Van még benne kraft – Thury Gábor jegyzete

Nincs rossz pedigréje a 32 éves, válogatott labdarúgónak, Kleinheisler Lászlónak: magyar bajnok (Videoton) és kupagyőztes (Ferencváros), kazah aranyérmes és kupaelső (egyaránt Asztana). A legjobbak között 53 alkalommal pályára lépő támadó középpályás jelenleg csapatot keres, mondjuk ki, a huszonegyedik században harminckét év nem kor egy futballistánál. Legutóbb a Csíkszereda együttesében játszott, ahogyan a vele készült interjúban fogalmaz, jó formában és életkorban van, optimális a testsúlya, remekül érzi magát. Pestiesen szólva, van benne kraft. Már csak egy csapat kellene.

Kleinheisler László azon futballisták közé tartozik, akinek egy góljára szinte valamennyi futballrajongó emlékszik: 2015 novemberében a norvégok elleni Eb-selejtezőn lőtt találatával Oslóban 1–0-ra nyert Magyarország, az Üllői úton 2–1-re – azért Priskin Tamás bombagólját sem felejtjük… –, és utaztunk az Eb-re.

Aki kicsit felszínesebben ismerte a honi futballt, azt kérdezte, ki az a „vörös gyerek”, aki rengeteget fut, megalkuvást nem tűrően hajt. Némi túlzással a 85-szörös német válogatott Andy Möller kellett, hogy megismerje az ország. A szövetségi kapitány stábjában dolgozó világ- és Európa-bajnok hívta fel honfitársa, Bernd Storck figyelmét a középpályásra, akit akkori klubja, a Videoton éppen azzal büntetett, hogy az NB III-as csapatba száműzte… Möller egy U21-es összetartáson szúrta ki, hogy erős, dinamikus, jól bírja a terhelést, Storck pedig vállalta a kockázatot, úgy állította be Norvégiában, hogy egyetlen őszi tétmeccs sem volt a lábában (nem tartozik ide, de kibukik belőlem: ha majd a tetszhalott állapotából feltámadó magyar futballról írunk, a válogatottat a 2016-os Eb-re kijuttató Storck – akit egyébként Dárdai Pál ajánlott a Herthából –  mindenképpen megérdemel egy fejezetet).

Eddig mesebeli a történet, ám a középpályás nem kis keserűséggel hozza szóba, idegi-fejlődési rendellenességgel született fia miatt állítólag néhány hazai klub nem akarta leigazolni, továbbá ötvenedik válogatottságáról a szövetség megfeledkezett. Gondolom, nagyobb elégtétel lenne, ha 54. alkalommal is helyet kapna a legjobbak között – Marco Rossinál a 2021-es Eb mindhárom csoportmeccsén bizonyított. A realitást figyelembe véve az újabb válogatottságra kevesebb az esély.

Ám túl karrierje delén egy-két jó idény még benne lehet.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!