Román-magyar: Ez nagyszerű eredmény - Gera Zoltán

– A nagy boldogság közepette Szalai Ádám szomorkodott a támadójáték akadozása miatt. Önnek is van hiányérzete?
– Idegenben egy pont Románia ellen, azt hiszem, a meccs előtt mindenki azt mondja, hogy nagyszerű eredmény. Főleg annak tudatában, hogy ők szerezték meg a vezetést az első félidő utolsó percében. Lélektanilag ez nagy csapás volt számunkra, de a szünetben rendeztük a sorainkat. A második félidőben fölényben voltunk a mérkőzésen, nem tudom, hogy ez kintről hogyan látszott, és a végén megérdemelten szereztük meg az egyenlítő gólt egy fantasztikus szabadrúgás után. És igen, az utolsó pillanatban volt egy lehetőségünk, hogy megnyerjük a mérkőzést, de nem vagyok telhetetlen, örülök az egy pontnak.– A nagy boldogság közepette Szalai Ádám szomorkodott a támadójáték akadozása miatt. Önnek is van hiányérzete?
– Idegenben egy pont Románia ellen, azt hiszem, a meccs előtt mindenki azt mondja, hogy nagyszerű eredmény. Főleg annak tudatában, hogy ők szerezték meg a vezetést az első félidő utolsó percében. Lélektanilag ez nagy csapás volt számunkra, de a szünetben rendeztük a sorainkat. A második félidőben fölényben voltunk a mérkőzésen, nem tudom, hogy ez kintről hogyan látszott, és a végén megérdemelten szereztük meg az egyenlítő gólt egy fantasztikus szabadrúgás után. És igen, az utolsó pillanatban volt egy lehetőségünk, hogy megnyerjük a mérkőzést, de nem vagyok telhetetlen, örülök az egy pontnak.

– Dárdai Pál szerint ön volt a mezőny legjobbja.
– Örülök, hogy értékelte a teljesítményemet. Védekező középpályást kellett játszanom, és őszintén mondom, egyáltalán nem okozott problémát. Örülök neki, ha ő így látta, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy továbbra is hasznomat vegye.

– Korábban játszott már ezen a poszton?
– Kezdőként még nem, de olyan már előfordult, hogy az ellenfél vezetett, támadót cserélt az edzőnk, és engem visszarendelt középső középpályásnak. Ez volt az első mérkőzés, hogy tipikusan, kimondottan középső, védekező középpályást kellett játszanom.

– Önök is úgy érezték, hogy a románok nagyon elfáradtak az utolsó fél órára?
– Az első félidőben nagyon erős tempót diktáltak, nagyon beszorítottak bennünket, sokat mozogtak, jól játszottak. A második félidőben egy kicsit feljebb toltuk a védekezésünket, nem hagytuk őket úgy kibontakozni. Szerintem el is fáradtak, vagy egyszerűen mi átvettük az irányítást, ezt nem tudom... Mindenesetre örülök, hogy egy magyar csapat nem kullogott, hanem diktálta a tempót. Még egyszer mondom, ez nagyszerű eredmény, Romániában egy ilyen közegben emberpróbáló feladat... Az otthon értünk szorítók és a Magyarországról érkező szurkolók megérdemelték már, hogy végre ne zakóval távozzunk innen. Örülök, hogy így alakult a mérkőzés.