A helyszín egészen pontosan a stadionhoz tartozó, a régi Népstadionból megmaradt úgynevezett Toronyépületben berendezett Puskás Múzeum volt, így a pazar, kiszínezett Puskás-fotók és -videók tucatjait váltogató, hatalmas vetítőfelületekkel csillogó enteriőr, valamint maga az épület történelme is óhatatlanul a dicsőséges futballmúltba repítette az érdeklődőket, akik olyan nagy számban váltottak jegyet az exkluzív eseményre, hogy teljesen megtelt a múzeumnak az est céljára igénybe vett első emelete. Maguk a meghívottak is sok emléket őriznek a helyszínről, s legalább annyira mi, szurkolók róluk, a magyar futball azon fejezeteiről, amelyeket ők írtak itt, a Népstadionban, majd a Puskás Arénában.
A sztárvendégek ugyanis együtt több mint kétszázszor szerepeltek a magyar válogatottban, mármint közülük a futballisták: Détári Lajos, Lisztes Krisztián és Juhász Roland, a nemzeti csapat három korszakának képviseletében. De a negyedik meghívott, Hajdú B. István is közvetítette itt például Koplárovics Béla emlékezetes győztes gólját a Manchester United ellen vagy éppen Szoboszlai Dominik Eb-részvételt érő bombáját Izland kapujába. Hogy a legnépszerűbb magyar futballkommentátor a szavak nagymestere, az nem volt meglepetés, de frappánsan sztoriztak a játékosok is, sőt Détári Lajos kis túlzással elvitte a show-t szellemes megjegyzéseivel. Amikor az est háziasszonya, a kitűnően felkészült televíziós műsorvezető, Budai Ivett a legemlékezetesebb góljáról faggatta „Dömét”, akkor ő kis töprengés után a lengyeleknek éles szögből lőtt felső sarkos szabadrúgásgólját említette, mire Hajdú B. István a segítségére sietett, és felelevenített még egy-két klasszis Détári-gólt, mondván, volt még azért jó néhány. Erre az addig (ál)szerénykedő korábbi világválogatott középpályás kijelentette:„Rendben, Pistám, de ha ezeket egyenként felsoroljuk, reggelig itt ülhetünk…”
Détári lőtte máig utolsó gólunkat is világbajnoki tornán 1986-ban, Kanada ellen, de szóba került az első BL-találatunk is, amelyet Lisztes rúgott a Grasshoppersnek. A valaha csatárként kezdő, de védőként befutó Juhász sem maradt szégyenben: a világbajnok olaszok és a Milan hálójába is betalált (a tréfálkozó Hajdú B. egy iskolabajnoki találatát említette).
A résztvevők természetesen beszéltek a stadion és a múzeum névadójáról: Détárit a Honvéd másik legendás 10-eseként szinte utódjának fogadta, Lisztes ifjúsági válogatottként itta a szavait, amikor „Öcsi bácsi” együtt utazott velük vagy lelkesítette őket az öltözőben, a hármuk közül legfiatalabb Juhász Rolandnak azonban már nincsenek személyes emlékei, csak a legendával találkozott mindenütt a magyar és nemzetközi futballban. Hajdú B. komplett meccsek archív felvételeit tanulmányozva állítja, hogy nemcsak a folyton ismételt visszahúzós gól, de Puskás szinte minden labdaérintése klasszis játékosra vall, világszerte jól ismert neve pedig egyszer bejuttatta egy már lezárt repülőgép fedélzetére Londonban, s csak így érhetett oda egy másik BL-helyszínre időben: „Csak akkor enyhült a légitársaság futballrajongó hölgy alkalmazottjának szigora, amikor életem egyik legnagyobb hazugságával azt állítottam, hogy ami Puskás a futballban, az vagyok én kommentátorként” – emlékezett szerényen.
Amint Bíró Péter, a Nemzeti Sportügynökség elnök-vezérigazgatója az első Puskás-estet felvezető köszöntőjében fogalmazott, hagyományt kívánnak teremteni a havi rendszerességű beszélgetésekkel, ilyen módon is megtölteni tartalommal az egyik legnagyszerűbb magyar sportlétesítményt, amelynek stábjában – ahogyan a hatalmas portfólióval rendelkező NSÜ gyakorlatában általában – volt sportolók sora dolgozik a sportért, ideértve magát Détári Lajost is, aki nagykövete a szervezetnek és a Puskás Múzeumnak. Az estet a Puskás-musicalből előadott dal zárta, Pásztor Ádám énekelte el a vendégeknek, hogy „Győzni kell”, amint azt Puskás és a meghívottak pályafutása is hitelesen üzeni. A jelenlévők bejárhatták a múzeumot, és a sztorizás a hivatalos program után is folytatódott, ahogyan a rendezvénysorozatnak is folytatása következik.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. március 22-i lapszámában jelent meg.)