Szobo-szóló – Galambos Dániel jegyzete

Bátraké a szerencse, tartja a közmondás, nos, Marco Rossi kétségtelenül merészebbre váltott azzal, hogy a három, inkább védekező típusú középpályás – Vitális Milán, Schäfer András és Csongvai Áron – helyett, akikkel az ukránok ellen csatába indultunk, péntek este Szoboszlai Dominikot helyezte a hatos posztra Schäfer mellé, a kettős elé pedig Tóth Alexet delegálta, ezzel is igyekezve veszélyesebbé tenni a magyar akciókat. Nem mintha valaha is erősségem lett volna a matematika, de ez így nulla helyett mindjárt kettő, azaz amíg a Puskás Arénában játszott első NL-meccsen három, inkább a védőmunkában jeleskedő középpályás alkotta a fedezetsort, a grúzok ellen csak egy, melléjük pedig beszállt két, Angliában légióskodó fazonszabász. És mindjárt pofásabb is lett az összkép. 

A liverpooli középpályás jutalomjátékát hozó meccset elnézve persze az lenne az üdvös, ha Szoboszlai venné fel a labdát a tizenhatosunk előtt, indítaná saját magát, majd ugyanő be is fejezné az akciót – habár mintha eddig is ezt vártuk volna messze legmagasabban jegyzett labdarúgónktól. Hát most majdnem megcsinálta a lehetetlent. Szerelt a saját térfelén, cselezett az ellenlábas tizenhatosa előtt, kapura lőtt ballal, gólt érdemlően távolról jobbal, ő teremtette a meccsen a legtöbb helyzetet (nyolcat), övé volt a legtöbb labdaérintés, hatalmas játékkedvvel futballozott, s ami talán a leginkább bámulatos: a príma játéka mellett valami iszonyatosan nagyot melózott.

Pedig hogy nem könnyű csillogni egy olyan csapatban, amelyikben jóval kevesebb a klasszis, mint mondjuk a Liverpoolban, arról a pénteki Aranylabda-jelölt rivális, Hvicsa Kvarachelia tudna mesélni, aki játszótársak híján túl sok vizet nem zavart.

S ez az, ami még inkább felértékeli Szoboszlai produkcióját; a ritka remek teljesítmény pedig arról is meggyőzhetett bennünket, hogy a válogatottban neki ez a posztja. A hatos-nyolcas, amikor mélyebbről indulhat, szervezheti a játékot, párharcokat vívhat, távoli lövésekkel próbálkozhat, amikor az elképesztő futómennyiségét kamatoztatni tudja. S ha Tóth Alex lábában több meccs lesz, ha Sallai Roland és Varga Barnabás visszatér sérüléséből, neki még méltó játszótársai is lesznek, és talán nem fogjuk elvárni, hogy ő vegye fel a labdát a tizenhatos előtt, indítsa saját magát…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!