Kilencven évvel ezelőtt született a góllövés mestere, Tichy Lajos

Nem volt ismeretlen, amikor a Bp. Honvéd felnőttcsapatában az első bajnokiját játszotta 1954. március 4-én a Salgótarján idegenbeli 3:1-es legyőzése során: Sebes Gusztáv még az 1953-as belgiumi UEFA-tornán sikert elérő ifiválogatottból ismerte Tichy Lajost, aki még nem töltötte be a tizenkilencedik évét. A szövetségi kapitány a melbourne-i olimpiai együttesben számolt volna vele, más kérdés, hogy Magyarország labdarúgói végül nem léptek pályára az 1956-os játékokon.

A kispestieknél a szőke csatár eredetileg a tartalékok között szerepelt március 4-én, de Kalmár Jenő, a „nagyok” edzője szólt, ne álljon be a második félidőre, mert számít rá a felnőttbajnokin. Az újonc a Grosics – Rákóczi, Lóránt, Palicskó – Bozsik, Bányai – Budai II, Kocsis, Machos, Laczi, Czibor összeállítású együttesbe állt be Laczi Antal helyére az 58. percben, sőt első gólját is megszerezte. Legendás volt a Honvédba kerülése is: az Angyalföldről származó, a saját árnyékától nem megijedő Tichy Lajos a Bp. Lokomotív futballistájaként edzőmeccsen lépett pályára 1953 őszén az Aranycsapat ellen, s bizony rendre megforgatta a középhátvéd Lóránt Gyulát, aki az egyik megalázó csel után rászólt, fejezze be az égetését, mert felrúgja. A Lokomotív trénere a második játékrészre már lecserélte… Ám néhány nappal később a Bp. Honvéd vezetői megjelentek a lakásán. A belső csatár aztán szórta a gólokat, 1955 októberében négyszer talált a kapuba a Dózsa ellen (7:3), Puskás viccesen azt mondta neki:

„Lalikám, gratulálok! Ilyen játékkal talán már a jövő héten játszhatsz az első csapatban!” Ekkor már túl volt első válogatottságán, Sebes Gusztáv elvitte a legjobbak 1955 nyári északi túrájára, és a remek játékos a norvégok ellen 5:0-ra megnyert mérkőzésen állt be Puskás Ferenc helyére az 53. percben, s akárcsak az első bajnokiján, Oslóban is lőtt gólt, az ötödiket. Ebben az évben nyolcszor, 1956-ban ötször jutott lehetőséghez a legjobbak között. Kispesten Machos Ferenc volt a középcsatár, a válogatottbeli vetélytársa. Tichy Lajos és a nála három évvel idősebb csatár jóban voltak, mindketten hazatértek a Honvéd 1956-os túrájáról, az Inter elleni december 26-i meccs után eldöntötték, nem utaznak el Dél-Amerikába. Képességeire jellemző, hogy Kubala Lászlón keresztül a Barcelona 130 ezer dolláros ajánlattal környékezte meg, a Milan 110 ezer dollárossal. Az 1956. december 30-án megjelenő Sport azt írta, hogy a futballista az édesanyjától telefonon érdeklődött, megvan-e még a házuk, s kik haltak meg a forradalom idején, s amikor a mama megnyugtatta, a körülményekhez képest minden rendben, ő így reagált: „Akkor mondd meg, anyám a Kopasznak, hogy a ruháimat nem adom neki, mert hazamegyek…”

Úgy is tett, s amikor 1957 elején közvélemény-kutatást tartottak az új válogatott összeállításával kapcsolatban, Tichy Lajos 14 554 szavazatot kapott (Machos Ferenc 7252-öt). Az Aranycsapat szétszedése és az ifiválogatott szétszéledése után az 1958-as világbajnokságon Baróti Lajos szövetségi kapitány számított rá Svédországban. Mind a négy meccsen pályára lépett, négy gólt szerzett, csapatunk egyik legjobbja volt, a svédek ellen (1:2) a lövése után a labda a lécről a gólvonal mögé pattant, de Jack Mowat skót játékvezető nem ítélt gólt. Rá négy évre a chilei tornán a csehszlovákok elleni negyeddöntőben (0:1) hasonló esetet követően a szovjet Nyikolaj Latisev sípja maradt néma…

Az 1959-es magyar–svéd mérkőzésen (3:2) kialakult a Sándor Károly, Göröcs János, Albert Flórián, Tichy Lajos, Fenyvesi Máté csatársor („sándorgöröcsalberttichyfenyvesi”), négy gólt szerzett a Svájc ellen 8:0-ra megnyert mérkőzésen (1959. október 25., Budapest), kettőt lőtt a jugoszlávoknak a Népstadionban (1959. április 19., 4:0), ugyancsak kettőt az NSZK-nak (1959. november 8., Budapest, 4:3). Ebben az évben lett először gólkirály (holtversenyben). Egyik legfontosabb góljának a Wales elleni (1963. március 20., Cardiff, 1:1) Eb-selejtezőn lőtt, egyenlítést érő 11-esét tartotta. Élete talán legjobb játékát a franciák ellen 3:1-re megnyert párizsi Eb-negyeddöntő első meccsén nyújtotta (1964. április 25.), bár a chilei vb-n az angoloknak rúgott pazar első magyar gól is felejthetetlen (1962. május 31., Rancagua, 2:1). Az 1964-es bajnoki kiírásban hat hét alatt (!) az MTK-nak (5:3) három, a Dózsának (3:2) és a Vasasnak (4:3) két-két gólt lőtt, akárcsak 1963 őszén a Fradinak (7:2).

Hogy milyen futballista volt Tichy Lajos? Hoppe László a Labdarúgó bajnokságaink 1901–1969 könyvében ezt írta róla: „Nem csak nagy sikerű bombázónak bizonyult. Mint irányító is felvette a versenyt Machossal, sőt, néha Szuszára emlékeztető nagyvonalúsággal vezette támadásba társait. Rövid adogatásai, pontosan irányított hosszú passzai egyaránt könnyen lekezelhetők, folytathatóak voltak. Mindkét lábával tökéletes biztonsággal játszott és bombázott…”

A 72-szeres válogatott jóval többször pályára léphetett volna a legjobbak között. Nem csupán a Machos Ferenccel zajló vetélkedésben „veszett el” legalább tíz szereplés, de Baróti Lajossal is összerúgták a port: az 1962-es vb előtt egy olaszországi edzőmeccsen Albert Flóriánnal együtt egy szögletnél nem a 16-oson belül várta a labdát, hanem az elvégzésénél bábáskodott, amit a szakvezető az öltözőben szóvá tett. A fáma szerint a csatár állát is megrángatta, amit a játékos kikért magának, mire a kapitány kijelentette, vagy ő, vagy a labdarúgó utazik Chilébe. Az öreg rókák, Grosics Gyula, Sándor Károly, Sipos Ferenc simították el az affért, ám nem lehetett meg nem történtté tenni, Tichy a spanyolok ellen 2:1-re elvesztett Eb-elődöntő (1964) után ott volt az angliai vb-n (1966), de nem lépett pályára. Rá egy évre a Győr elleni Magyar Népköztársasági Kupa-mérkőzésen súlyos térd­sérülést szenvedett, a búcsúmeccsét a Honvédban a Vasas ellen játszotta (1–1) 1971-ben, egy tőle megszokott bombával ő szerezte a kispestiek gólját. Ezt írta róla a Népsport: „Amíg a pályán volt, stílust adott csapata játékának.” A nemzeti együttestől ugyanebben az évben búcsúzott, a Népstadionban a jugoszlávok ellen (2–1) tíz percet kapott.

Tichy Lajosnak páratlan érzéke volt a góllövéshez, nem véletlenül lett ötszörös gólkirály – ugyanakkor 1980-ban szakvezetőként is bajnoki címre vezette a Bp. Honvédot.