„Taktikailag teljesen el voltam veszve Olaszország előtt. Nem véletlenül mondta mindig Gera Zoltán is, hogy ne fussak már annyira összevissza – kezdett bele Nagy Ádám, az olasz másodosztályú Spezia középpályása, aki korábban a Bologna és a Pisa játékosa is volt. – Aztán nagyjából kezdett leülepedni, hogy miért is mondta, és kezdtem megtanulni, mint egy szivacs, magamba szívni ezeket a dolgokat. Valami miatt – nem véletlenül – azt szokták mondani az olasz focira, hogy magyar játékostemető, mert kevés olyan magyar játékost tudunk mondani, aki huzamosabb ideig ott tudott játszani. A játékosoktól pillanatok alatt elvárják, hogy megtanuljanak olaszul, ne legyenek kultúragyilkosok, legyenek tisztában a helyi szokásokkal. Minden csapatnak, minden öltözőnek megvan a dinamikája, azt is hamar fel kell venni. Szerintem nekem összességében nem volt problémám, még ha fizikailag és taktikailag fejlődnöm is kellett” – részletezte Nagy Ádám, aki szerint szerencséje volt, hogy Roberto Donadoni volt az edzője, sokat segített neki, türelmes volt vele.
A Spezia légiósa úgy érzi, néha szerencsés is volt azzal, hogy a magyar válogatottnak Marco Rossi személyében olasz kapitánya van.
„Az én játékom nem annyira látványos, de neki nagyon fontos, mert tudja, hogy taktikailag meg tudom valósítani, amit kér tőlem és hogy talán általam jobban is tudja ezt közvetíteni a csapatra egy-egy szituációban” – emelte ki Nagy Ádám, aki bevásárlótúrára vitte a stábot, ugyanis megnyitotta „Nagyi konyháját” és rákos tésztát készített.
Nagy Ádám a magyar válogatott elmúlt években nyújtott teljesítményére is kitért.
„Saját magunknak köszönhetjük, hogy az elvárás fokozatosan nőtt. Ha megnézzük az előző selejtezősorozatainkat a Nemzetek Ligáját is hozzávéve, nagyon szép eredményeket tudtunk elérni, és ahogy szépen fokozatosan jöttek az eredmények, biztos, hogy úgy nőtt a szurkolói elvárás is. Néha irreálisan magasra teszik a lécet, de szerintem ezzel nincs semmi baj. Ez nem magyar attitűd, mert szerintem minden ország szurkolói ugyanígy többet várnak el, kicsit álmodni szeretnének” – vélekedett Nagy Ádám, aki magánélete kapcsán elmondta, a pályán nyújtott teljesítménye szempontjából is mindig fontos volt, hogy a pályán kívül milyen életet tud élni, Olaszországban pedig nagyon jól érzi magát.
Nagy Ádám beszélt továbbá az olaszok közlekedési szokásairól, a vallásosságáról, vendégszeretetéről, a labdarúgók és a szurkolók fanatizmusáról, a magyar utánpótlásról és saját, labdarúgás utáni jövőjéről is. Utóbbi kapcsán elmondta, az edzői pálya annyira nem érdekli, mert azt látja, sokan nem tudnak mit kezdeni magukkal, ezért mennek el edzőnek, ő viszont szeretné kamatoztatni azt a tudást, amit az évek alatt magába szívott, mert szerinte minden lehetőség adva van, hogy még többet hozzunk ki a magyar labdarúgásból.
„Kicsit úgy érzem, hogy van egy Ferrarink, de csak kettesben használjuk” – jegyezte meg.
