Szoboszlai Dominik előrébb került, mégsem lett veszélyesebb a támadójáték – elemzés

NEM VÁRHATUNK MINDENT Szoboszlai Dominiktól – Pátkai Máté, lapunk szakértője már fél óra elteltével ezt emelte ki az Ukrajna elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen, a lefújás után pedig a felelősségvállalást és a kezdeményezést hiányolta a magyar válogatott játékából, érintve ezzel az 1–0-s vereség egyik legégetőbb kérdését. Marco Rossi szövetségi kapitány együttese több szakaszban uralta a mérkőzést, időnként megtalálta az ukrán letámadás ellenszerét, csakhogy kevés igazán veszélyes helyzetet alakított ki.

De hogyan lehet pótolni Varga Barnabást a középcsatár posztján, illetve miként lehet úgy előrébb tolni Szoboszlai Dominikot, hogy közben ne veszítse el a válogatott a legfontosabb játékszervezőjét?

A szorult helyzetre válaszul egyfajta hamis kilences szerepkört szabott legjobbjára a szakmai stáb – a támadósor tengelyében helyezkedett, miközben visszalépéseivel is igyekezett kapcsolódni a játékhoz. Az elképzelésben volt fantázia, hiszen a magyar csapatnak nincs Vargához hasonló karakterű és azonos szerepkört hasonló hatékonysággal betöltő középcsatára, az első fél órában azonban éppen az okozta a problémát, hogy a csapatkapitány elvétve kapta meg a labdát olyan helyzetben, amelyből gyorsítani lehetett volna a játékot.

A labdakihozatal első szakasza ettől még többnyire működött. Amikor az ukránok 4–4–2-es vagy 4–2–3–1-es szerkezetben próbálták lezárni a területeket, Csongvai Áron vagy Schäfer András rendszeresen visszalépett a belső védők mellé, így a magyar csapat létszámfölényt alakított ki a letámadás első vonala ellen. A gond ezután kezdődött: a labda ritkábban jutott el Szoboszlaihoz vagy a védelmi vonalak közé. A Liverpool csillaga amint elkezdett visszalépni a középpályára, egyre inkább az látszott, ha a társak nem találnak biztos passzopciót, ösztönösen őt keresik. Noha logikus ez a reflex, hiszen nála van a legjobb helyen a labda, kiszámíthatóvá teheti a támadásokat, ha a csapat szorult helyzetben rendre őt akarja megjátszani. Gyanítjuk, ez aligha taktikai hiba; az elmúlt években éppen az rögzülhetett a játékosokban, hogy ha hozzá passzolnak, abból jó eséllyel valami veszélyes kerekedik ki.

Csongvai Áron a találkozó után maga is arról beszélt, voltak időszakok, amikor lehetett volna vállalni a bátrabb játékot.

„Biztosan akadtak olyan periódusai a mérkőzésnek, amikor több felelősségvállalásra lett volna szükség, vagy kicsit bátrabban kellett volna bánnunk a labdával – akár nekem, akár másnak. Amikor előretörtünk, nem tudtuk kihasználni a helyzeteinket, és végül ez döntött.”

Az egyik legnagyobb problémának mégis a klasszikus befejező hiánya tűnt. Lukács Dániel keveset tudott hozzátenni az összjátékhoz (összesen négy labdaérintése és egy passza volt a parádés lövése mellett, ami 45 perc alatt édeskevés), és Bárány Donát becserélése sem változtatta meg érdemben a támadások menetét – neki tíz labdaérintése volt, hét passzából kettő volt pontos. Ez részben választ ad arra, hogy a legígéretesebb magyar lehetőség miért éppen Bolla Bendegúzra jött ki a 19. percben – ha nincs olyan középcsatár, aki következetesen elfoglalja a megfelelő pozíciót a tizenhatoson belül, óhatatlanul olyasvalaki kerül lövőhelyzetbe, akinek nem a befejezés az elsődleges feladata.

„Nagy helyzet volt, illett volna belőnöm – mondta Bolla Bendegúz. – Nem igazán tudtam irányítani a labdát, inkább csak beletettem a lábamat.”

A jobb oldal ugyanakkor biztatóbban működött, mint a bal, legalábbis a kecsegtető akciók többsége onnan indult – Redzic Damir és Bolla Bendegúz játékkapcsolata ígéretesnek tűnt, érezték egymás mozgásait –, csakhogy szombat este érkezett a hír, hogy a Red Bull Salzburg támadójára bokasérülés miatt nem számíthat a stáb a következő három találkozón, elhagyta a telki edzőtábort, így a reményt keltőn teljesítő Jurek Gábor szerepeltetése kerülhet előtérbe.

Ami a középpályát illeti, Vitális Milán ezúttal kevésbé tudott hatást gyakorolni a játékra, alig volt nála a labda. A stabilitás biztosítására törekvő Csongvai Áron mélyebb pozíciója viszont lehetővé tette, hogy Schäfer András többször lépjen feljebb, és aktívabban kapcsolódjon a támadásokhoz. A probléma inkább abból fakadt, hogy sokszor lelassultak a magyar akciók, a tizenhatos közelében hiányoztak az átlövések, a védelem mögé kerülések, a tizenhatoson belüli labdaérintésekből (34–11 Magyarország javára) pedig nem származtak tiszta lövőhelyzetek. Erre jött a kapott gól, amelynél a magyar védelem nem követte megfelelően a hosszú oldalon érkező Danilo Szikant.

Bolla Bendegúz ezt tömören foglalta össze: „Elkerülhető gól volt: védelmi hiba történt, nem mentünk el az emberrel.”

Kevésbé látványos, ugyanakkor visszatérő probléma, hogy a hosszabb labdák után a magyar középpályások lényegesen kevesebbszer szedik fel a lecsorgót, amiből az ellenfél több alkalommal építhet támadást. A második félidőben rövid időre a 4–1–4–1-es védekezési formáció is kirajzolódott, ez nagyobb területet engedett az ukránoknak, akik többször átrohantak a magyar csapaton.

Hosszasan lehetne polemizálni a védekezésen (hogyan lehetne elhárítani a hosszúra érkező beadásokat, mennyire stabil a jelenlegi belsővédő-páros, és a többi), a hátralévő Nemzetek Ligája-meccsek legfontosabb kérdése mégis az lesz, mihez kezd a magyar válogatott az alaphelyzettel, amely szerint Varga Barnabás és Sallai Roland továbbra sem bevethető. A stábnak hatékonyabb választ kell adnia arra, hogyan lehet Szoboszlai Dominikot egyszerre közel tartani a kapuhoz és eleget bevonni a labdakihozatalba, illetve a jelenlegi játékosállományból ki jelentheti a legjobb megoldást középcsatárként.

 A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE AZ ÉSZAKÍREk ELLEN 
Kapusok: Gundel-Takács Bence (Zalaegerszegi TE FC), Pécsi Ármin (TSV Hartberg – Ausztria), Tóth Balázs (Blackburn Rovers FC – Anglia)
Védők: Bolla Bendegúz (SK Rapid – Ausztria), Csinger Márk (FC Groningen – Hollandia), Doktorics Áron (Vasas), Kerkez Milos (Liverpool FC – Anglia), Markgráf Ákos (FC Köbenhavn – Dánia), Nagy Zsolt (Puskás Akadémia FC), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Osváth Attila (Ferencvárosi TC), Szűcs Kornél (FK Vojvodina – Szerbia), Várkonyi Bence (Qarabag – Azerbajdzsán)
Középpályások: Csongvai Áron (AS Saint-Étienne – Franciaország), Schäfer András (1. FC Union Berlin – Németország), Szoboszlai Dominik (Liverpool FC – Anglia), Szűcs Tamás (FC Famalicao – Portugália), Tóth Alex (AFC Bournemouth – Anglia), Tóth Rajmund (Konyaspor – Törökország), Vitális Milán (AEK Athén – Görögország)
Támadók: Bárány Donát (ADO Den Haag – Hollandia), Jurek Gábor (MTK Budapest), Lukács Dániel (Puskás Akadémia FC), Szalai József (Paksi FC), Tóth Milán (Vasas FC)
Szövetségi kapitány: Marco Rossi (olasz)

B2-CSOPORT
2. forduló. Szeptember 28., hétfő
18.00: Grúzia–Ukrajna
20.45: Észak-Írország–Magyarország

3. forduló. Október 2., péntek
20.45: Magyarország–Grúzia
20.45: Ukrajna–Észak-Írország

4. forduló. Október 5., hétfő
20.45: Ukrajna–Magyarország
20.45: Észak-Írország–Grúzia

5. forduló. November 14., szombat
18.00: Grúzia–Magyarország
20.45: Észak-Írország–Ukrajna

6. forduló. November 17., kedd
20.45: Magyarország–Észak-Írország
20.45: Ukrajna–Grúzia