Sota Arveladze: Rosszul tippelek, de most legyőzhetjük a magyarokat!

– Három pont a világbajnoki selejtezőben, két pont és nulla gól a Nemzetek Ligájában: válságban van a grúz válogatott?
– Kis ország a miénk, ahol mindig is hullámokban érkeztek a kiemelkedő generációk – mondta lapunknak adott exkluzív interjújában a kilencvenes évek egyik legeredményesebb grúz játékosa, az 53 esztendős Sota Arve­ladze. – Már a szovjet időkben is voltak nagyszerű grúz futballisták, a Dinamo Tbiliszi pedig európai kupát nyert, csakhogy az erős időszakokat gyengébbek követték. Manapság is akad néhány kivételes játékosunk, viszont ha közülük ketten megsérülnek, a harmadik pedig el van tiltva, az rögtön meglátszik az eredményeken. Történelmi sikert értünk el az Európa-bajnoki szerepléssel, érthető, hogy mindenki az újabb nagy dobást várja. A mostani eredmények a közvélemény szerint csalódást keltenek, mégsem beszélnék drámáról. A gond mélyebben gyökerezik, ugyanis hiányzik az a rendszer, amely tartósan magas szinten tarthatna bennünket.

– Anélkül a 2024-es Eb-szereplés egyszeri csoda maradhat?
– Hiszek abban, hogy újra kijutunk egy nagy tornára, és megmutatjuk, mire vagyunk képesek, a legmagasabb szinten azonban már sokkal nehezebb állandósítani az eredményeket. Van három-négy kimagasló képességű játékosunk és mellettük körülbelül tucatnyian futballoznak megfelelő szinten – csakhogy ilyenből harmincötre lenne szükségünk! Nézzék meg Németországot vagy Franciaországot: jóval nagyobb merítési lehetőségük miatt a sérültjeik helyére hasonló képességűeket tudnak meghívni. Ezzel szemben nálunk egy-egy hiányzó az egész csapat játékát megváltoztathatja. Nemrégiben olyan futballisták is befejezték válogatott pályafutásukat, akik fontos szerepet játszottak az Európa-bajnoki menetelésben, mint például a belső védő Guram Kasia. A közönség a siker után újabb győzelmeket vár, pedig egy kis ország esetében a lehetőségekhez kell igazítani az elvárásokat. Az Eb-részvételt már senki sem veheti el tőlünk, és a következő nagy tornákon is ott lehetünk, ha megfelelően építkezünk.

Törökországban kezdődött a karrier

– Immár a korábbi kiváló labdarúgó, a francia Willy Sagnol nélkül zajlik a munka, aki öt és fél esztendőt töltött szövetségi kapitányi pozícióban. Milyen örökséget hagyott maga után?
– Az emberi kapcsolatokat kiválóan kezelte, márpedig Grúziában ez különösen nehéz feladat. Elérte, hogy a játékosok együtt dolgozzanak, elfogadják a szerepüket, függetlenül attól, ki mennyi időt tölt a pályán. Ami viszont a játékot illeti, ma sem tudnám megmondani, mi a grúz válogatott futballfilozófiája. Négy védővel játszunk vagy öttel? Inkább támadunk, vagy a védekezésből indulunk ki? Évekig kerestük a válaszokat, hogy aztán egy-egy vereség után újra és újra változtassunk – márpedig a válogatottnak ennél biztosabb alapokra van szüksége. Mindezt persze kívülről látom, mert sohasem dolgoztam együtt a szakmai stábbal. Lehet, volt olyan elképzelés, amelyről nem tudok, de annak a pályán is felismerhetőnek kellene lennie.

– Hogyan jellemezné a grúz futball karakterisztikáját, és ebből kiindulva milyen típusú játék állna jól a válogatottnak?
– A múltban sokszor úgy léptünk pályára, hogy mindenki meg akarta mutatni, mire képes. Az egyéni képességekre építettünk, volt három nagyszerű mérkőzésünk, aztán három gyengébb következett, pedig a mi nemzedékünkből is játszottak a Milanban, a Bundesligában és más európai élklubokban. Annak idején Louis van Gaal, Dick Advocaat vagy éppen Ronald Koeman mellett tapasztalhattam, mennyit számít a tudatos építkezés. Ezért is mondom, hogy manapság már nem lehet csakis a támadásokra vagy a védekezésre összpontosítani, a kettőt össze kell kapcsolni, és olyan játékot kell kialakítani, amelyben mindenki tisztában van a feladatával. A grúz futballisták tehetsége és technikai képzettsége lehetőséget ad a látványos megoldásokra, az egyéni képességek azonban önmagukban nem teremtenek állandóságot. Ha kizárólag a válogatottnál próbálunk játékstílust kialakítani, az nem lesz elegendő az előrelépéshez. A szövetségnek, az akadémiáknak, az edzőknek és az államnak is szerepet kell vállalniuk egy hosszú távú fejlesztési programban.

– Van receptje?
– Először is meg kell határoznunk, hová szeretnénk eljutni húsz év alatt. Példaként szolgálhatnak a németek, akik még a sikereik idején felismerték, hogy változtatniuk kell, és új fejlesztési programokat dolgoztak ki – nekünk is ezt az utat kell követnünk, az U14-es, U15-ös, U16-os csapatoktól kezdve összehangolt munkára van szükség. Ma már előfordul, hogy egy grúz gyereket közvetlenül az Arsenalhoz visznek, miközben az én időmben Törökország jelentette az első lépést Nyugat-Európa felé. A tehetségek tehát megvannak, és a világ legjobb klubjai is felfigyelnek rájuk. Csakhogy mit tapasztalnak, amikor hazatérnek? Kint a legkiválóbb edzőktől tanulnak, nálunk pedig olykor csak annyit hallanak, hogy menjenek ki a pályára, és mutassák meg a grúz karakterüket. Ennél azért többre van szükség.

–  Grúz vagy külföldi szakemberekre bízná az irányvonal kijelölését?
– Az UEFA és a FIFA támogatása, illetve más országok tapasztalata sokat segíthet, de nekünk kell eldöntenünk, milyen irányba indulunk. Fontos megérteni, hogy a sikerhez idő kell, azonban a futball Grúziában olyannyira érzékeny téma, hogy a válogatott eredményei még a politikai hangulatra, a választásokra is hatással lehetnek. Nehéz hosszú távon gondolkodni, mert mindenki azonnal győzelmeket szeretne.

Zinédine Zidane tekintélye azonnal hat a játékosokra

– Rövid távon az U21-es válogatott szövetségi edzőjéből lett szövetségi kapitánynak, Ramaz Szvanadzénak kellene hatással lennie a válogatottra.
– Időt és lehetőséget kell adni neki, hogy lefektesse az alapokat, egy szövetségi kapitány azonban néhány nap alatt legfeljebb részleteket változtathat meg. A játékrendszernek akkor is működnie kellene, ha új edző érkezik. Franciaországban például a kapitány adott keretek között dolgozhat. Amikor Zinédine Zidane besétál az öltözőbe, a tekintélyével azonnal hatást gyakorol a játékosokra, miközben pontosan tudja, milyen alapokra építhet. Nekünk is oda kell eljutnunk, hogy tudjuk, milyen futballt akarunk játszani, és ehhez milyen szakembert keresünk.

– Négy edzés elegendő lehet olyan taktika kidolgozásához, amelyben kevésbé érződik Hvicsa Kvarachelia hiánya?
– Egy ilyen játékost egyik napról a másikra lehetetlen helyettesíteni – kis túlzással négy nap alatt még a szabad- és szögletrúgások gyakorlását is keresztülhúzhatja az időjárás vagy bármilyen váratlan körülmény –, ezért volna szükség az állandóan működő játékrendszerre. Arra viszont jó ez a helyzet, hogy a többieknek lehetőségük nyílik megmutatni, mennyit érnek. Sokan úgy beszélnek Hvicsáról, mintha egyedül ő alkotná a válogatottat, pedig a társai is hozzátesznek a sikerekhez. A srácok bizonyíthatják, nélküle is képesek eredményesen futballozni. Nem szabad folyton a hiányát emlegetni, helyette el kell fogadnunk, hogy az idényben nélkülöznünk kell.

– Grúzia négy mérkőzésen negyven kapura lövéssel próbálkozott, mégsem szerzett gólt. Miben látja a probléma okát?
– Giorgi Mikautadze esete világít rá: az egyik időszakban csupa nagy csapatnak veszi be a kapuját, máskor kihagyja a helyzeteit. Egykori csatárként pontosan tudom, hogy vannak ilyen időszakok – ilyen a futball! Ez a játék éppen attól különleges, hogy a klubok építhetnek akármekkora stadiont, elkölthetnek százmilliókat futballistákra, ez olykor mit sem ér, gól nélküli döntetlen lesz a vége. A legfontosabb, hogy legyenek olyanok a csapatban, akik képesek egymaguk eldönteni egy-egy meccset. 

Giorgi Mikautadze erénye: A semmiből tud gólt lőni!

– Grúziának vannak ilyen játékosai?
– Giorgi Mikautadze a semmiből is képes gólt szerezni, valamint Giorgi Csakvetadze szintén ilyen kaliber, ráadásul számára kedvező helyzetet teremthet Kvarachelia hiánya, mert a számára legjobb szerepkörben, a bal oldalon futballozhat. Sokszor az egyéni képességek döntenek, elég csak Lionel Messi világbajnoki teljesítményére gondolni. Lehet bármilyen jól felépített taktikája a két csapatnak, végül egyetlen zseniális megmozdulás mindent felboríthat.

– Október elején Budapesten a magyar csapat nyert egy nullára: milyen benyomásokat szerzett hazánk válogatottjáról?
– Váratlanul ért, milyen intenzíven letámadott. A magyarok nem hagytak időt bíbelődni a labdával, alig tudtuk felépíteni a támadásainkat – korábban ritkábban láttam ilyet Marco Rossi csapatától, meglepett, mennyire jól és kitartóan csinálta. Hazai pályán, ötvenezer szurkoló előtt könnyebb ilyen intenzitással játszani, úgyhogy kíváncsi vagyok, idegenben is megpróbál-e így futballozni. A magyar válogatottra nagyobb nyomás nehezedik, mint a grúzra, és ez a mérkőzés alakulását is befolyásolhatja.

– Ennek fényében milyen mérkőzést vár szombat este?
– Nem tudhatjuk előre, melyik egyéni megoldás dönt majd, ahogyan azt sem, milyen meglepetéssel készülnek az edzők. Grúziában nem lenne történelmi szenzáció hazai pályán legyőzni Magyarországot: megvan hozzá a képességünk, akár jó, akár kevésbé jó játékkal. Ha a hátralévő két találkozót megnyernénk, nyolc pontunk lenne, a többi mérkőzés eredménye befolyásolná a helyezésünket. Én továbbra is hiszek a játékosainkban.

– És a grúz győzelemben is?
– A tippjeimmel rendszerint melléfogok, úgyhogy végeredményt nem mondok – mindenesetre jó érzéseim vannak.

A 2026-os Aranylabda-szavazáson Hvicsa Kvarachelia 541 ponttal a hatodik helyen végzett, a díjat Harry Kane nyerte meg Kylian Mbappé és Lamine Yamal előtt – a grúz klasszist Lionel Messi és Rodri is megelőzte. Mikor megkérdeztük Sota Arveladzét, mit szól honfitársa helyezéséhez, értetlenkedett egy sort. „Őrület! Elképesztő, hogy Hvicsa csak a hatodik helyen végzett – mondta a szavazással kapcsolatban Sota Arveladze. – A Bajnokok Ligája győztese, a sorozat legjobb játékosa, ráadásul az európai Szuperkupát is megnyerte. Hogyan lehet ezek után hatodik? A Bajnokok Ligája hónapokon át tartó sorozat, amelyben a világ legjobb csapatai szerepelnek, és ő valamennyi szakaszban bizonyított. Számomra biztos helye lett volna az első háromban. Persze lehet, hogy elfogult vagyok, de nehéz megérteni, mi történt Londonban, különösen úgy, hogy az Aranylabda egyéni elismerés, Hvicsa pedig a legmagasabb szinten nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A sikerei ellenére hihetetlenül szerény. Amikor Grúziában Francesco Totti jelenlétében rendezvényt szerveztünk az Aranylabda-átadás előtt, attól tartott, az emberek azt gondolják majd, saját maga mellett kampányol. Más futballisták nyíltan hangoztatják, hogy megérdemlik a díjat, ő viszont azt sem szerette volna, hogy úgy tűnjön, részt vesz a saját népszerűsítésében. Ez sokat elárul a személyiségéről.”

A Tbilisziben született, 53 éves Sota Arveladze a grúz futball egyik emblematikus figurája. A Dinamo Tbiliszi után a török Trabzonsporban, az Ajaxban, a Rangersben és az Alkmaarban is játszott, pályafutását a spanyol Levantéban zárta le. Törökországban gólkirály lett, az Ajaxszal holland, a Rangersszel skót bajnoki címet ünnepelt. A grúz válogatottban 61 meccsen 26 gólt szerzett, amivel ma is csúcstartó. Visszavonulása után Louis van Gaal segítőjeként kezdett edzősködni az AZ-nél, többek között Ronald Koeman és Dick Advocaat mellett is segédkezett, mielőtt vezetőedzőként Törökországban, Izraelben, Üzbegisztánban és Angliában dolgozott volna. Többek között a Kayserisport, a Kasimpasát, a Trabzonsport, a Maccabi Tel-Avivot, a Pahtakort és a Hull Cityt irányította, a Pahtakorral – oldalán egykori ajaxos edzőjével, Jámbor Lászlóval – üzbég bajnoki címeket szerzett, legutóbb, 2025-ben a Kasimpasa kispadján ült, s a török klubnál a magyar válogatott Szalai Attila is a játékosa volt.

NEMZETEK LIGÁJA
B-LIGA, 5. FORDULÓ
2. CSOPORT
Szombat, 18.00: Grúzia–Magyarország (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!

 A GRÚZ VÁLOGATOTT KERETE 
Kapusok: Luka Gugesasvili (Göztepe – Törökország), Nodar Kalicsava (Dinamo Batumi), Giorgi Mamardasvili (Liverpool – Anglia)
Védők: Irakli Azarovi (Sahtar Doneck – Ukrajna), Lasa Dvali (CSZKA 1948 Szófia – Bulgária), Iva Gelasvili (CFR – Románia), Szaba Goglicsidze (Monza – Olaszország), Otar Kakabadze (Cracovia – Lengyelország), Luka Locsosvili (1. FC Köln – Németország), Szaba Szazonov (Getafe – Spanyolország), Dzsemal Tabidze (Kayserispor – Törökország), Giorgi Maiszuradze (Polisszja Zsitomir – Ukrajna)
Középpályások: Szandro Altunasvili (Dinamo Batumi), Giorgi Citaisvili (Rayo Vallecano – Spanyolország), Giorgi Csakvetadze (Udinese – Olaszország), Irakli Egoian (Excelsior Rotterdam – Hollandia), Giorgi Kocsorasvili (Sevilla – Spanyolország), Nodar Lominadze (Torpedo Kutaiszi), Anzor Mekvabisvili (Chicago Fire – Egyesült Államok), Giorgi Moiszcrapisvili (Nagyszombat – Szlovákia)
Támadók: Zuriko Davitasvili (Saint-Étienne – Franciaország), Giorgi Gagua (DAC – Szlovákia), Giorgi Guliasvili (Racing Santander – Spanyolország), Giorgi Kvernadze (Frosinone – Olaszország), Giorgi Mikautadze (Villarreal – Spanyolország), Budu Zivzivadze (Heidenheim – Németország)

 A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE 
Kapusok: Gundel-Takács Bence (Zalaegerszegi TE FC), Pécsi Ármin (TSV Hartberg – Ausztria), Tóth Balázs (Blackburn Rovers FC – Anglia)
Védők: Bolla Bendegúz (SK Rapid – Ausztria), Csinger Márk (FC Groningen – Hollandia), Kerkez Milos (Liverpool FC – Anglia), Markgráf Ákos (FC Köbenhavn – Dánia), Nagy Zsolt (Puskás Akadémia FC), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Osváth Attila (Ferencvárosi TC), Szalai Attila (Pogon Szczecin – Lengyelország), Szűcs Kornél (Vojvodina – Szerbia)
Középpályások: Baráth Péter (Sigma Olomouc – Csehország), Csongvai Áron (Saint-Étienne – Franciaország), Pető Milán (Paksi FC), Schäfer András (1. FC Union Berlin – Németország), Callum Styles (West Bromwich Albion – Anglia), Szoboszlai Dominik (Liverpool FC – Anglia), Tóth Rajmund (Konyaspor – Törökország), Urblík József (Vasas FC), Vitális Milán (AEK Athén – Görögország)
Támadók: Jurek Gábor (MTK Budapest), Lukács Dániel (Puskás Akadémia FC), Redzic Damir (RB Salzburg – Ausztria), Sallai Roland (Galatasaray – Törökország), Szendrei Ákos (Debreceni VSC), Varga Barnabás (AEK Athén – Görögország)