A grúz játékosmegfigyelő szerint Szoboszlai Dominik volt az X-faktor

1. Mi tetszett leginkább a válogatott futballjában?

Elsősorban az együttes kiegyensúlyozott összetétele, Marco Rossi szövetségi kapitány többféle megoldás közül választhat: a kezdő tizenegyben tapasztalt, egymást jól ismerő játékosok szerepelnek, míg a kispadon tehetséges, fiatal, jó klubokban pallérozódó labdarúgók várnak bevetésre. A magyar válogatott fizikailag erős, labda nélkül pedig rendkívül fegyelmezett csapat benyomását keltette ezúttal is, a szombati meccsen azonban leginkább a karaktere imponált. Az első félidőben a grúzok megnehezítették a magyarok dolgát, különösen a középpályán alakultak ki kiélezett párharcok, a fordulás után viszont megtalálták a megoldást: a védősor fegyelmezett maradt, a labdaszerzéseket követő ellentámadások pedig valósággal elsöpörték a grúz védelmet. A magyar válogatott legnagyobb erősségének a védekezésből támadásba történő átmeneteket tartom, amelyek az első félidőben alig működtek, a másodikban viszont egymást követték. Friss energiával, nagy lendülettel futballoztak, és elsősorban ennek köszönhetően szerezték meg a három pontot.

2. Mi lehet a csapat veszélyes fegyvere?

Ha sikerülne fejleszteni a labdabirtoklásra épülő támadójátékot, a magyar válogatott újabb szintre léphetne. Az első félidőben feltűnően sok technikai hibát követett el, különösen akkor, amikor a saját térfeléről próbálta felépíteni az akcióit. Labda nélkül szinte kifogástalanul működött a csapat, ám amint rendezett védelemmel szemben kellett egyről a kettőre jutnia, már nehézségekbe ütközött. Jóval hatékonyabbnak bizonyult, amikor labdaszerzés után azonnal megindulhatott az ellenfél kapuja felé, a támadóátmenetek során ki tudta használni játékosai gyorsaságát és fizikai adottságait. A fejlődési lépcsőfokot tehát az jelentené, ha a magyarok a mérkőzéseket kezdeményező félként is képesek lennének irányítani, akkor is megtalálnák az ellenfél védekezésének ellenszerét, amikor fel kell törniük a visszahúzódó védelmet. Amiben jelenleg igazán erősek, azt már szinte tökélyre fejlesztették, a labdás játékukban ugyanakkor még jelentős tartalékot látok.

3. Mi nem működött az együttes játékában?

Leginkább az hiányzott, hogy a magyarok magukhoz ragadják a kezdeményezést. Az első félidőben a grúz válogatott határozta meg a mérkőzés ritmusát, a középpályán gyors kombinációkkal és agresszív párharcokkal próbált fölénybe kerülni. Ritkán látni annyi küzdelmet az első és a második labdákért, mint amennyit az első tíz-tizenöt percben tapasztaltam. Magyarország eközben mintha kényelmesebben érezte volna magát abban a szerepben, amelyben átengedheti a kezdeményezést, és az ellenfél hibáiból vezethet gyors támadásokat. A labdakihozatalba pontatlanságok csúsztak, a támadások felépítése akadozott, a kezdeményezőkészség pedig hiányzott a játékából. Kérdés persze, hogy ebből mennyi volt tudatos elképzelés, és mennyi alakult a grúzok fellépése miatt. Mindenesetre a szünetben Marco Rossi megtalálta a megfelelő szavakat, egészen más felfogású magyar csapat tért vissza a pályára.

4. Melyik magyar labdarúgó teljesítményét emelné ki?

Szoboszlai Dominikét, aki véleményem szerint a mérkőzés X-faktora volt. Mindkét gólban kulcsszerepet vállalt: az elsőnél a szögletrúgása vezetett gólhoz, a második előtt pedig elképesztő megoldást választott. Nem tudok szó nélkül elmenni amellett, milyen hatalmas területet játszott be. Az egyik pillanatban még az ellenfél kapujának közelében tűnt fel, kisvártatva már a saját védőharmadában szerzett labdát, és segítette hátulról az építkezést – pedig sérüléssel bajlódva játszott, ami sokat elárul a mentalitásáról. Olyan karakter, akire minden klubnak és válogatottnak szüksége lenne, a személyisége a társaira is hatással van – Grúziából éppen az efféle vezéregyéniséget hiányolom. Ugyanakkor Willi Orbánt is kiemelném, aki a védelem vezéreként meghatározó szerepet tölt be, valamint Sallai Roland támadásban és védekezésben egyaránt értékesnek tűnt.

5. Melyik magyar lógott ki lefelé?

Kifejezetten gyenge teljesítményt senkitől sem láttam, bár a bal oldalon szereplő Nagy Zsolttól valamivel többet vártam. Rengeteget dolgozott, nagy területet játszott be, a támadásokban azonban kevésbé tudta érvényesíteni az adottságait – ebben szerepe volt annak is, hogy Otar Kakabadze jól védekezett vele szemben, és eredményesen korlátozta a lehetőségeit. Kerkez Milostól is többet lehet várni, ugyanakkor még fiatal, és hatalmas fejlődési lehetőség rejlik benne. Úgy érzem, túlzott nyomás nehezedik rá, amelytől idővel meg kell szabadulnia, hogy felszabadultabban futballozhasson. A magyarokon összességében azt láttam, hogy mindenáron meg akarják szerezni a győzelmet, egészen a lefújásig küzdöttek érte.

NEMZETEK LIGÁJA
B-LIGA, 5. FORDULÓ
2. CSOPORT
GRÚZIA–MAGYARORSZÁG 0–2 (0–0)
Tbiliszi, Mihail Meszhi Stadion, 19 187 néző. Vezette: Ondrej Berka (Matej Vlcek, Kamil Hájek) – csehek
Gólszerző: Dvali (73. – öngól), Varga B. (85.)