„Orth a 28. percben kiáll, helyette Gencsy lép pályára. Retschury lefújja a meccset [sic], és a két kapitányt magához kéreti. Schlosser bejelenti Orth helyettesítését, Jäger beleegyezik, mire a játék újból megindul. Molnár–Tóth akciója után Gencsy hátratolt labdáját Guttmann 20 méterről kapuba lövi."
A Nemzeti Sport így írja le az 1921. június 5-én játszott Magyarország–Németország (3:0) válogatott mérkőzés második találatát. A gól születésének körülményeiben az az érdekes, hogy a gólpasszt adó „fiatal és tehetséges NSC-csatár”, Gencsy Dezső – aki először és utoljára szerepelt a nemzeti együttesben – csak azért állhatott be egy perccel korábban a magyar csapatba, mert Orth György megsérült. Ez volt az A-válogatott történetének első cseréje.
…BECSERÉLT JÁTÉKOS: Gencsy Dezső (1921. június 5., Magyarország–Németország 3:0) |
…GÓLSZERZŐ CSEREKÉNT: Opata Zoltán (1924. május 18., Svájc–Magyarország 4:2) |
…DUPLÁZÓ CSERE: Tichy Lajos (1955. május 19., Finnország–Magyarország 1:9) |
…CSERE TÉTMECCSEN: Farkas János (1969. május 25., Magyarország–Csehszlovákia 2:0) |
…GÓLSZERZŐ CSERE TÉTMECCSEN: Puskás Lajos (1969. november 5., Magyarország–Írország 4:0) |
…CSEREGÓL VB-N: Tóth András (1978. június 6., Olaszország–Magyarország 3–1) |
…TRIPLÁZÓ CSERE: Kiss László (1982. június 15., Magyarország–Salvador 10–1) |
A második csere az 1921. novemberi Braun József–Pluhár István (Magyarország–Svédország 4:2), a harmadik az 1921. decemberi Zsák Károly–Amsel Ignác (Magyarország–Lengyelország 1:0) váltáskor ment végbe, mindkétszer a szünetben; a harmincas-negyvenes években ragyogó rádiós sportriporteri pályát befutó Pluhár, valamint Amsel is éppen akkor debütált a válogatottban.
A cserejátékos által szerzett első gólra 1924 májusáig kellett várni, amikor a szünetben becserélt Opata Zoltán a svájci–magyar meccs 72. percében „gólba helyezte” a Molnár György felvágása után hozzá kerülő labdát, kialakítva a – hazai szempontból – 4:2-es végeredményt. Opatát egyébként, ha szükség volt rá, a kapitányok szívesen dobták harcba a kispadról – négy ilyen alkalomra találtunk példát.
A cserélés hosszú évtizedekig nem volt a futball „velejárója”, legalábbis tétmérkőzéseken nem (lásd keretes írásainkat!).
Barátságos mérkőzéseken – ma felkészülési meccseknek hívjuk őket –, mint az 1921-es példa is mutatja, előzetes vagy utólagos megegyezés alapján lehetett cserélni. És nemcsak sérülés esetén, hanem más esetekben is (akár kapust is), a lényeg, hogy a felek megállapodjanak erről egymással. Következésképp: cserejátékosok csak elvétve szereztek gólt az első évtizedekben.
Az 1950-es esztendőig bezárólag mindössze hét „cserególra” bukkantunk válogatottunk történetében, Opatát követően Jeszmás József (1926), Víg János (1927), Zsengellér Gyula (1938), Mike István (1947) és Szilágyi Gyula (1950) talált a kapuba a kispadról beszállva a múlt század első felében. A népszerű Sziszi két meccsen is eredményes tudott lenni – csereként ő jutott el elsőként két gólig a magyar válogatottban.
Először 1889. április 15-én hajtottak végre cserét válogatott labdarúgó-mérkőzésen: a Wrexhamben rendezett Wales–Skócia (0:0) meccsen Sam Gillam váltotta a kapuban a helyi egylet amatőr hálóőrét, Alf Pugh-t, akinek azért kellett beugrania, mert Jim Trainer, a walesiek eredetileg kijelölt kapusa nem érkezett meg a mérkőzés helyszínére. Pugh úgy húsz percet védett, amíg az utólag mozgósított Gillam le nem váltotta. Világbajnoki selejtezőn 1953 őszén cseréltek először, a 38. percben Horst Eckel váltotta Richard Gottingert az NSZK–Saar-vidék (3:0) derbin. A hazaiak kispadján Sepp Herberger, a vendégekén Helmut Schön ült, vélhetően ezért kerülhetett sor a cserére! Előbbi egy év múlva, utóbbi 1974-ben lett világbajnok a nyugatnémet csapattal. A nemzetközi szövetség szabályalkotó testülete csak az 1967–68-as idénytől engedélyezi a cserét a tétmérkőzéseken, abban a szezonban még csak egyet lehetett változtatni, 1968 és 1994 között azonban már kettőt. Az 1994-es világbajnokságtól a következő évad végéig két mezőnyjátékost plusz egy (sérült) kapust lehetett cserélni, míg 1995-től már három helyen lehet változtatni menet közben, posztoktól függetlenül. A lecserélt játékosoknak korábban be kellett menniük az öltözőbe, a 90-es évektől azonban már leülhetnek a kispadra, és ott végignézhetik a meccs hátralévő perceit. Csak a kiállítottaknak kell elhagyniuk a játékteret, be kell vonulniuk az öltözőbe. |
Pár év múlva aztán Palotás Péter (4 gól), Tichy Lajos (3), majd Machos Ferenc (4) is túlszárnyalta a Vasas-center teljesítményét, közülük Tichy volt az egyetlen, aki duplázni tudott csereként. Ez volt az Aranycsapat évtizede – és ez volt a kezdeti „barátságos cserék” évtizede is. Az 1950-es évben a válogatott mind a hat felkészülési mérkőzésén volt csere, és a következő évek sem múltak el kísérletezés nélkül, ha volt rá lehetőség. A padról beszállók pedig legalább olyan jók voltak, mint a pályán lévők, ennek köszönhetően ők is ontották a gólokat: 1952-ben például 4 gólt szereztek a cserék, 1960 végéig összesen 19-et!
Az 1961 és 1980 közötti két dekádban18 válogatott találat született a pályára érkező tartalékok által, noha időközben már a FIFA és az UEFA égisze alatt zajló összecsapásokon is engedélyezték a cserélést. A nyolcvanas években már ismét kinyílt a gólcsap, összesen huszonnégyszer voltak eredményesek a padról beszállók. Az 1982-es világbajnokság 10–1-es Magyarország–Salvador csoportmérkőzése máig emlékezetes: Kiss László tripláig, Szentes Lázár egy találatig jutott csereemberként.
A nem túl dicsőséges kilencvenes évek sem maradtak rekord nélkül, Hamar István ugyanis előbb az íreknek (1993), majd a letteknek (1995) vágott kettőt a szünetben pályára lépve – Dublinban először, a Fáy utcai meccsen ötödször bújt nemzeti színű mezbe. Rajta kívül senki sem produkált legalább két többgólos meccset a tartalékok közül előrelépve. Ami a cserék által jegyzett találatokat illeti: 17 volt belőlük az 1991 és 2000 közötti időszakban.
A VÁLOGATOTT TÖRTÉNETÉNEK LEGTÖBB CSEREGÓLT HOZÓ MECCSE: MAGYARORSZÁG–SALVADOR 10–1 (1982-ES VB)
2001 óta – nem utolsósorban a több cserejátékos bevetésének köszönhetően – 38 „cseregól” született a válogatott hivatalos mérkőzésein, 1901 óta ez a szám 123. A legújabb kori jolly jokerek: Gera Zoltán (5; övé a válogatott történetének második „cseretriplája” 2002-ből, San Marino ellen), Priskin Tamás (5), Szabics Imre (4), Böde Dániel (3), Torghelle Sándor (2) és Rajczi Péter (2).
Böde előtt a következők dupláztak nem kezdőjátékosként a válogatottban: Tichy Lajos (1955), Esterházy Márton (1984), Hamar István (1993, 1995), Szabics Imre (2003). A Ferencváros tankja tehát a nemzeti együttes történetének hatodik „cseredupláját” szerezte.
Játékos | Gól | Gólok megoszlása |
Gera Zoltán | 5 | 3+1+1 |
Priskin Tamás | 5 | 1+1+1+1+1 |
Hamar István | 4 | 2+2 |
Szabics Imre | 4 | 2+1+1 |
Palotás Péter | 4 | 1+1+1+1 |
Machos Ferenc | 4 | 1+1+1+1 |
Kiss László | 3 | 3 |
Tichy Lajos | 3 | 1+2 |
Böde Dániel | 3 | 1+2 |
Kocsis Lajos | 3 | 1+1+1 |
Várady Béla | 3 | 1+1+1 |
Kovács Kálmán | 3 | 1+1+1 |
Fehér Miklós | 3 | 1+1+1 |
Forrás: magyarvalogatott.hu |