AZ ELLENFÉL OTTHONÁBAN MÉG NEM KAPTAK KI

A finn labdarúgó-válogatott 2014-ben nyolc meccset játszott. Ebből háromszor győzött, háromszor döntetlent játszott, kétszer pedig kikapott (az Eb-selejtezőkön a mérleg: 1–1–1). Szerzett 10 gólt (1.25-ös átlag) és kapott nyolcat (1-es átlag). Három meccsén egyszer sem talált a kapuba és két olyan találkozója volt, amelyiken nem kapott gólt. Érdekesség, hogy a finnek a Litvánia elleni, semleges pályán játszott találkozót nem számolva látogatóként még nem szenvedtek vereséget idén. A legutóbbi tíz vendégcsapatként megvívott meccsükből (egy ízben, amikor Észtország volt a pályaválasztó, semleges pályán játszottak) csak egyszer, Franciaországban maradtak alul, a legutóbbi hármat pedig megnyerték.

A csapat meglepő eredményei közé tartozik negatív szempontból az Omán elleni gól nélküli döntetlen, igaz, idegenben (0–0), és a Litvánia elleni fiaskó a Balti-kupán, Lettországban (0–1), míg a meglepetésgyőzelem kategóriába leginkább a Magyarország elleni 2–1-es tavaszi győri siker sorolható.

Lássuk, milyen gólokat szerzett és milyen gólokat kapott Mixu Paatelainencsapata, vagyis mik az erősségei és a gyengéi a finn válogatottnak!

NINCS KIEMELKEDŐ GÓLVÁGÓ, KRITIKUS 41. PERC

Kiemelkedő gólvadászt nem találunk, hiszen a 10 találaton heten osztoznak, Roman Eremenko (CSZKA Moszkva), Teemo Pukki (Bröndby) és Riku Riski (Rosenborg) egyaránt kétszer-kétszer volt eredményes.

A finnek legerősebb szakaszai a mérkőzéseken belül idén a szünetet követő első tíz percek és a mérkőzések utolsó tíz percei voltak. Mindkét periódusban három-három gólt jegyeztek, vagyis a találataik több mint felét e két időszak valamelyikében érték el. Azt, hogy bírják a hajrát, jól mutatja, hogy mérkőzéseik utolsó tizenhat perces etapjában szereztek öt gólt a tizenegyből – mi pedig nem akkor vagyunk a legerősebbek... Míg az északiak az első félidőket 2–6-ra „elvesztették”, a második játékrészek során 8–2 a gólkülönbségük, a meccsek hajrájában pedig 5–1! Csöndben jegyezzük meg, a finnek akkor szerzik a legtöbb gólt, amikor mi a legtöbbet kapjuk – a találkozók végén. A magyar válogatott a 2014-ben kapott hét góljából ötöt az utolsó 30 percben szedett be, ezen belül hármat a záró 15 percben.

A finneknél gyengébb szakasznak a teljes első félidőt tekinthetjük, ugyanis a nyolc gólból hatot az első 45 percben kaptak (egyedül a románok szereztek ellenük gólt a szönet után, ők kettőt is). Különösen „kritikus” a 41. perc, amikor két alkalommal is betaláltak az ellenfelek, a feröeriek és a litvánok. A mieinknek pont az első félidő volt ebben az évben az erőssége (4–1-es gólkülönbség ezt a periódust tekintve).

FIGYELEM! A FINNEK JÓL BONTJÁK MEG A VÉDELEM SZÉLEIT!

A finnek a 11 idei góljukból hatot szerezték valamelyik szélről vagy szélen vezetett akcióból (a támadás iránya szerint hármat jobbról, hármat balról). A védelem széleit (ez nálunk gyenge pont) jól bontják meg, illetve remekül lőnek a szélről éles szögből.

A finneknél a szélsők keveset egy az egyeznek, nem is feltétlenül ez a feladatuk – a Paatelainen által alkalmazott karácsonyfa-alakzatban a szélső középpályásoknak ugyanis nem kimondottan támadó a szerepköre. Nem azáltal kerülnek helyzetbe, hogy labdával megpróbálják megverni az emberüket, nem is biztos, hogy megvan az ehhez kellő technikai képzettségük. A finn szélsőjáték kulcsa a jó helyezkedés és a középről érkező mélységi passz. A hat említett gól esetében mindig középről indult az akció, a labda nélküli szélső befutott az üres területre, a középről érkező labdát pedig vagy ellőtte – általában állítgatás nélkül, mint például Pukki a csehek vagy Jarkko Hurme a görögök ellen –, vagy középre passzolta, mint a győri meccsen ellenünk szerzett egyenlítő gólnál. A hatból három esetben lőttek, háromszor pedig középre passzoltak a finnek.

Intő jel lehet ez számunkra, és nemcsak azért, mert Győrben is a szélről, a védelmünk jobb oldaláról kaptunk gólt. Hanem azért is, mert a jobb oldali védő pozíciója – ahogy azt a hét elején megjelent elemzésünkben is jeleztük – azóta is megoldatlan; elképzelhető, hogy a negyedik Eb-selejtezőn a negyedik játékosunk szerepel ezen a poszton.

A keretben egyetlen igazi jobbhátvéd sincs, Varga József (aki a márciusi meccsen még eredeti posztján, a középpályán játszott) esetében már a románok ellen is látszott, továbbra is idegenül mozog ezen a területen, túl sok területet hagy maga mögött, illetve mellett, rendszerint a pálya közepe felé és előre irányul a mozgása.

Ez a finnek ellen nagyon visszaüthet – így kerülhet előtérbe Fiola Attila vagy Poór Patrik bevetése. Mivel a magyar válogatott keretben Vanczák Vilmos, Korcsmár Zsolt és Pintér Ádám sérülése után alig van rutinos hátvéd (a védekező középpályás Vargán kívül Juhász és Kádár rendelkezik csak húsznál több válogatottsággal), elképzelhető, hogy Dárdai Pál két tapasztalt emberét rakja középre – Juhász és Kádár játszott is már egymás mellett Feröeren –, a két szélen pedig jöhetnek az újak. Ebben az esetben két olyan védő – Fiola és Forró Gyula – jutna szóhoz a szélen, akik klubjukban ugyanezen a poszton futballoznak, ám ketten együtt 45 percnyi válogatottságot tudnak felmutatni.

Védekezésben pedig éppen az a terület számít a vizsgált meccsek alapján az erősségüknek, amiben támadásban mi is jók vagyunk, méghozzá a rögzített helyzeteket (a selejtezőkön eddig csak szabadrúgásból és szöglet után szereztünk gólokat) követő beívelések. Ilyenből ugyanis mindössze egy gólt kaptak, Romániától egy jobb oldali szöglet nyomán.

BÁTRAN LŐJÜNK TÁVOLRÓL!

Érdekesség, hogy ami védekezésben az erényük, az támadásban már kevésbé. Vagyis hiába hatékony az elhárításuk a beívelésekkel szemben, elöl a szögleteknél, közvetett szabadrúgásoknál nem tudnak veszélyt jelenteni az ellenfelek kapujára. Árulkodó, hogy egyetlen fejes góljuk sem volt idén, vagyis rájuk kevésbé érvényes az északi csapatokra gyakran rásütött közhely, mely szerint (magasak, erősek és) fejjel gólveszélyesek.

Védekezésben gyengéjük a távoli lövések hárítása. A nyolcból négyet a tizenhatoson kívülről lőttek az ellenfelek (akárcsak tavasszal Rudolf Gergely). A védekezésük gyakran elcsúszik, nem lépnek ki a lövőre, illetve az Eb-selejtezőkön eddig védő Niki Mäenpää (VVV Venlo) kapus sem volt mindig a helyzet magaslatán. Biztosak vagyunk benne, hogy az alapos szakmai elemzések után ezzel Dzsudzsák Balázs és Tőzsér Dániel is tisztában van... Úgy néz ki, Paatelainen ejti eddigi kezdőkapusát, Mäenpäät, és Lukas Hradeckynek szavaz bizalmat az Üllői úton.

Ugyancsak gyengéjük, hogy nem elég labdabiztosak hátul, letámadással zavarba hozhatók, erre volt bizonyíték Feröer találata, amikor Christian Holst váltotta gólra a Niklas Moisandertől (Ajax) ajándékba kapott labdát. Más kérdés, hogy a magyar válogatottnak már évtizedek óta nem tartozik az erősségei közé az ellenfél letámadása a saját térfelén...

A finnek relatíve sok gólt szednek be a tizenhatoson kívülről, ellenben keveset lőnek. Az idei nyolc ellenfélből csak a papíron leggyengébbnek tűnő Feröernek találtak be távolról, igaz, aznap mindjárt kétszer is, Riski 21 méterről, Roman Eremenko pedig jó 25-ről, de mindkettőben vastagon benne volt a szigetországiak kapusa. Szintén nem jellemzi a finneket a gyors és hatékony kontraakció, csak Észtországot tudták meglepni ilyen, gólt érő ellentámadással.

Összegezve a tapasztalatokat elmondható, a finn válogatott racionális, kiszámítható futballt játszik – nem véletlenül bírálták a helyi lapok Mixu Paatelainen kapitányt a csapat könnyen átlátható játéka miatt. Nem jellemzik őket a kiugró egyéni villanások, viszont a széleken az üres területekre való beindulásokkal, illetve mélységi passzokkal képesek az ellenfél mögé kerülni Eremenkóék, és kimondottan jól lőnek éles szögből. Ugyanakkor letámadással zavarba hozhatók (ahogy gyakran sajnos a magyar válogatott is) és érdemes bátran vállalkozni a távoli lövésekre is.

MEREV KARÁCSONYFA

„A karácsonyfa-alakzattól pedig nem vagyok hajlandó eltérni. Tudom, sokan kritizálnak a felállás miatt, de be kell látnia mindenkinek, hogy ez fekszik leginkább a keretnek. Nyilván ha két csatárral állnánk fel, akkor meg az lenne a probléma" – felelt Paatelainen kapitány a Helsingin Sanomatnak az őt érő bírálatokra.

A finn szakvezető a keret erősségeihez szabja a felállást: ez a 4–3–2–1 az az alakzat, amelyben a három leggólerősebb játékosa, a középső támadó középpályás CSZKA-sztár Roman Eremenko, az árnyékék Riku Riski és a center Teemu Pukki egyszerre pályán lehet. Mögöttük általában a Chievóban futballozó Perparim Hetemaj, az elsősorban a középpályás védekezést segítő Tim Sparv és a budapesti meccset kihagyó (sérült is, eltiltott is) Alexander Ring játszik. Kimondott szélső nincs, a bal és jobb oldali középpályás, valamint a két támadó középpályás mozoghat ki oldalra.

A finn kezdő nem gyakran változik, az Eb-selejtezőkön tíz északi játékos volt pályán legalább 200 percet az eddigi három meccsen. Érdekes „cserefegyver” lehet Eero Markkanen, a Real Madrid Castilla 23 éves centere, aki a mérkőzések hajrájában bevetve 197 centijével és közel 100 kilójával valódi „falbontóként” tör utat a védelmeken keresztül.

NÁLUNK SOSEM LÁTOTT VÉDELEM LESZ

Az biztos, hogy a magyar válogatott védelme megint új összeállításban lép pályára, tudniillik a hátvédként bevethető kerettagokból nem lehet olyan négyest összeállítani, amelyik már szerepelt meccsen egymás mellett. Ez egyben azt is jelenti, hogy az idei nyolcadik mérkőzésén a magyar válogatott a nyolcadik különböző védősorral áll fel.

„Ez a csapatrész már csak olyan, hogy a sérülések és az eltiltások miatt sokszor változik az összetétele. Ha az elmúlt két találkozóból indulok ki, középen Korcsmár Zsolt és Kádár Tamás is jól megoldotta a feladatát, de sosem csak a védők védekeznek. Ha védekezés, ha támadás, csapatmunkáról beszélünk, a csapatnak kell minél jobban megoldania a feladatokat, erre törekszünk a finnek ellen is" – vélekedett a kérdésről a védelmi vezér Juhász Roland.

KI TELEL TOVÁBBJUTÓ HELYEN?

A 4. játéknap az utolsó a téli szünet előtt, minden bizonnyal Észak-Írország és Románia telel az F-csoport két továbbjutó helyén – a románok csak vereséggel és egy viszonylag nagy különbségű magyar vagy finn sikerrel csúszhatnak le a 2. pozícióból.

Az északírek biztosan továbbjutó helyen maradnak, csoportelsőségüket csak egy romániai vereséggel veszítenék el, ha viszont nyernek Bukarestben, akkor fél lábbal az Eb-n vannak – öt ponttal vezetnének, úgy, hogy három közvetlen riválist vertek meg idegenben. Magyarország és Finnország egymás ellen dönt a pótselejtezős helyen telelésről, a selejtezősorozatot váratlanul rosszul kezdő görögök csak abban reménykedhetnek, hogy az egyik csapatot beérik pontszámban a kettő közül.

EB 2016, SELEJTEZŐK
F-CSOPORT, 4. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–FINNORSZÁG
Budapest, Üllői út, 20.45 (Tv: M1). V: Turpin (francia)
A VÁRHATÓ KEZDŐCSAPATOK
Magyarország: Király – Fiola, Juhász, Kádár, Forró – Elek Á., Tőzsér – Lovrencsics, Gera, Dzsudzsák – Szalai. Szövetségi kapitány: Dárdai Pál
Finnország: Hradecky – Lampi, J. Toivio, N. Moisander, Arkivuo – Halsti, Sparv, Hetemaj – Hämäläinen, R. Eremenko – Pukki. Szövetségi kapitány: Mixu Paatelainen
Görögország–Feröer, 20.45
Románia–Észak-Írország, 20.45