Gianni Infantino: Aki szereti a futballt, hálás lehet a magyaroknak!

Illusztris vendégek jöttek el köszönteni a 125. születésnapját ünneplő Magyar Labdarúgó-szövetséget (MLSZ). A Budapest Marriott Hotelben rendezett díszvacsorán Orbán Viktor miniszterelnök mellett Csányi Sándor, az MLSZ, Gianni Infantino, a FIFA és Aleksander Ceferin, az UEFA elnöke is beszédet mondott. 

A Budapest Marriott Hotelben rendezett díszvacsorán Orbán Viktor miniszterelnök mellett Gianni Infantino, a FIFA és Aleksander Ceferin, az UEFA elnöke is beszédet mondott. Az ünnepi eseményen a FIFA és az UEFA több vezető tisztségviselője, nemzeti szövetségek elnökei is részt vettek, továbbá itt volt Marco Rossi szövetségi kapitány, a francia válogatott tagjaként 1998-ban világbajnoki címet nyerő Youri Djorkaeff, Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter és természetesen a magyar labdarúgás prominens képviselői, korábbi szövetségi kapitányok – Bernd Storck, Csank János, Gellei Imre, Georges Leekens – kiváló edzői, játékosai, valamint Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, a Puskás-örökség nagykövete.

A rangos külföldi és magyar vendégeket, Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke fogadta, ünnepi beszédében pedig a felelevenítette a rendkívül gazdag magyar futballtörténelem jelentős pillanatait és alakjait. Az MLSZ-t 2010 óta vezető Csányi Sándor kiemelte az olimpiákon elért sikereket, az Aranycsapatot, továbbá beszélt arról a korszakról is, amikor a magyar edzők meghatározó szerepet töltöttek be a nemzetközi labdarúgásban.

„A magyar futball 125 éves sporttörténelméből sok mindenre és mindenkire lehetünk büszkék – mondta Csányi Sándor, az MLSZ elnöke. – Az Aranycsapat 1952-ben olimpiai bajnok lett, 1953-ban megnyerte a közép-európai válogatottaknak kiírt Európa-kupát, s elsőként győzte le 6:3-ra a Brit-szigeteken kívülről érkezett válogatottként az angolokat a Wembley-ben. Majd egy év múlva 1954-ben 7:1-re kiütötte a futball tanítómestereit a Népstadionban rendezett visszavágón. Nagy eredménynek tartjuk azt is, hogy elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően a magyar amatőr és professzionális labdarúgás a világ egyik legjobb infrastruktúrájával rendelkezik. Az elmúlt másfél évtizedben 1.600 pályát építettünk és 3.800 pályát újítottunk fel a sportszervezetekkel közösen. A regisztrált labdarúgók száma több mint háromszorosára, 300 ezerre nőtt. Kötelező tisztelettel emlékeznünk arra, hogy a 125 éves történelmünkben voltak olyan évtizedek, amikor a magyar edzők meghatározó szerepet töltöttek be a nemzetközi labdarúgásban, annak fejlesztésében. Edzőink mellett büszkék vagyunk az 1967-ben aranylabdát nyert Albert Flóriánra, és meg kell említeni ezüst- és bronzcipős góllövőinket is: Dunai Antal, Fazekas László, Fekete László, Nyilasi Tibor és Várady Béla. Reméljük, lesznek utódjaik és már most említhetjük Szoboszlai Dominiket, aki első magyar játékosként vehetett át tavaly bajnoki aranyérmet az angol Premier Leauge-ben.”

Csányi Sándort követően Aleksander Ceferin, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnöke tartotta meg beszédét, felidézve a magyar futball meghatározó együttesét, az Aranycsapatot.

„Ma este amikor a reflektorok fénye alatt összegyűlünk ebben a gyönyörű városban, visszagondolunk egy teljesen más megvilágításra. Egy régi tévé képernyőjének fényére, vagy egy otthoni konyha fényére, ahol először hallottuk azokat a neveket, akik előtt ma lerójuk tiszteletünket. Mi ahhoz a generációhoz tartozunk, amelyik olyan történeteken nőtt fel, amelyek Puskás Ferencről szóltak, és a nagyszerű magyar válogatottról, amelyet Jugoszláviában mi csak könnyűlovasságként ismertünk. Apáink nemzedéke el tudta sorolni az aranycsapat kezdő tizenegyét, méghozzá könnyűszerrel. Az aranycsapat egyik leginkább tisztelt válogatott volt, amely egyetlen meccset veszített el 1949 és 1954 között. A labdarúgás történészei még mindig keresik a válaszokat arra, hogy nem nyerték meg a berni döntőt. Az 1952-ben megnyert olimpiai cím a csapat legnagyobb hivatalos diadala. Ezt követően aztán közbejött a történelem. Puskás a klubfutball egyik óriásává nőtte ki magát, de benne maradt a tüske, hogy soha nem emelte fel válogatott mezben a világbajnoki trófeát. Magyarország ettől függetlenül nem tűnt el a világfutball színpadjáról és a magyar labdarúgás iránti szeretetem megmaradt – mondta az UEFA elnöke. –  A magyar labdarúgás új felemelkedése, amelynek napjainkban vagyunk tanúi, igencsak megindító. Újra büszkeség és identitásforrássá válik a labdarúgás az országban. A válogatott nagy szívvel játszik, figyeltem, milyen fegyelmezetten, milyen jó elképzeléssel, és egy olyan szövetség támogatásával, amely pontosan tudja, merre is tart. A feltámadás nem véletlen, hanem hosszú távú vízió, befektetés eredménye”.

– 125 év valóban olyasmi, amit méltó módon kell megünnepelni – kezdte beszédét Gianni Infantino, a FIFA elnöke. – Amikor az ember földet ér Budapesten, behajt a városba, megismeri gyönyörű utcáit, egyből érződik a történelem, a kultúra, látszódnak az épületek, az utcák, a gyönyörű hidak és érződik a nagyság. Ha ezt meglátjuk, és a labdarúgásra gondolunk, akkor mindannyian büszkék lehetünk arra, hogy mit ért el a magyar futball az elmúlt 125 év során. A labdarúgás története ezen elképesztő ország történetének szerves részévé vált. Talán három olyan válogatott van, amelyet az emberek világszerte fel tudnak idézni, Vanuatutól Namíbián át Guatemaláig. még akkor is, ha ezek a csapatok nem nyertek világbajnoki címet. Az 1982-es Zico-féle Brazília, az 1974-es, Johan Cruyff fémjelezte Hollandia és Puskás Ferenc Magyarországa 1954-ből – sokan jobban emlékeznek ezekre a csapatokra, mint a győztesekre! Ha ez egyszer bekövetkezett az ötvenes években, ezzel az elképesztő játékosgenerációval, akkor semmi ok nincs, hogy ez miért ne következhetne be újra. És meg kell említeni: Budapesten lesz a Bajnokok Ligája döntője! A magyar futball már az 1938-as világbajnokságon nagyon erős volt, akkor is, ha a döntőt végül elveszítette. Az 1954-es vb már szóba került: akik nem magyarok, nehezen ejtik ki Grosics Gyula, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc és a több klasszis nevét, de azt mindenki tudja, milyen nagyszerű futballisták voltak. 108 országot látogattam meg, és a helyi futballmúzeumokban szinte mindenhol találtam magyar edzőt – ezek az emberek világszerte fejlesztették a futballt, mielőtt a FIFA kitalálta volna az erre vonatkozó programját, megelőzték a korukat a magyarok. Aki szereti a futballt, hálás lehet a magyaroknak! És köszönjük Orbán Viktor miniszterelnök úr erőfeszítéseit, igazi futballrajongó, a folytatásban is ugyanilyen energiával támogassa a sportágat! Hadd emeljem ki Csányi Sándort, aki visszatette a magyar labdarúgást a világ térképére, a 6:3 után 4–0-ra győzte le Magyarország Angliát idegenben, a magyar csapattól újra félnek az ellenfelek – boldog születésnapot, és a következő 125 év sikeresebb lesz, mint az előző volt.”