Bukarestet nem felejtik, de a válogatottat nem hagyják magára

A szeptemberi Románia–Magyarország vb-selejtező előtt felvezető cikkünkben üzenhettek olvasóink a magyar csapatnak. Jó volt látni a világ különböző pontjairól érkező sorokat. Az Atlanti-óceán közepéről, egy óceánjáró hajóról, a New York-i reptérről ugyanúgy kaptak biztatást a fiúk, mint Lacitól, a dél-tiroli csapostól, aki egész nap csak magyar mezben volt hajlandó kiszolgálni. Éppen ezért, a csapatba vetett hatalmas szurkolói bizalom miatt volt különösen fájó a bukaresti bukás, a nagyon sima, 3–0-s vereség

A mai találkozó előtt arra voltunk kíváncsiak, hogy azok a szurkolók, akik mindig, mindenhová elkísérik a válogatottat, milyen érzésekkel tekintenek a meccs elé, tudnak-e még bízni Dzsudzsák Balázsékban, ott lesznek-e a lelátón Amszterdamban. Először régi „ismerőseinket”, a dunaszerdahelyi srácokat hívtuk. Tavaly ősszel a Felvidéki Harcosok nevű csoportot mutattuk be, ezúttal pedig a másik szerdahelyi csoport, a helyi DAC tábora, a Yellow-Blue Supporters egyik tagjával, Bugár Ervinnel beszélgettünk.

„A szerdahelyiek nélkül nem rendeztek magyar válogatott meccset az elmúlt években, és ez a jövőben sem fog változni. Természetesen ott leszünk Hollandiában, és kedden Andorra ellen is. A mi csoportunkból, illetve a Felvidéki Harcosokkal kiegészülve tizennyolcan kísérjük el a csapatot. Korábban, még a bukaresti meccs előtt sokkal nagyobb volt az érdeklődés a hollandiai túra iránt, de a vereség után ez érthetően megcsappant. Az a meccs szégyen volt a magyar futballra nézve. Az én kedvemet azonban ez nem vette el az utazástól, legutóbb, az öt-hármas vereség alkalmával is ott voltam Amszterdamban, most is ott leszek, ott kell lennünk” – fogalmazott a Nemzeti Sport Online kérdésére a dunaszerdahelyi drukker.

„Csodák még léteznek, nem? – kérdezett vissza Bugár Ervin, amikor a várakozásairól faggattuk. – Tudom, hogy mi a realitás, ezért már a döntetlent is nagy eredménynek tartanám, bár a továbbjutás szempontjából az kevés lenne. Ha a szívemre hallgatok, akkor azt mondom, nyerünk, vagy legalább egy ikszet megcsípünk, de ha az eszemre, akkor azt gondolom, kikapunk. Leginkább azonban azt várom, hogy küzdjenek értünk a fiúk. A bukaresti meccset persze nem lehet elfelejteni, de rajtunk nem fog múlni, a Ria, Ria biztosan felhangzik a lelátón. Nem mondhatok mást, mint azt, hogy minden embernek hinnie kell valamiben, mi pedig, bármi is történjék, hiszünk a dunaszerdahelyi csapatban és hiszünk a magyar válogatottban! S ha valami csoda folytán eljutunk a brazíliai vb-re, oda is elkísérjük a fiúkat.”

Magyarországról a Carpathian Brigade csoportból Kiss Pétert kérdeztük, felvetődött-e, hogy a bukaresti találkozó után az amszterdami meccset kihagyják.

„Nem. Szóba sem került, hogy esetleg kihagynánk a hollandiai vb-selejtezőt, mintegy nyolcvan fővel leszünk jelen a mérkőzésen, de csatlakoznak hozzánk kisebb vidéki csoportok is. Akikkel hat-nyolc éve közösen járunk minden válogatott meccsre, idegenbe is, azokkal már volt részünk bőven vereségekben is. A bukaresti azonban azért volt más, mert az utóbbi három évben ritkán kaptunk ki tétmérkőzésen. Persze ki lehet kapni, a vereség benne van a futballban, de nem mindegy, milyen játékkal. Ennek ellenére megpróbálok mindig pozitívan állni a meccsekhez, szerintem Amszterdamban olyan teljesítménnyel, amit legutóbb nyújtottunk, döntetlenre jók lehetünk” – nyilatkozta megkeresésünkre Kiss Péter.

A drukkertől azt is megkérdeztük, számíthat-e a biztatásukra a csapat, mert legutóbb, az észtek ellen 5–1-re megnyert találkozón egy molinót raktak ki, rajta az „Úgy szurkolunk, ahogy ti játszotok” felirat volt olvasható.

„Nem beszélgettünk még erről, ez a meccs alakulásától, a játékunktól is függ majd. A héten inkább az szolgáltatott beszédtémát a szurkolók között, hogy az MLSZ csak hétszázhetven jegyet rendelt a magyar drukkereknek, ami kevésnek bizonyult; úgy tudom, százötven-kétszáz magyar a hazai szektorokba volt kénytelen belépőt venni” – fogalmazott Kiss Péter. A felvetéssel kapcsolatban megkerestük a szövetséget is, reagálásukat keretes írásunkban olvashatják.

A fenti vélemények is azt sugallják, amit a cikkünk elején citált üzenetek: élhetünk a világban bárhol és játszhat a csapatunk kiábrándítóan, akkor is ez marad a magyar válogatott, és ha már a miénk, akkor a többség megpróbál bízni benne. Szóval: Gyerünk, srácok!

A meccset felvezető élő cikkünket itt olvashatja!