Hetvenöt éves Kovács József – a magyar Beckenbauer

– Ki aggatta önre a Józsika becenevet?
– Gyerekkoromban ragadt rám, idővel azért meguntam, mert szépen megnőttem… − válaszolta lapunknak a 18-szoros válogatott Kovács József, aki ma 75 éves.

– Nagybátyja, Bognár Ferenc a székesfehérvári VT Vasas egyik legkiválóbb futballistája volt, egyenes út vezetett a futballhoz, a Videotonhoz?
– Igen, jártunk a családdal a másodosztályú mérkőzésekre, még vidékre is. Balatonlellén nőttem fel, az Aranycsapatból Budai László, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán számos alkalommal megfordult ott, a mai napig emlékszem, Kockának egy DKW autója volt. S ha már az Aranycsapat: amikor az angolok 1954-ben jöttek a visszavágóra, a lellei pályán edzettek, mi, gyerekek voltunk a labdaszedők. Életemben akkor láttunk fűző nélküli labdát, kaptunk is egyet. Mindenki a csodájára járt.

– Már a Videoton futballistájaként többször lőtt bombagólt, ami később a specialitásává vált.
– Szerettem előrekalandozni, jó volt a rúgótechnikám, mert edzések után sötétedésig gyakoroltuk a kapura lövést. Bátran vállalkoztam távolról is.

– Alig melegedett meg az első osztályban, 1971 novemberében válogatott lett Málta ellen. Jó átlagot hozott, az 1972–1973-as idényben az első lett a középhátvédek között elég magas átlaggal (6.93), korábban az őszi szezon legjobbja volt…
– Persze, reménykedtem, hogy meghívnak a legjobbak közé, Málta előtt ehhez az is kellett, hogy Páncsics Miklós megsérüljön.

– Nem került ki Illovszky Rudolf szövetségi kapitány látóteréből, tagja volt az 1972-ben Eb-negyedik keretnek, de nem lépett pályára a selejtezőben és a négyes döntőben sem. Ott is volt meg nem is…
– Egyfelől örültem, mert a tűz közelében voltam, másfelől persze volt bennem hiányérzet. Hangsúlyozom, hiányérzet, nem sértődés.

– Az 1972-es müncheni olimpián viszont három meccsen is játszott. Nem középső védőként, hanem középpályásként. Melyik posztot kedvelte jobban?
– Pályafutásom legelején majdnem mindig elöl játszottam, a Videotonban Kovács Imre edzősége idején kerültem hátra. Bízott bennem, meg is védett, mert egyes vélemények szerint könnyelmű voltam, nem odavaló. Söprögetőként éreztem magam a legjobban, főleg amikor Fejes Gábor volt a beállós, ő elvégezte a „piszkos munkát”. Kicsit olyanok voltunk, mint a Bayernben Beckenbauer és Schwarzenbeck.

– A bajnoki aranyról döntő, egy egyre végződő FTC–Videoton meccsen kihagyott egy nagy helyzetet. Emlékszik rá?
– Azt nem lehet elfelejteni! Főleg azért, mert egy nullára vezettünk, ha belövöm, nem valószínű, hogy a Fradi kétgólos hátrányt behoz. Könnyelmű voltam.

– Az idény végén a játékosrangsorban tizedik lett, átlaga jobb oldali középpályásként: 5.962. Tizenegy alkalommal került a forduló válogatottjába, ezzel tagja lett az idény csapatának. Rá egy évre, 1977-ben a Vasashoz akart igazolni.
– Megkerestek a Fáy utcából, gondoltam, kipróbálom magam. De a Vidi nem engedett, kivárni meg nem akartam.

– Az 1977–1978-as évad értékelésében ez állt: „Középhátvédként a legjobbnak tartjuk, kár, hogy nem utazik az argentínai világbajnokságra, pedig ott lenne a helye.” Baróti Lajos 1977-ben azért nem vette be a vb-keretbe, mert középhátvédben többre képes, viszont klubjában középpályás… Hogyan viszonyult a válogatottbeli szerepléseihez? Létezett a Budapest–vidék ellentét?
– Nyíltan nem volt ellentét. De mondok egy történetet: amikor ezüstöt nyertünk, a bankettre eljött Kutas István MLSZ-elnök, s csapattársunk, Szalmásy Tomi már néhány ital után, mondjuk úgy, felemlegette neki Müncz György Üllői úti játékvezetését, hogy Májer Lajost kiállította labdaelrúgásért, de Fradi-játékost nem. S Kutas – aki egyébként ellentmondást nem tűrő sportvezető volt – egy mukkot sem szólt. Aztán később megtudtuk, az volt az ukáz, inkább fővárosi együttesé legyen az arany, ne vidékié…

– Az 1980-as idény végén Újpestre igazolt – családi okokra hivatkozva.
– Ha az családi ok, hogy jobb körülményeket akartam teremteni a famíliának… Elmúltam harmincéves, az osztrák első osztályba mehettem volna, már csak a Videoton részéről hiányzott a pecsét. A vezérigazgató megkérdezte: „Mit akar a kapitalistáktól?” Végül azzal a feltétellel mentem a Dózsába, hogy ne kelljen leállnom.

– Újpesten öt idényt töltött, s bár nyert kétszer MNK-t, KEK-negyeddöntőbe jutott, arányaiban jóval kevesebbet játszott, mint Székesfehérváron. Mi volt az oka?
– Egy Újpest–Honvéd meccsen Weimper Istvánnal ütköztem, a térdemen levált a porc, a műtéteket követően az öt évadomból hármat végigszenvedtem.

– Ki nevezte el a magyar Beckenbauernak?
– Azt hiszem, egy újságíró, s valószínűleg azért, mert én sem szerettem csúszni-mászni, próbáltam tisztán szerelni.

– Van kapcsolata a futballal?
– Sokáig MLSZ-ellenőrként tevékenykedtem, jelenleg a fegyelmi bizottság tagja vagyok.