A tegnapi meccs után Tibi is boldogan mehetett haza Felvidékre

A Nemzeti Sport Online 2009 óta jelentkezik a labdarúgó-válogatott fontosabb hazai találkozói előtt helyszíni hangulatjelentéssel, amelyben a szurkolóktól a jegyüzéreken át a zászlóárusokig mindenkit megkérdezünk a közelgő nagy meccsről.

2009 őszén éppen a svédek elleni, 2–1-re elveszített Eb-selejtező előtt jelentkeztünk először efféle véleménycsokorral. A Dunaszerdahelyről érkezett Tibivel már akkor is találkoztam. Ahogy később ott volt a portugálok elleni vb- és a hollandok elleni Eb-selejtezőn, és persze ott volt tegnap is a Puskás Ferenc Stadionban.

Amikor először beszélgettünk, elmondta, mindig vegyes érzelmekkel érkezik a válogatott meccseire. Nem is a várható eredmény miatt – örök optimista lévén mindegyik említett találkozó előtt megvolt győződve a magyar sikerről, és a vereség után is tudta, legközelebb is itt lesz –, hanem mert szlovákiai magyarként sokszor érezte idegennek magát Magyarországon.

Amikor pedig hazatért Dunaszerdahelyre, akkor a szlovák barátai nevették ki: „Na mi volt Magyarban? Már megint vereség? Ha focit akarsz látni, akkor nem Budapestre, hanem Pozsonyba kell meccsre járni." Igen ám, de az ő kedvenceit nem Vitteknek, Hamsíknak vagy Skrtelnek, hanem Szabicsnak, Rudolfnak, Hajnalnak hívják...

A tegnapi, svédek elleni találkozó ismét megmozgatta a magyarokat határon innen és túl. Találkoztunk a román határ mellől, a Békés megyei Kétegyházáról, a horvát határhoz közeli, Baranya megyei Harkányról vagy éppen az osztrák határ közelében fekvő Kapuvárról érkezett drukkerekkel is.

Hiába a múlt sok kudarca, hiába nem nyertünk hazai pályán tétmeccset magasabban jegyzett ellenféllel szemben 1995 óta (akkor is a svédeket vertük meg, méghozzá Halmai Gábor góljával), a magyarok tízezrei – északról, délről, nyugatról, keletről, határon innen és túlról – tegnap este megint összegyűltek a Puskás-stadionban, no meg a televíziók előtt százezrek. Mert ha mélyen is, de a zsigereinkben még mindig ott van a futball, a jó futball iránti vágy.

A szurkolók érzéseit legjobban talán egy mezőberényi drukker foglalta össze: „Természetesen bízunk a győzelemben, azonban ha az eszünkre hallgatunk, a svédek sikerére van több esély. De a szívünk magyar, nyerni fogunk!"

És oly sok csalódás, oly sok rosszul pattanó labda, elszalasztott lehetőség után tegnap tényleg sikerült szép estét szerezniük a végsőkig küzdő magyar fiúknak a szurkolók sokaságának. A drukkereknek, akik tegnap este boldogan mehettek haza Kétegyházára, Kapuvárra vagy éppen Dunaszerdahelyre.

Tegnap este Tibi is széles mosollyal távozott a stadionból, mert tudta, hogy szombaton nem kell szemlesütve járnia, amikor a többiek megkérdezik, mi lett az eredmény. Nem kell a kihagyott tizenegyesre, a hiányzó játékosokra, a mieink fáradtságára hivatkoznia, magyarázkodnia. Büszkén mondhatja– persze halkan és szerényen, hiszen ő is tudja, nem szabad túlértékelni ezt a sikert –, hogy „most mi győztünk".

Tibinek tegnap meg sem fordult a fejében, hogy idegen lenne, mert ahogy Egervári Sándor fogalmazott a meccs után, péntek este „jó volt magyarnak lenni".