Szoboszlai: 0; Sallai: 1; Sallói: 1; Szalai A.: 2 – kapu előtti labdaérintések

A boncolgatást először is talán érdemes azzal kezdeni, hogy leszögezünk néhány olyan alapvetést, ha úgy tetszik, futballtörvényt, melyek igazát sajnos a Magyarország–Albánia meccs is tökéletesen igazolta.

BEIGAZOLÓDTAK A FUTBALL ALAPTÖRVÉNYEI

1. Hiába birtoklod többet a labdát (az uefa.com szerint 57–43 százalék volt a labdabirtoklás a mieink javára), ha kevesebb támadást vezetsz kapura (75–86), kevesebbet lősz/fejelsz (6–9), és kevesebbszer is találod el a kaput (2–3), mint az ellenfél, hogy a gólok számáról (0–1) ugye már ne is beszéljünk. De azt is mondhatjuk, hiába birtoklod többet a labdát, ha az ellenfelednek van több lövése/fejese a tizenhatoson belülről (5–9, kaput eltaláló: 2–3), és a helyzetek minősége alapján elvárható gólok száma még az egyet sem éri el (xG: 0.94–0.67).

2. Ha nincsenek kulcspasszaid, nem szerzel gólt. Évek óta unalomig ismételjük szinte minden egyes válogatott mérkőzés alkalmával, hogy a magyar együttes játékából hiányoznak a gólokat előkészítő, gólhelyzeteket teremtő passzok. Az Eb-n még úgy-ahogy orvosolni tudtuk ezt a problémát, mert például a világbajnok franciák ellen is volt öt jó, úgynevezett kulcspasszunk, amikor a meccs nagy részében védekeztünk. Viszont az albánok ellen idegenben három, itthon pedig két olyan átadásunk volt, amellyel közvetlen gólhelyzetet tudtunk kialakítani (az albánok az első meccsen négy, most három jó kulcspasszig jutottak el).

3. Ha a támadóid nagyon kevés párharcot nyernek meg az ellenfelek védőivel szemben (a magyar támadók 30, az albánok 35 párharcot nyertek támadásban), és egyébként is egy védő tudja a legnagyobb veszélyt jelenteni az ellenfél kapujára, akkor abból maximum görcsös erőlködésre futja elöl, lendületes támadójátékra biztosan nem. Ősszel eddig 360 percet játszott a válogatott (a ráadásperceket nem számolva), és egyetlen akciógólt sem szerzett. Az Andorra ellen elért két gólból is az egyik tizenegyesből, a másik szöglet utáni fejesből született.

4. Ha a támadásaidat egy oldalon erőlteted, hiányoznak a játékodból a súlypontáthelyezések, a cselek és a váratlan megoldások, akkor nagyon kiismerhetővé válsz, könnyen meg tudja szervezni az ellenfél a védekezését. Az albánok ellen a Puskás Arénában a felépített magyar akciókból 28 futott a bal oldalon (ebből egy zárult lövéssel, 3.6 százalék), 21 középen (két lövés, 10 százalék), 21 a jobb szélen (4.8 százalék). Ha csak a szombaton pályára lépő magyar támadók, tehát a Sallai Roland, Sallói Dániel, Szoboszlai Dominik és a csereként beálló Hahn János, Schön Szabolcs ötös labdaérintéseit vizsgáljuk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a tizenhatoson belül mindössze ötször értek a játékosok labdába, ebből négy a bal oldalon történt. Sokat elárul a játékunkról az is, hogy a támadóharmadban mindössze nyolc cselt vállaltak a mieink, mindegyiket a bal oldalon, és ebből csak kettő volt sikeres. De az ellenfél térfelén bemutatott 20 darab csel sem számít soknak (az angolok például 24-ig jutottak ellenünk szeptemberben, abból 13 volt jó), és a húszból csak a fele, tíz volt sikeres.

AZ ÖRDÖG A RÉSZLETEKBEN LAKOZIK – EGYÉNI TELJESÍTMÉNYEK

A fenti megállapítások mellé érdemes odatenni a játékosok egyéni teljesítménymutatóit, hogy magyarázatot kapjunk arra, mi vezetett a rögzített hiányosságokhoz, problémákhoz.

A magyar támadósor szombati játékáról mindent elmond, hogy a tizenhatoson belül, tehát a kapu közvetlen közelében a kezdőcsapatban helyet kapóSzoboszlai Dominik (0), Sallai Roland (1), Sallói Dániel (1) hármas, tehát az a trió, amelytől támadásban a legtöbbet vártunk volna, összesen kétszer tudott labdába érni a tizenhatoson belül (a becserélt támadók közül Schön Szabolcs egyszer, Hahn János kétszer), miközben a védő Szalai Attila egymaga produkált ugyanennyit.

Szalaié volt a magyar csapat legveszélyesebb helyzete, amikor a védő a kapufát találta el, Loic Negóval és Sallai Rolanddal holtversenyben neki volt a meccsen a legtöbb kulcspasszkísérlete, kettő, más kérdés, hogy ezek közül egyik sem volt pontos. Az albánok elleni két meccsen összesen is Szalai Attiláé volt a legtöbb, gólhelyzetet előkészítő passz, öt, ebből három jó volt (mindegyik az első mérkőzésen), őt Sallai és Szoboszlai követi egyaránt 3/1-es mutatóval, de Szoboszlainak múlt szombaton egy ilyen kísérlete sem volt.

Szalai az összes passz számát nézve is kiemelkedett szombaton, ugyanis 107-szer passzolt, ez messze a legmagasabb szám volt a csapatból (összehasonlításképpen: az Eb-n három mérkőzésen 129-szer passzolt, de akkor is övé volt a legtöbb passz), viszont ebből csak 84 volt pontos, a 79 százalékos hatékonyság pedig a kezdőcsapatból a legalacsonyabb volt. A legtöbbször, 25-ször Schäfer Andráshoz játszott, ez mutatja, hogy ez volt a magyar labdakihozatal leggyakoribb útja, de Szoboszlait is viszonylag sokszor megjátszotta, 15-ször.

Elöl azonban nem működött olyan gördülékenyen a passzjáték, márpedig Szalai Ádám hiányában a támadóktól sokkal több mozgásra, több passzra lett volna szükség ahhoz, hogy az albánokat a kapujuk elé tudjuk szegezni. Szoboszlai a 64 jó passzából (összesen 74-et passzolt, 86 százalékosan) 12-szer játszotta vissza a labdát a két sorral mögötte futballozó Szalai Attilához, 13-szor az egy sorral mögötte, ugyancsak inkább balra húzódó Schäfer Andráshoz. A támadók közül Szoboszlai passzolt a legtöbbet, de ebből az ugyancsak támadó Sallai Rolandot négyszer, a legelöl helyezkedő Sallói Dánielt pedig mindössze kétszer találta meg. És nagyon ritkán fordította át a játékot a jobb oldalra: az ott helyezkedő Botka Endréhez háromszor, Loic Negóhoz kétszer passzolt. A cserék közül az 59. percben Sallóit váltó Schönt érdemes még kiemelni, mert fél óra alatt 15 passzából mindegyik társhoz ment, és a támadásokat próbálta építeni azzal, hogy a legtöbbször, négyszer Szoboszlainak adta a labdát.

A hatékony támadásvezetést a pontos és előre irányuló passzjáték mellett azzal lehetett volna megalapozni, ha a támadóink minél több párharcot nyernek meg a védőkkel szemben a támadóharmadban, de sajnos ez utóbbi szám szinte a nullával volt egyenlő. Szoboszlai a hét támadópárharcából egyet nyert meg (14 százalék), Sallai a 11-ből hármat (27százalék), Sallói a hétből egyet sem (0 százalék) – a helyzet az, hogy hatékonyságban még ebben a mutatóban is föléjük nőtt Szalai Attila, aki védőként támadásban érthetően kevés, két párharcot vállalt, de mindkettőt meg is nyerte (100 százalék). Amúgy az InStat Football összes megmozdulást rögzítő indexe alapján az albánok ellen a legjobb teljesítményt Willi Orbán érte el 310 ponttal, míg a legalacsonyabbat a 195-öt gyűjtő Sallói.

A fentiek pedig együttesen eredményezték a kevés magyar kapura lövést, azt, hogy egynél több lövéssel nem is próbálkozott senki, és Kleinheisler Lászlón, illetve Nagy Zsolton kívül más nem is találta el az albán kaput (a statisztikák Szalai kapufáját nem számolják a kapu felületét eltaláló lövésnek). Az pedig megint csak mindent elmond, hogy a pályára lépő öt magyar támadó együttesen egy lövésig jutott el (Sallói révén), de az is mellé ment.

Hogy a fentiek mennyiben múltak a játékosok egyéni felelősségvállalásán, és mennyiben következtek a felállásból és a Marco Rossi szövetségi kapitány által elképzelt taktikából, azt kívülállóként, anélkül, hogy egész pontosan tudnánk, kinek mi volt a feladata, lehetetlen eldönteni. Inkább azt szögezhetjük le, látva a számokat, hogy amíg az Eb-n a csapat együttesen teljesített erőn felül, most együttesen játszott rosszul, és senki sem tudott annyi pluszt hozzátenni, sem a játékosok, sem a kapitány egy váratlan húzással, jó megoldással, ami legalább a pontszerzéshez elegendő lett volna. Kedden, Anglia ellen, a Wembleyben kellene javítani…

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Bogdán Ádám (FTC), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország)
Védők: Balogh Botond (Parma – Olaszország), Bolla Bendegúz (Grasshoppers – Svájc), Kecskés Ákos (FK Nyizsnyij Novgorod – Oroszország), Lang Ádám (Omonia – Ciprus), Nagy Zsolt (Puskás Akadémia), Loic Nego (Mol Fehérvár FC), Szalai Attila (Fenerbahce – Törökország)
Középpályások:Gazdag Dániel (Philadelphia Union – Egyesült Államok), Nagy Ádám (Pisa – Olaszország), Schäfer András (FC DAC 1904 – Szlovákia), Szoboszlai Dominik (RB Leipzig – Németország), Vécsei Bálint (FTC)
Támadók: Hahn János (FC DAC 1904 – Szlovákia), Holender Filip (Partizan Beograd – Szerbia), Nikolics Nemanja (Mol Fehérvár FC), Sallai Roland (Freiburg – Németország), Sallói Dániel (Sporting Kansas City – Egyesült Államok), Schön Szabolcs (FC Dallas – Egyesült Államok), Varga Roland (al-Ittihad Kalba – Arab Emírségek)
A védelemben Botka Endre (FTC) is a keret tagja lenne, de eltiltás miatt nem játszhat az angolok ellen.

AZ EURÓPAI SELEJTEZŐ I-CSOPORTJA, OKTÓBERI MECCSEK
7. FORDULÓ
OKTÓBER 9., SZOMBAT
MAGYARORSZÁG–Albánia 0–1 (Broja 80.)
Lengyelország–San Marino 5–0 (Swiderski 10., Brolli 20. – öngól, Kedziora 50., Buksa 84., Piatek 90+1.)
Andorra–Anglia 0–5 (Chilwell 17., B. Saka 40., T. Abraham 59., Ward-Prowse 79., Grealish 86.)

8. FORDULÓ
OKTÓBER 12., KEDD
20.45: Anglia–MAGYARORSZÁG – élőben az NSO-n!
20.45: San Marino–Andorra
20.45: Albánia–Lengyelország – élőben az NSO-n!