Szalai Ádám jelenleg pótolhatatlan – mi lesz két év múlva?

Több kérdésre    is választ adott   az Európa-bajnokság a magyar válogatott hosszabb távú, mondjuk, ötéves jövőjét illetően, amely során még egy Eb-t, illetve két világbajnokságot is rendeznek. A 23 éves Szalai Attila és a 26 esztendős Botka Endre a védelemben, a 22 éves Schäfer András a középpályán jelenthet hosszú távú megoldást, a támadósorban pedig a 20 esztendősen bemutatkozó Schön Szabolccsal bővülhetnek Marco Rossi szövetségi kapitány variációs lehetőségei. Ehhez hozzávehetjük, hogy az Eb-ről sérülés miatt hiányzó Szoboszlai Dominik sem töltötte be még a 21-et, de Sallai Rolandról (24), Nagy Ádámról (26), Kleinheisler Lászlóról (27) és Willi Orbánról (28) is elmondhatjuk, jó korban vannak, tehát a következő négy-öt évben valószínűleg számolhat velük a kapitány. Viszont egyre égetőbb kérdés: ki lesz majd az elkövetkező években a magyar válogatott első számú gólfelelőse, középcsatára? És erre az Eb sem adott választ...

„KIT HÍVHATNÉK BE A HELYÉRE?”

A kontinensbajnokságon két, kimondott befejező csatár kapott lehetőséget, de az egyformán 33 éves, mindhárom Eb-meccsünkön kezdő, a németek ellen a 24. válogatott gólját is megszerző Szalai Ádámról és a csereként 66 percet kapó Nikolics Nemanjáról sem állíthatjuk, hogy a jövő embere lenne. Reálisan nézve a vb-selejtezőn és siker esetén a jövő év végén rendezendő katari vb-n még segítségére lehetnek a csapatnak, de hosszabb távon már aligha.

A 74-szeres válogatott Szalai Ádám 12 éve mutatkozott be a válogatottban, és 2012-től számít alapembernek, azóta – Pintér Attilát leszámítva – mindegyik szövetségi kapitány kulcsemberként számolt vele, és a csapatjáték szempontjából akkor is főszerepet kapott a támadójáték építésében, a labda megtartásában, visszapasszolásában, amikor kevesebb gólt szerzett. Dárdai Pál mondta vele kapcsolatban egy háttérbeszélgetés alkalmával: a szurkolók nem látják azt a munkát, amelyet a csatár végez azzal, hogy leköti, fárasztja a védőket, és már csak a helyezkedésével is képes helyzetet teremteni a többiek előtt. Az idei Eb-t megelőzően Marco Rossi is többször kifejtette, nem tudja, ki helyettesíthetné Szalai Ádámot.

„Nincs még egy ilyen karakterű középcsatárunk. Mondják meg, kit hívhatnék be a helyére?! A honvédos Balogh Norbert magas, de megközelítőleg sem fedezi olyan jól a labdát. Bobál Gergely nem játszik a portugál Nacionalban, Novothny Soma pedig a Bochumban, ráadásul nincs is tapasztalatuk a válogatottban. Eppel Márton a Honvédból szintén nincs olyan fizikai állapotban jelenleg, hogy meghívjuk. Csak Szalai Ádám áll a rendelkezésemre”  – mondta az olasz szakember egy januári interjúban. Azóta a befejező csatár szerepében Hahn János kapott még lehetőséget a kapitánytól, de ahogy Nikolicsról, a paksi támadóról is azt mondhatjuk, időlegesen jelenthet részmegoldást, de abban a rendszerben, amelyet a válogatott játszik, egyikük sem tud maradéktalanul megfelelni a szövetségi kapitány elvárásainak. Nem véletlen, hogy Rossi az Eb záró sajtótájékoztatóján is hangsúlyozta, Szalai Ádámot továbbra is pótolhatatlannak érzi.

A CENTER FELADATAI ROSSINÁL

A Nemzeti Sport Online-on állandó videoelemzőnk, a Barca Residency Academy edzője, Militár Iván is kifejtette, Szalai szerepét azokon a feladatokon keresztül érdemes értelmezni, amelyeket Rossi kijelöl neki a „védekezz és kontrázz” játékfelfogásban, amelyet az Eb-n is láthattunk a csapattól.

„Magyar labdaszerzésnél azonnal mutatnia kell magát, neki kell megtartania a labdát, hogy legyen elegendő ideje a csapatnak a felzárkózáshoz. Segítenie kell az együttes és a labda feljebb jutását, lépcsőfokként kell funkcionálnia azokban az esetekben, amikor a magyar csapat át akarja játszani a letámadó ellenfél vonalait. Összhangban kell lennie árnyékéktársával, liftmozgásokkal megteremtve a lehetőséget arra, hogy ha ő maga visszalép, a másik (jellemzően Sallai Roland) be tudjon indulni a Szalai által üresen hagyott területre. Nagy felelősség az övé: úgy kell megtartania a labdát, hogy nincsenek segítőtársai, ráadásul az ellenfelek állandóan emberfölényben vannak körülötte. Védekezésben Szalai Ádám szerepe az első védővonalban óriási, meg kell akadályoznia, hogy az ellenfél bejátssza a középső területeket. Ha a labdát a pálya széle felé sikerült irányítani, nem volt megtiltva a csapatkapitánynak, hogy ott próbáljon labdát szerezni, és agresszivitását kihasználva az ellenfelet hibára kényszeríteni.”

AZ NB I SEM KÍNÁL ALTERNATÍVÁT

Azzal Militár Iván is egyetért, hogy a magyar válogatott jelenlegi játékfelfogásában nincs alternatívája a mainzi csatárnak.

„Elég csak megnézni, jelenleg milyen csatárok futballoznak az NB I-ben, milyen kevés a Szalaihoz hasonlítható magyar center. A Paksban Hahn János más típusú, Böde Dániel korábban jelentett alternatívát, de ma már nem csatárt játszik. A ZTE-ből Könyves Norbert most szerződött az NB II-be, Futács Márkó jövője is bizonytalan. A kisvárdai Horváth Zoltánt alkatilag hasonlíthatnánk Szalaihoz, de nemzetközi rutin híján nem jöhet szóba, és ugyanezért egyelőre a debreceni Bárány Donát sem, aki ráadásul fizikailag is más kategória. A Honvédból Balogh Norbert alapvető képességei, fizikai adottságai megvannak ahhoz, hogy betöltse Szalai helyét, de mentálisan, a koncentrációban sokat kellene fejlődnie, hogy meg tudjon felelni a poszttal járó összetett feladatoknak. Ma már nemigen vannak Horváth Ferenchez, Priskin Tamáshoz vagy Torghelle Sándorhoz hasonló középcsatárok az NB I-ben, akik képesek megtartani a labdát, amíg a többiek felérnek, és a védekezésből is ki tudják venni a részüket. Az elmúlt néhány évből is talán csak a Rossival bajnokságot nyerő Honvéd csatárkettősét, a Davide Lanzafame, Eppel Márton duót hasonlíthatjuk a Sallai, Szalai pároshoz, azzal a különbséggel, hogy Eppel kevesebbet küzdött egy az egyben a védőkkel, többet mozgott keresztbe, mert több segítséget kapott a szárnyvédőktől.”

ÚJ CENTER HELYETT ÚJ RENDSZER

Az elemző szerint – aki korábban maga is akadémista volt Felcsúton – a válogatottnál az lehet a jövőben Szalai alternatívája, hogy változtatunk a támadójátékon, több elmozgással, több passzal próbálunk elöl játszani, amihez megvannak a szükséges játékosok.

„Marco Rossi már beszélt arról, hogy a jövőben támadásban várna többet a csapattól, több labdatartást szeretne. A válogatott fejlődése szempontjából a labdával való hosszabb játék jelenthetné a következő lépcsőfokot. Az Eb-n válogatottunk átlagosan tizenegy másodperc körül tudta megtartani a labdát, ami a teljes mezőnyben a legalacsonyabb mutató volt, az ellenfeleknél húsz másodperc fölötti volt ez a szám. Azt persze nem várhatjuk el, hogy labdatartásban rögtön arra a szintre ugorjunk, amelyen a franciák vagy a portugálok vannak, de egy-két passzal több beleférhet. Ebben az esetben nem kellene arra építeni, mint most, hogy felpasszoljuk a labdát a centernek, aki megtartja, amíg felérnek a társai, hanem három-négy ütemű támadást vezetnénk, többet mozognának az elöl lévő játékosaink, és többet passzolnának egymáshoz.

A jelenlegi 3–5–2-es felállást felválthatná az 5–2–3-as rendszer, amelyben a Nagy Ádám, Kleinheisler László Schäfer András, Szoboszlai Dominik, Kalmár Zsolt, Sallai Roland hatosból öten mindig pályán lennének, mert ők képesek passzokkal megtartani a labdát. További lehetőséget jelentene ebben a rendszerben a szélen Varga Kevin vagy az Egyesült Államokban az idényt remekül kezdő Sallói Dániel is, esetleg Schön Szabolcs. E pozíciós játék alapja a hangsúlyosabb szélsőjáték lenne, ám jelenleg nincsenek meg a szélen a játékosaink, akik képesek lennének megtartani a labdát, és mivel kevés a felkészülési mérkőzés, idő sincs egy ilyen játék begyakorlására. Mindezek miatt érezheti úgy Marco Rossi, hogy meg van kötve a keze, és egyelőre nem tudja megoldani Szalai Ádám helyettesítését.”

Ha a kapitánynak sikerült olyan szintre fejlesztenie a csapatvédekezést, hogy az Eb-n a világ legjobbjaival szemben is megállták a helyüket a mieink, a következő években remélhetőleg a támadósort is át tudja majd úgy alakítani, hogy Szalai Ádám nélkül is működőképes legyen.