Emlékezés: negyven éve hunyt el Bozsik József

Negyven éve, 1978. május 31-én hunyt el Bozsik József, a magyar labdarúgás egyik legjelentősebb alakja. Kíváncsiságból fellapozzuk a másnapi Népsport-számot, amelynek címlapján „...és megkezdődik a játék" szalagcím jelzi az argentínai világbajnokság kezdetét. A sportnapilap nekrológjából pedig megtudjuk, a nyitómeccs szakértőjeként éppen az Aranycsapat ötvenkét éves klasszisát szerette volna megszólaltatni a szerkesztőség: „Tudtuk, ő pontban a megbeszélt időben idecsörög majd, hiszen mindig így tette. Még a nehéz időkben is, amikor beteg szíve az ágyhoz kötötte. Akkor is legfeljebb annyit mondott, hogy: »Gyerekek, ma egy kicsit nehezebb minden... de azért csak kérdezzetek nyugodtan...« Eddig sohasem hagyott cserben bennünket, minden előre megbeszélt interjú elkészült vele. Ez az egyetlen, ez a csütörtöki beszélgetés nem jön már létre soha."

Érdemes idézni a Magyar Olimpiai Bizottság, az Országos Testnevelési és Sporthivatal, a Magyar Labdarúgó-szövetség és a Budapesti Honvéd SE közös közleményét is. Az olimpiai bajnok (1952), világbajnoki ezüstérmes (1954), Európa-kupa-győztes (1953), ötszörös magyar bajnok fedezet jellemzése összhangban áll azzal, amit az őt személyesen ismerő játékosok, barátok, családtagok vallottak róla.

„Korának legnagyobb fedezetjátékosa volt, s ezt nemcsak tehetségének, hanem végtelen szorgalmának is köszönhette – olvassuk. – Azok közé tartozott, akik szerették a játékot, élvezték a sportszerű küzdelmet. Emberi magatartása példaképül szolgált csapattársai, sőt, az egész sportközvélemény számára. Életében – még pályafutása csúcsán is – végtelenül szerény volt, jóllehet tudását, klasszisát nemcsak itthon, hanem az egész világon csodálták, elismerték. Neve összeforrt a magyar futball legnagyobb, legsikeresebb korszakával."

Tulajdonképpen a halálát okozó szívproblémák is elkötelezettségének, futball iránti szenvedélyes kötődésének tudhatók be. Első szívinfarktusát a szövetségi kapitányi tisztséggel járó izgalmak okozták. A magyar válogatott távollétében megrendezett 1974-es világbajnokság után bízták rá a csapat vezetését. Egyetlen mérkőzésen, a Bécsben játszott, szeptember 28-i Ausztria–Magyarország (1–0) barátságos találkozón ült a kispadon, mielőtt egészségi okokból kénytelen volt átadni a helyét – akkor még úgy tűnt, csak ideiglenesen – Moór Edének. Két évvel később a Népsport munkatársa felkereste Ménesi úti otthonában, ahol a hosszú lábadozás után erősödő sportember így vallott állapotáról: „Most már igazán jól vagyok, s egészségesen. Két infarktus után sem kellett elszakadnom a labdarúgástól. Amikor 1974. október 3-án rakoncátlankodni kezdett a szívem, s kórházba kerültem, sokan azt mondták, hogy az örök szerelemnek vége. Kennedy professzor is azon a véleményen volt, hogy szakítanom kell a futballal. Mégpedig azért, mert »Bozsik úr, maga a szívével csinálja a labdarúgást...« Ez igaz, de az is, hogy éppen ezért bizonyult a szívem erősnek. Olyan erősnek, hogy nem kellett hátat fordítanom."

Két évvel később, az 1978-as világbajnokság rajtjának előestéjén aztán kiderült: a magyar futball ügyéért dobogó szívnek mégis túl nagy terhet kellett viselnie.

A FIFA vb-oldala is megemlékezett Bozsik Józsefről