Eseménydús mérkőzésen csak a gól hiányzott, a magyar válogatott döntetlent játszott a görögökkel
FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–GÖRÖGORSZÁG 0–0
Budapest, Puskás Aréna, 58 000 néző. Vezette: Florian Badstübner (Lasse Koslowski, Sven Waschitzki) – németek
MAGYARORSZÁG: Tóth B. – Bolla B. (Osváth, a szünetben), Orbán, Dárdai M., Kerkez – Schäfer, Vitális (Szűcs T., 67.) – Redzic (Lukács D., a szünetben), Tóth A. (Bárány, a szünetben; Schön, 77.), Szoboszlai – Sallai. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
GÖRÖGORSZÁG: Colakisz (Cifcisz, 78.) – Vajannidisz, Recosz (Muzakitisz, 78.), Kulierakisz, Cimikasz – Kurbelisz, Triandisz – Maszurasz (Rota, 78.), Bakaszetasz (Tetteh, 67.), Colisz – Pavlidisz. Szövetségi kapitány: Ivan Jovanovics
A lelkesedés nem szűnik: a vb-selejtezős kudarc közeli emléke, a mérkőzés viszonylagos tétnélkülisége és a március utolsó napján „illendőhöz” képest jóval hűvösebb, esős idő sem tántoríthatja el immár a magyar futballszurkolókat attól, hogy ismét megtöltsék a Puskás Arénát. A Görögország elleni felkészülési mérkőzés is lázba hozta a drukkereket, akik tudják, hogy akármilyen rangú meccset rendezzenek is, akármelyik csapat is az ellenfél, akármilyenek a külső körülmények, a 2019-ben átadott új stadionban, ha nem is mindig csoda vár rájuk, de maradandó élmény mindenképpen. Mert minden meccsen ott van a tömött lelátó fantasztikus látványa, ott vannak a lobogó nemzeti színű zászlók, van közösen énekelt Nélküled, van magyar himnusz a katonazenekarral, van Szoboszlai Dominik, van Kerkez Milos, van Willi Orbán, van Marco Rossi. Nem is csoda, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség a mérkőzésre kiadott hivatalos műsorfüzetében a kapus, Tóth Balázs úgy fogalmazott: „Hazai pályán, telt ház előtt egyébként sem lehet egy mérkőzést barátságosnak tekinteni. Bárki az ellenfél, nekem egy telt házas meccs BL-döntővel is felér.”
Ami azt illeti, BL-döntő is lesz hamarosan ebben a stadionban, május 30-án. Addig viszont még itt volt a görögök elleni válogatott mérkőzés, amelyre már nem volt érvényes az UEFA büntetése, így a kapu mögötti szektorok is megtelhettek szurkolókkal – még ha egy-két üresen maradó széket ki is lehetett szúrni.
Tóth Balázs állt ezúttal is a kapuban, egyébként egy változást eszközölt a kezdőcsapatban Marco Rossi szövetségi kapitány, Lukács Dániel helyett a szombati, szlovénok elleni meccsen jól beszálló Redzic Damir került be az együttesbe. Sallai Roland lett a legelöl játszó támadó, mögötte helyezkedett Redzic Damir és Szoboszlai Dominik, bár a csapatkapitány sokszor teljesen fellépett a középső támadó mellé. A vendégeknél viszont a keretben sem volt az a Konsztandinosz Karecasz, akit az ellenfél legveszélyesebb játékosaként nevezett meg vasárnapi sajtótájékoztatóján Marco Rossi – a belga Genk légiósa vélhetően sérülést szenvedett.
| A 99 éve született Puskás Ferencre emlékezve |
| Minden idők legnagyobb magyar labdarúgója, a Puskás Aréna névadója, Puskás Ferenc 1927. április 1-jén született, vagyis a magyar–görög mérkőzés másnapján lett volna 99 esztendős. A görög vendégszurkolók is jó érzésekkel gondolhatnak rá, az Aranycsapat kapitánya ugyanis nem csupán Magyarországon, Görögországban is legenda. Edzőként 1970-ben vette át a Panathinaikosz irányítását, és első idényének végén a Bajnokcsapatok Európa Kupája döntőjébe vezette a zöld-fehér athéni együttest, amely mindmáig egyetlen görög csapatként jutott el ebbe a magasságba. A londoni Wembley-ben rendezett döntőben a Johan Cruyff-féle klasszikus Ajax már túl nagy falatnak bizonyult (0–2), de Puskás négy évig volt a Pana mestere, ez idő alatt nyert bajnoki címet, bajnoki ezüst- és két bronzérmet, görög Szuperkupát, bejutott a Görög Kupa döntőjébe is. Mivel az Ajax visszalépett, a Panathinaikosz játszott az 1971-es Interkontinentális Kupáért is az uruguayi Nacional ellen (1–1, 1–2). 1978–1979-ben pedig az athéni AEK-et, Varga Barnabás jelenlegi csapatát is irányította, amelyet szintén bajnoki címig (bár a csapat nem Puskással fejezte be a bajnokságot) és országos kupadöntőbe vezetett. 1989 és 1991 között pedig Ausztráliában, az ottani görögök egyik csapatának, a South Melbourne Hellasnak a trénere volt (bajnoki cím, Ausztrál Kupa-győzelem), onnan költözött aztán haza Magyarországra. |
Nagyon megnyomták a magyar játékosok az első öt percet, keményen letámadtak, és Redzic Damir remekül visszatett labdájából Sallai Roland kis híján gólt szerzett. Igaz, Konsztandinosz Colakisz lövése után a 10. perc végén Tóth Balázsnak is nagyot kellett védenie. A magyar kapitány által szintén kiemelt Anasztasziosz Bakaszetasz bal oldali szöglete után Konsztandinosz Kulierakisz fejelte el a labdát, majd a hosszú oldalon Dimitriosz Kurbelisz lőtt kapásból nyolc méterről, de félmagasan középre ment a labda.
Felkészülési mérkőzés: Magyarország–Görögország (Fotó: Árvai Károly, Szabó Miklós, Török Attila)
A 15. percben aztán nagyszerűen játszotta meg a bal oldalon, kis területen a labdát a magyar válogatott, Dárdai Márton mesteri passzából Kerkez Milos elment az alapvonalig, tökéletesen adott középre, Redzic Damir ballal, tiszta lövőhelyzetben sajnos egy védőt talált el 11 méterről. Akkor is volt miért izgulni, amikor Tóth Alex kígyózott át a védők között, sajnos a lövése jócskán mellé ment. Jobban futballozott a magyar válogatott, sok kreatív elemet lehetett felfedezni a támadójátékban, és egyáltalán nem hagyta kibontakozni ellenfelét.
A 38. percben viszont már volt miért izgulni: a bal oldalon futott a görög támadás, és a szituációból majdnem baj lett, de Tóth Balázs szépen hárította Kosztasz Cimikasz ballábas lövését.
A szünetben érkezett Osváth Attila a jobbhátvéd posztjára – ugyebár Szlovénia ellen is ő váltotta Bolla Bendegúzt. Redzic Damir sem folytatta a szünet után, Lukács Dániel jött a helyére, Tóth Alexére pedig Bárány Donát. Ez természetesen pozícióváltásokkal is járt, a DVSC támadója lett az ék. Különös lett így Lukács Dániel szerepköre: azt lehetett gondolni, ő lesz majd a támadók mögött egy sorral, ám olykor annyira visszalépett a Puskás Akadémia játékosa, mintha ötödik védő lett volna.
Az 52. percben szenzációs jelenetsor következett, Szoboszlai Dominik megcsillantotta a tudása javát, bizonyítva, hogy miért a kontinens egyik legjobbja, ám parádés szlalomozása végén a ballábas lövés már nem volt az igazi, de nagyszerű gól lett volna, ha nem véd a görögök kapusa lábbal. A 64. percben a vendégek ráijesztettek a magyar csapatra egy, szinte „nullszögből” lőtt kapufával, Tóth Balázs még bele tudott kapni a Vangelisz Pavlidisz által meglőtt labdába, így szöglet lett a próbálkozásból. S ha már a helyzetek... Az volt némiképp bosszantó, hogy bár sokszor kialakított a magyar csapat létszámfölényes szituációkat az ellenfél védőharmadában, de aztán nem igazán tudott ezzel mit kezdeni, többnyire rossz döntést választottak a játékosok.
A 78. percben kapust voltak kénytelenek cserélni a görögök: Konsztandinosz Colakiszt ápolni kellett, majd egy ideig még bicegett a pályán, de aztán jött helyette Antonisz Cifcisz, a PAOK játékosa, akinek személyében újoncot avatott Ivan Jovanovics szövetségi kapitány.
Az utolsó negyedórában már egyik csapat sem vállalt igazán kockázatot, azt lehetett érezni, hogy a döntetlen összességében egyik válogatottnak sem rossz eredmény. Egy-egy ígéretes kiugrás volt itt is, ott is, de valódi gólhelyzet már nem alakult ki.
Második márciusi felkészülési mérkőzésén sem kapott gólt a magyar válogatott, amelynek stabil a védelme, vagyis eddig működőképes a négyvédős rendszer – de szerzett gól nélkül, persze, ezúttal nem lehetett megnyerni a mérkőzést. 0–0
