne hagyjuk figyelmen kívül, válogatottunk sorozatban harmadik alkalommal vesz részt a kontinensbajnokságon.

Mi pedig ismét úgy érezhetjük magunkat, mint karácsony előtt.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!