VISSZATÉR-E A KAPITÁNY? – ELTILTOTTAK, SÉRÜLTEK, JÁTÉKHIÁNYOSOK

Korcsmár Zsolt az észtek elleni mérkőzésen leülte a két sárga lap miatti eltiltását, így fegyelmi okokból a magyar válogatottból senki nem hiányzik majd Amszterdamban. „Sárgaveszélyben" játszik (amennyiben pályára lép, persze) Dzsudzsák Balázs, Böde Dániel, Szalai Ádám, Koman Vladimir, Vanczák Vilmos, Gera Zoltán, Pátkai Máté, Laczkó Zsolt, Király Gábor, Lipták Zoltán, Varga József és Elek Ákos (a felsoroltak közül Dzsudzsák 3, mindenki más 1 sárga lappal áll).

A sérültek tekintetében természetesen bőven vannak bizonytalansági tényezők. Egyelőre nem tudjuk, hogy a románok ellen megsérült Varga Józsefnek és Korcsmár Zsoltnak mennyit kell kihagynia. Sérülés miatt maradt le a két szeptemberi vb-selejtezőről Mészáros Norbert, aki kiújult gerinctáji ízületi gyulladással küszködik – őt azért ez valószínűleg nem húzza ki az októberi kvalifikációs meccsekről.

A legnagyobb kérdés Gera Zoltán sorsa. A válogatott csapatkapitánya súlyos térdsérülését követően előbb néhány hétre szerződés nélkül maradt, majd új kontraktust kapott a West Bromwich Albiontól. Saját bevallása szerint probléma nélkül végezte el a rehabilitációt és az erőnléti edzéseket, s úgy érzi, az Arsenal elleni, szeptember 25-i angol Ligakupa-meccsen már visszatérhet. Ez ideális esetben is csak azt jelentené, hogy Gerának 270 percnyi tétmérkőzés lesz a lábában (Arsenal – Ligakupa, Manchester United – bajnoki, Arsenal – bajnoki) az októberi selejtezők előtt. Az ideális eset azonban nagyon valószínűtlen – egy térdsérülésből visszatérő, 34 éves futballista szinte bizonyosan nem játszik szeptember 25. és október 6. között zsinórban három meccset –, így Gera valószínűleg legfeljebb kétmeccsnyi játékkal a lábában kaphat meghívót. Ez persze nyitott kérdést vet fel: lesz-e a támadó középpályás olyan állapotban, hogy érdemben segítsen a nemzeti csapatnak, amelynek azért (ez Romániában fájón kijött) igencsak szüksége lenne példamutatására a pályán?

Juhász Rolandra térdműtétje után biztosan nem számíthat Egervári Sándor, aki így nem tudja bevetni legtapasztaltabb belső védőjét Hollandiában. A Videoton középhátvédje a Győri ETO elleni bajnoki rangadón sérült meg, oldalszalagját műtéti úton erősítették meg. Ez lesz 2005 óta az első eset, hogy Juhász kihagyni kényszerül az épp aktuális selejtezők utolsó játéknapjait. A Videoton keretéből számításba vett játékosok közül szintén sérült Kovács István: a fiatal támadó középpályás – aki most az U21-es válogatottban kapott szerepet – Bosznia-Hercegovina ellen kulcscsonttörést szenvedett. Felépülése kérdéses az októberi selejtezőkre, mint ahogy az is, hogy a korosztályos válogatottban lesz-e amúgy jelenése, vagy az A-csapatban.

Térjünk ki a játékhiányosokra is: Laczkó Zsolt úgy kapott lehetőséget most a válogatottban, hogy még nem volt tétmeccse a 2013–2014-es idényben – a Sampdoria a második ligás Padovának adta kölcsön a balhátvédet, akinek még nem volt lehetősége pályára lépni új csapatában. Koman Vladimirt teljesen mellőzte az FK Krasznodar az új szezonban, nem csoda, hogy a középpályás kölcsönbe az Uralba „menekült” – új együttesében még ő sem futballozott. Pintér Ádám – mivel nem volt csapata – a keretbe sem került most be; a középső védőként és védekező középpályásként is bevethető játékos azóta a Tom Tomszkhoz szerződött, új csapatában még ő sem játszott (játszhatott) tétmérkőzést. Korcsmár Zsolt a nyár közepéig futballozott a norvég bajnokságban, pihenő nélkül természetesen nem lehetett meg, így ő csak augusztus végén került be bajnokin a Greuther Fürthbe. A visszatérőben levő Geránál szintén felvetődik a játékhiány problémája, de erről fentebb már volt szó.

Az NB I-ben szereplő meghívottak mind játékban vannak (tegyük hozzá, rossz vicc lenne olyan játékost meghívni, aki a magyar élvonalban sincs játékban), a többi légiós pedig ha nem is tölt minden percet a pályán csapatában, de kulcs- avagy első vonalbeli játékosnak számít ott.

OTIGBA? NIKOLICS? KIK JÖHETNEK?

Egervári Sándor eddig harminc játékost vetett be a vb-selejtezők során. Ez a második legmagasabb szám a csoportban Hollandia (harmincnégy) után, Törökország huszonkilenc, Románia és Észtország huszonhét, Andorra huszonnégy játékossal tudta le eddig a selejtezőket. A meglehetősen magas számban természetesen nagy szerepet kap a sérülések mellett a magyar kapitányok örök mantrája: a csapatukból kiszoruló, mellőzött válogatott kerettagok problematikája.

A másik nagy gond: finoman fogalmazva sem gázolják le egymást azok a tehetségek, akik rendszeresen játszanak egy, a magyar élvonalnál magasabb szintű bajnokságban; vagy látszana rajtuk, hogy bevethetők lennének „szintlépés" esetén az előbb említett környezetben. A magyar légiósok közül e vb-selejtezős ciklusban egyedül Lovrencsics Gergő került be új játékosként a keretbe, és bár össznépi játék a „mindig az a legjobb futballista, aki épp nem kerettag” című, ez nem is véletlen.

A Transfermarkt által nyilvántartott magyar légiósok közül a piaci érték alapján rendezett top 25-ből az Egervári-érában csak Köteles László, Leandro és Gruborovics Tamás nem került a válogatott közelébe. Huszti Szabolcs (3. piaci érték) maga mondta le a szereplést, miután konfliktusa volt a szakvezetővel, Köteles valószínűleg csak a kispadra férne oda, a hiányposzton (balhátvéd) is játszó Leandro 31 éves, meghívásának esélye egyre kevesebb, Gruborovics pedig „telített" poszton (támadó középpályás) játszik, meghívása komolyan sosem került napirendre. A jelenleg nem keretben levők közül Vadócz Krisztián (OB Odense), az ismét rendszeres játéklehetőséget kapó Stieber Zoltán (Greuther Fürth) és esetleg Priskin Tamás (Alanyija) visszakerülése elképzelhető. Tegyük hozzá: egyikük se feltétlenül lenne azonnal meghatározó erősítés (még Vadócz a leginkább). Az NB I-ben játszók közül a legközelebb talán Nikolics Nemanja és Radó András került mutatott formája révén az esélyhez, hogy meghívót kapjon.

A 19–22 éves magyar légiósok többnyire alacsonyabb osztályban játszanak, sok esetben kölcsönben – nem hogy nem törték még be a válogatott ajtaját, de még kopogtatni se nagyon kopogtattak. Két kivétel van, mindkettő a holland élvonalban, mindkettő liverpooli kapcsolattal. Adorján Krisztián a Liverpool kölcsönjátékosaként a Groningenhez került kölcsönbe opciós joggal, eddig két Eredivisie-meccsen egy gól és egy kiállítás a mérlege. Adorjánnak összesen ennyi felnőtt, első csapatbeli tétmérkőzése van, tehát rendkívül rutintalan, ráadásul támadóként olyan poszton játszik, amelyen viszonylag sokan vannak előtte.

A másik játékos Otigba Kenneth, aki a Liverpool hívását utasította vissza azzal az indoklással, hogy a holland utánpótlásképzésből könnyebb első osztályú játéklehetőséghez jutni. Jól kalkulált, tudván, hogy a holland futball egyik legnagyobb működtetője az állandó játékoskiárusítás, amihez fiatalon be kell építeni a tehetségeket. A magyar U-válogatottakat végigjáró Otigba az előző idényben négy találkozón alig több mint 90 perc játékidőt kapott Marco van Bastentől a Heerenveenben, ám ez a szezon meghozta az áttörést számára. A 21 éves, igen jó felépítésű középső védő ebben az idényben eddig a Heerenveen mind az öt bajnokiját végigjátszotta, tehát úgy tűnik, „befutballozta” magát a fríz csapatba. Ezzel jelen pillanatban ő a legmagasabb szinten és legrendszeresebben játszó magyar védő – tegyük hozzá, sok más jel mellett ez is pontosan mutatja a magyar hátvédsor problémáit. Nyilvánvalóan felelőtlenség lenne tőle csodát várni és feltétlenül a válogatottba követelni, de az tény: Otigba szem előtt van (alapember az utánpótlás-válogatottban), rendszeresen játszik védőként egy, a magyarnál magasabb szintű ligában (ezt jelenleg még Vanczák Vilmos és Bodor Boldizsár mondhatja el magáról), illetve holland csapat utánpótlásában pallérozódva lett Eredivisie-futballista. Ez már három olyan ok, amely legalább a kerettagsága mellett szólhat. Ellene pedig az, hogy létszámra még Juhász hiányában is meglesz Egervári Sándor (Korcsmár Zsolt, Mészáros Norbert, Guzmics Richárd, Pintér Ádám – új klubjában belső védőként számolnak vele –, Kádár Tamás és Lipták Zoltán is nagy valószínűleg bevetésre kész).

Végezetül egy illusztráció októberi ellenfelünkről: a holland válogatottban kedden három utánpótláskorú labdarúgó kapott szerepet, a csapatból pedig a Robin van Persie, Wesley Sneijder, Dirk Kuyt triónak sokkal több válogatottsága van (270), mint a többi pályára lépőnek együttvéve (128). Lehet, hogy nem Louis van Gaalé a valaha volt legerősebb holland válogatott, de a merítési lehetősége hatalmas, és az októberi meccs előtt legyünk tisztában azzal: még egy csúcsformában futballozó, mentálisan tökéletes állapotban játszó magyar nemzeti csapatnak is hatalmas falat lenne akár az oranje B-sora. Azt nem tudjuk, hogy ők a kijutás biztos tudatában mennyire fognak kísérletezni – de az is biztos, hogy még fiatalokkal telepakolva sem szándékoznak elveszteni a tizenhárom éve tartó hazai tétmeccs-veretlenségi sorozatukat.

MARADJUNK A REALITÁS TALAJÁN

Végül néhány adat a hollandok elleni, és általánosságban az idegenbeli fontos selejtezőkkel kapcsolatban. A lehetséges csoport-forgatókönyvekről itt olvashat bővebben.

– Hollandia ellen a legutóbbi öt mérkőzésünk: 1–7 (felkészülési), 1–6 (felkészülési), 0–4 (Eb-selejtező), 3–5 (Eb-selejtező), 1–4 (vb-selejtező)
– A hollandok 2000. október 11. (Hollandia–Portugália 0–2) óta nem veszítettek el hazai pályán tétmérkőzést.
– Hollandia legutóbb 2012. május 26-án veszített otthon (felkészülési) mérkőzést (Bulgária 1–2)
– Magyarország 1984. október 17. óta nem győzte le Hollandiát. Az volt a legutóbbi idegenbeli győzelmünk is Hollandiában.
– Magyarország 1985 óta nem nyert meg továbbjutás szempontjából döntő fontosságú, idegenbeli tétmérkőzést.