U-tólagos kesergés – Somogyi Zsolt jegyzete
Teljesen természetes, hogy napokkal Troy Parrott sokkoló gólja után még mindig letargikus a hangulat. És az is, hogy ilyenkor fokozottan figyelünk az utánpótlásra – a legtöbbször persze a szavak szintjén. Hiszen azután, hogy immár negyven esztendeje nélkülünk rendezik a világbajnokságot, a közeli jövőt, a 2030-as tornát meghatározhatja, hogy abban az évben Willi Orbán betölti a 38-at, Varga Barnabás pedig a 36-ot – fel kell készülni a kulcsemberek pótlására.
Akik nemzetközi szinten is meghatározók lehetnek. Nem meglepő, ha a szurkoló ilyenkor az utánpótlás-válogatottakat figyeli, s bár az eredmény nem minden, a mutatott játék, egy-egy tehetség fejlődése lenne hangsúlyos, azért vannak ijesztő jelek. Ha csak az elmúlt hetek eredményeit nézzük, láthatjuk, hogy az U19-es együttes a görögöktől kapott ki 4–0-ra Kispesten, az U17-es gárdánk a csehektől szenvedett 7–1-es vereséget – kiélezett meccsen alulmaradni sem jó, de azért ezek az eredmények meg tudják ütni az embert.
Nyilván vannak győzelmek, épp az U19 jutott tovább hihetetlen módon az Eb-elitkörbe: a rivális bolgárok kispadján valaki reklamált, és azzal a sárga lappal, a sportszerűségi versenyen kerültünk eléjük, miközben az egymás elleni meccsen döntetlen született. A drukker szíve azonban belesajdult, látva, milyen ragyogó akciókat vezettek a bolgárok. Pedig most már egyre kevesebb a kifogás: a körülmények, az edzőpályák jó minőségűek, oktatáson részt vevő edzőkre bízzuk a gyerekeket, egy évtizede már százmilliók, milliárdok kerülnek a rendszerbe – mégsem jön ki belőle minőségi „termék”. Vagy csak olyan, amely a csehek elleni 1–7-re elegendő – látható, valami még mindig nem működik. Kedden a horvát U21-es csapat lépett pályára a Hidegkuti-stadionban, a vendégek ámultak: Micsoda létesítmények vannak a szomszédban! Mennyi pénzt fordítanak itt a labdarúgásra!
Itt stadionok, odaát játékosok „épülnek”…
Régóta tudjuk, a forintbőség csak lehetőség a minőségi munkára, de most ott tartunk, mintha kontraproduktív lenne a folyamat: a túl sok pénz, az anyagi biztonság csökkenti a motivációt, elkényelmesít, márpedig a belső motiváció erőssége révén érhető el a hőn áhított cél. Vagy nem találjuk meg azokat, akik a nemzetközi futballra alkalmasak, vagy megtaláljuk, de nem tudjuk kellően felkészíteni őket, vagy az ügyeseket keressük az igazán kitartók helyett – a hatalmas mértékű befektetésnek egyelőre nincs látszatja.
Az utánpótlás eredményei azt sejtetik, a jövőben sem várnak ránk sokkal szebb napok.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
