Jó zsaru a kispadnál – ő dirigál Marco Rossi helyett

Vágólapra másolva!

2018.11.14. 14:13

Címkék

Bemutatjuk az észtek ellen dirigáló „pótkapitányt”, a Marco Rossival hat éve együtt dolgozó Cosimo Ingusciót, aki kilencven perc erejéig kibújik a mindenki által kedvelt másodedző szerepéből.

A Magyar Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága a 2015. április 28-i ülésén az alábbi határozatot hozta:„Marco Rossi vezetőedző (Honvéd) a kispadtól és az öltözőtől 1 soron következő NB I-es bajnoki mérkőzésre szóló eltiltást kapott.”

A két nappal korábban, a Debrecen elleni meccsen tanúsított magatartása miatt büntetett szakvezető így kénytelen volt a lelátóról figyelni a május elsején lejátszott Paks elleni találkozót – megbízott edzőként a kispestiek kapusedzője, Tóth Iván dirigált a padról. Hogy a történet teljes legyen: az az idő tájt még a bentmaradásért küzdő Honvéd 0–0-t ért el a Paks otthonában, a lefújást követően Marco Rossi nem is mulasztotta el megjegyezni, helyettese jó munkát végzett, az egy pont sokat ér.

A minap az Európai Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága is vétkesnek találta az immár a magyar válogatott szövetségi kapitányaként ténykedő Marco Rossit, mondván, 2018. október 12-én a Görögország–Magyarország Nemzetek Ligája-mérkőzés alatt és után sportszerűtlenül viselkedett, ezért két meccsre „száműzte” a kispadtól, igaz, a második találkozóra szóló eltiltást egy évre felfüggesztette. Az Észtország elleni csütörtöki összecsapást azonban kénytelen megint csak a nézőtérről követni az olasz tréner – ezúttal nem a kapusedző, Enrico Limone, hanem „örökös” másodedzője, Cosimo Inguscio kezébe kerül az irányítás.

Miután a válogatott hétfő délutáni sajtótájékoztatóján az 54 esztendős Marco Rossi bejelentette, hogy távollétében a nála egy évvel idősebb kollégája meccsel, a telki rendezvényről tudósító televíziósok és rádiósok körében össznépi találgatás kezdődött: vajon hogyan ejtik helyesen a megbízott kapitány vezetéknevét? Hogy megoldással is szolgáljunk: „Ingussó”.

Az illendőség kedvéért ezt éppúgy érdemes tudni róla, mint azt, hogy a főnökénél valamivel hamarabb érkezett Magyarországra, már 2011 őszén a kispesti utánpótlásban dolgozott, sőt segítette az akkor az NB II Keleti csoportjában szereplő Honvéd II élén álló Vincenzo Mazzeo munkáját is. Marco Rossi 2012 nyarán lett a Honvéd első csapatának vezetőedzője, és nem sokkal később már számíthatott Cosimo Inguscióra is – a kezdetekkor még erőnléti edzőként, aztán már másodedzőként is.

A Lecce megyében található Aradeóban született edző immár hat éve Marco Rossi hű társának tekinthető, s nemrég így jellemezte kapcsolatukat: „Igyekszem mindenben a segítségére lenni, hiszen én is arra vágyom, amire ő: legyünk minél sikeresebbek! Úgy vélem, az együttműködésünk eredményesnek mondható, amit eddig elértünk Marcóval, arra büszkék lehetünk”.

No igen, a Honvéddal bajnok és bronzérmes, a Dunaszerdahellyel úgyszintén bronzérmes lett az olasz páros, amelynek tagjait kevesen ismerik jobban a kispestiek középpályásánál, a válogatottba keretbe is meghívott Nagy Gergőnél.

„Egyik jobb ember, mint a másik – kezdte jellemzését lapunk érdeklődésére az észtek és a finnek elleni mérkőzést sérülés miatt kihagyó Nagy Gergő. – Marco Rossit aligha kell bemutatni, ami pedig Cosimót illeti, végtelenül rendes, őszinte, szerethető ember. Teljes mértékben a »Mister« jobbkeze. Annak ellenére, hogy olyanok, mint a tűz és a víz, tökéletesen kiegészítik egymást. Mielőtt Magyarországra jöttek, nem találkoztak, ám azóta szüntelen együtt dolgoznak – ez nem a véletlen műve. Marco Rossi a rossz, Cosimo Inguscio a jó zsaru, ha feszült a helyzet, utóbbi rendre igyekszik csillapítani a kedélyeket. Mint a Szaffi című rajzfilmben, amikor Puzzola, a szolga a csap nyitogatásával ereszti ki a gőzt Feuerstein kormányzó fejéből. Többnyire sikerrel jár, de amint azt az athéni eset is mutatja, nem mindig...

Persze nem ez Cosimo elsődleges feladata, szakértelmével rengeteget segít. A kispesti időszak elején nem tudtuk megállapítani, milyen edző, mert csak az edzéseket felvezető bemelegítést vezényelte, ám idővel rádöbbentünk, nagyon is érti a szakmáját. Ezt főleg akkor érzékeltem, amikor a kispadon ültem én is – testközelből győződhettem meg arról, milyen jó meglátásai vannak. Nem csoda, hogy Marco Rossi a mai napig maximálisan ad a szavára.”

A kispesti szóbeszéd úgy tartja, volt idő (még nagyon az elején), amikor megfelelő licencek hiányában Cosimo Inguscio nem foglalhatott helyet a kispadon pályaedzőként („mulasztását” természetesen már rég pótolta!), de annak nem volt akadálya, hogy a szerelésekért felelős munkatársak egyikeként leüljön – az úgynevezett pótkispadra. Még onnan is próbálta higgadtságra inteni Marco Rossit a „Calma! Calma!” felkiáltással, amire eleinte csak a mellette üldögélő médiafelelős, Kaszás Kálmán kapta fel a fejét...

FŐZÉS A NETEN
Az 1963. április 30-án született Cosimo Inguscio nős, két lány édesapja. Munkája miatt olykor kénytelen elszakadni a családtól, de a kapcsolattartás manapság már nem okoz gondot. Olyannyira, hogy – amint azt még tavasszal a DAC honlapjának elmondta – az istenien főző feleségétől néhány fogást és konyhai trükköt a Skype-on keresztül lesett el. A modern technikát azonban csütörtök este nem hívhatja segítségül: az Észtország elleni mérkőzés alatt semmilyen formában sem érintkezhet Marco Rossival, mi több, az eltiltott szövetségi kapitány már az öltözőfolyosóra sem teheti be a lábát, nemhogy a technikai zónába.

„Ha akarnék, akkor sem tudnék rosszat mondani Cosimóra – folytatta Nagy Gergő. – A viszonyunk valamelyest változott azzal, hogy már nem a Honvéd, hanem a válogatott pályaedzője, de ez érthető, hiszen ahogyan a szövetségi kapitánynak, neki is figyelnie kell arra, hogy a kispesti játékosokkal ugyanúgy bánjon, mint a többiekkel. Az egymás iránti tisztelet ugyanakkor megmaradt, egy-egy jó szóra mindig telik tőlük. Legutóbb azt érzékeltem, hogy a válogatottnál nagyobb a nyomás rajtuk, mint a Honvédnál volt, szerencsére ezt is jól kezelik. Cosimo a válogatottnál is inkább a csendes, visszahúzódó edző szerepét tölti be, de a tanácsaira ugyanúgy érdemes figyelni, mint a stáb másik két tagjáéra, Giovanni Constantinóéra és Gera Zoltánéra. Giovanni karakteres figura, többet is kommunikál a futballistákkal, mint Cosimo, Zolira pedig csak azt mondhatom, amit az elején Marco Rossira: őt senkinek sem kell bemutatni, óriási respektje van a körünkben.

Sajnálom, hogy ezúttal nem lehetek a csapattal. Valamilyen szinten bizonyára érződik majd a szövetségi kapitány hiánya, de a magam részéről hiszek abban, hogy Giovanni és Zoli segítségével Cosimo megoldja az előtte álló feladatot, nagyon szurkolok neki – is! A fiúk úgy indulhatnak el Telkiből, hogy a kapitány mindenre felkészíti őket, jóllehet a meccs előtti motivációs beszédét senki és semmi sem pótolhatja. Elképesztő, hogy fel tudja tüzelni a brigádot egy-egy meccs előtt, amikor az ember hallgatja, feláll a szőr a hátán. Mondom, bizakodó vagyok a csütörtöki találkozó kapcsán, szerintem Tallinnban is nyernünk kellett volna, főleg azután, hogy kettő egyre vezettünk. Ott látszott, hogy az új stáb még kevés időt töltött együtt a válogatottal – az évek során a Honvédnál eljutottunk odáig, hogy ha előnybe kerültünk, a legritkább esetben engedtük ki a kezünkből. Remélem, ezúttal nem lesz gond, ha mégis izgalmasan alakulna a mérkőzés, Cosimo nyugalma sokat érhet. Nem féltem, mert tényleg érti a dolgát.”

Na ja, aki a kispesti pótkispadtól eljut a válogatott irányításáig, rossz (szak)ember nem lehet...

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
KAPUSOK: Dibusz Dénes (Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Kovácsik Ádám (Mol Vidi FC)
VÉDŐK: Baráth Botond (Budapest Honvéd), Kádár Tamás (Dinamo Kijev – Ukrajna), Korhut Mihály (Hapoel Beer-Seva – Izrael), Lang Ádám (CFR Cluj – Románia), Lovrencsics Gergő (Ferencváros), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Vinícius (Mol Vidi FC)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Gazdag Dániel (Budapest Honvéd), Holman Dávid (Slovan Bratislava – Szlovákia), Kalmár Zsolt (FC DAC 1904 – Szlovákia), Kleinheisler László (Asztana – Kazahsztán), Kovács István (Mol Vidi FC), Nagy Ádám (Bologna – Olaszország), Pátkai Máté (Mol Vidi FC)
TÁMADÓK: Böde Dániel (Ferencváros), Dzsudzsák Balázs (al-Ittihad Kalba – Egyesült Arab Emírségek), Holender Filip (Budapest Honvéd), Nagy Dominik (Legia Warszawa – Lengyelország), Szalai Ádám (Hoffenheim – Németország), Ugrai Roland (Atromitosz – Görögország), Varga Roland (Ferencváros)