Kiszenvedett 2–1-es győzelem Moldova ellen

A Szusza Ferenc Stadionban nem volt telt ház, mintegy ötezer ember látogatott ki a találkozóra, de többen az utolsó percekben érkeztek, hiszen az U21-es találkozóról jöttek át a „nagycsapat” mérkőzésére – a ferencvárosi és az újpesti stadion között távolságot nem csak érzelmi okokból nem könnyű áthidalni, olykor a közlekedés is okozhat gondokat, pláne, esős időben...

Az első tíz percben a kapuk nem forogtak veszélyben, a bal oldalunk volt az aktívabb, de ez az intenzitás kimerült néhány cselben, majd visszapasszban. Lipták Zoltán már az összecsapás elején besárgult, és a moldovaiak kerültek először a kapu elé két szöglet révén. Egyik sem volt veszélytelen: előbb Igor Tigirlas közeli lövését Lipták blokkolta, majd az előreosonó védő, Petru Racu maradt üresen, és bombázott hat méterről fölé.

A mieink erőtlennek tűntek, akárcsak Rudolf Gergely lövése, ezzel szemben Alexandru Suvorov löketénél Király Gábornak kellett észnél lenni. A vendégek rúgták a szögleteket, a mieink próbáltak kontrázni, a legígéretesebbnek tűnőt azonban Dzsudzsák Balázs elcsúszása miatt nem sikerült végigvinni, maradt a sarokrúgás, és azt követően Elek Ákos blokkolt félollózása után némi zavar a moldovai hátsó alakzatban.

Fél óra elteltével szólalt meg az első „Ébresztő, ébresztő!” rigmus a stadionban, nem véletlenül: Tigirlas lépett ki a szétnyíló hátvédek között egy az egyben, abszolút ziccerben vezette kapura a labdát, ám szerencsére a jobb alsó sarok mellé gurított. Óriási helyzet volt.

Ezenkívül nagyon kevés eseményről számolhattunk be, közepes iram mellett a magyar válogatott sem labdabirtoklásban, sem támadási sebességben nem tudott ellenfele fölé nőni, mély védekezésünkkel labdaszerzésre is alig nyílt lehetőség. Jellemző, hogy az első igazán agilis megoldásra, Dzsudzsák 30 méteres, jobblábas fölé szálló lövésére a félidő utolsó percéig várni kellett...

A szünetben Egervári Sándor cserélt, egyszersmind szerkezetet váltott, Czvitkovics helyére Szalai Ádám állt be a támadásokat erősítendő. A mieink támadólag léptek fel, aminek hamar meg is lett az eredménye, egy bal oldali szöglet után röviden szabadított fel a vendégek védelme, Rudolf Gergely első lövése még lepattant, de másodjára, a tizenhatos vonaláról a védők szorításában szépen helyezett a bal alsóba. 1–0

A gól természetesen rögtön új helyzetet teremtett, mindjárt más értelmet nyert a magyar csapat kissé mélyebb védekezése, amelyekből aztán indulhattak a szélen vezetett kontrák. Szalai igyekezett sokat mozogni és magára vonni a védőket, beadása ugyanakkor nem sikerült, amikor Dzsudzsák és Gera is érkezett középen.

A 66. percben azonban elég volt egy az ellenfél tizenhatosa előterében szerzett labda – Gera  becsúszva tüsténkedett –, az előre keveredő Juhász Roland Koman Vladimirnak passzolt, a fiatal középpályás pedig jobbal, 19 méterről védhetetlenül kilőtte a jobb alsót. Szép gól után alakult 2–0-ra az állás!

Teljesen megváltozott a mérkőzés képe, a mieink irányították a játékot, Koman passza után Szalai akár növelhette volna az előnyt, de nem tudott igazán ráfordulni a kapura. A mieink a moldovai kapu előtt tudták tartani a labdát – 0:4-ről megfordították a szögletarányt... –, aztán a 79. percben mégis összehozott egy gólt a védelem...

Történt, hogy a 79. percben Lázár pocsékul szabadított fel, a védők egymást lőtték ki, Viorel Frunza legurította a labdát lövésre, Alexandru Suvorov pedig nem hibázott, a bal alsóba helyezett. 2–1

Sajnos, a hajrára is maradtak izgalmak, előbb a csereként beállt Igor Bugarov beadása után hibázott közelről a szintén csereként bevetett Anatolie Doros, majd nem sokkal később utóbbi lőtt távolról alig mellé. Bizony, az utolsó percekben néha a szerencse is a mieink mellé állt, ám a magyar válogatott fél óra jobb játékkal 2–1-re megverte ellenfelét.

A magyar csapatnak ez volt az első győzelme 2010-ben.