Szegedi Dániel ötödik lett a cselgáncs Eb-n

MIKOR ANNYI NÁCIÓ tömörül egy viszonylag kis helyen, mint a cselgáncsozók kontinensviadalán, az ember önkéntelenül is elgondolkodik rajta, ha lenne három kívánsága, az egyik talán a világ összes nyelvének ismerete lenne. Persze manapság már angolul majdnem mindenhol el lehet boldogulni, de az igazán szép megfogalmazásokat, többletjelentésű felkiáltásokat vagy kijelentéseket, mint például a „Gyűrd össze Szegó!” bíztatást, csak anyanyelvünkön élvezhetjük igazán.

Ezt egyébként a már korábban kieső Kriza Anna kiabálta, a lelátóról a tatami felé Podgoricában, az éppen a negyeddöntőben harcoló magyar válogatott csapattársnak, Szegedi Dánielnek. Persze a davaj, vamos, allez-y, vagy auf geht’s felkiáltások sem ritkák, de az ezeknek megfelelő „hajrá” olyan elcsépelten hangzik ahhoz képest, hogy gyűrd össze.

Nos, hogy eljutott-e Kriza hangja a címzettig azt nem lehet tudni, mindenesetre Szegedi éppen a negyeddöntőben szenvedte egyetlen vereségét csütörtökön a délelőtti programban. A szolnoki dzsúdós erőnyerőként kezdett, majd nagyobb nehézség nélkül, jukóval verte meg litván ellenfelét a 32 között. A kezdeti lendületes támadásait még sikerrel verte vissza a rivális, megfontoltabb dzsúdóra kényszerítve a magyart, aki végül jól akasztotta meg hátulról a lábát, és vitte földre pontot érően. A harmadik fordulóban bolgár ellenfele rendesen megizzasztotta, ráadásul éppen a győzelmet érő akció közben megfájdult Szegedi bal lába, úgy bicegett vissza a bemelegítő terembe. Közben azért magabiztosan azt válaszolta a „Hogy van a lába?” kérdésre: – A döntőig rendben lesz!

Előbb azonban a már említett vereséggel végződő negyeddöntő következett, és az ottani eredményből fakadó vigaszág. Utóbbin Szegedi malmára hajtotta a vizet, hogy ellenfele, a világranglista-10. koszovói, Akil Gjakova több mint 16 percen keresztül gyűrte egymást grúz ellenfelével a negyeddöntőben, így minden bizonnyal kimerülten lépett szőnyegre a magyar ellen. Szegedi becsületére legyen mondva, nem fárasztásra, kivárásra játszott, 54 másodperc küzdelem után ipponnal nyert.

A bronzért azeri ellenféllel küzdött délután ekkor viszont nem tudta hozni az egészen addig rá jellemző kezdeményező dzsúdót, három intéssel kikapott, és ötödik lett.

„Azzal a céllal utaztam ki Podgoricába, hogy legalább pontszerző helyen végezzek. Ez összejött, de így, hogy ott voltam az érem kapujában, fájó az ötödik hely. Az volt a probléma, hogy mindketten balos alapállásúak vagyunk, edzőtáborban már sokat küzdöttünk, igyekeztem azt csinálni, ami akkor működött. A bal kezét kontrolláltam, de kicsit eszetlenül csapkodtam felfelé, ahogy igyekeztem támadni, ő pedig lentről indított, és ennek három jogos intés lett a vége. Jól kezdtem a meccset, de nem jutottam el addig, hogy a jó fogásból indulni tudjak, ő pedig rosszból is kezdeményezett – értékelt Szegedi, majd arra is kitért, a lába már az Eb előtt sem volt száz százalékos: – A felkészülés alatt kicsit többet küzdöttem, mint kellett volna, az utolsó percekben beakadt az egyik lábujjam, és visszatört. A hétvégén nem is igazán tudtam járni, de ez az én döntésem és felelősségem volt, hogy ennyire terhelem magam, edzői utasítás ellenére.”

Rajta kívül egyébként még négy honfitársunknak szurkolhattunk csütörtökön – sajnos nem sokáig. A 63 kg-os Varga Brigitta, és Kriza Anna az első fordulóban kiesett, Kovács Kitti (57 kg) és Szabó Áron (73 kg) pedig egy-egy győzelem után kapott ki és búcsúzott.

„Kiegyenlítettnek éreztem a mérkőzést, nem gondolom, hogy felülmúlt volna a francia. Jó volt a taktika, amit a mesteremmel megbeszéltünk, tartottam is magam hozzá. Kicsit messze volt a csípője tőlem, emiatt kevesebbszer tudtam lábbal indítani, mint szerettem volna, aztán egyszer kedvezően beállt, azonnal támadtam is, de velem egy időben ő is így tett, és megcsúszott a lábam, én estem el és nem ő” – értékelt Szabó Áron a kiesését követően.

Az Eb pénteken három magyarral, Özbas Szofival, Ungvári Attilával és Tóth Botonddal folytatódik.