Türelem – Somogyi Zsolt jegyzete

Tanulságos, olvasmányos, elgondolkodtató – lapunk mai számában is bő terjedelemben foglalkozunk örök szerelmünkkel, a magyar labdarúgással. Hogyan lehetne jobb? Ezúttal kollégáink annak jártak alaposan utána, hogy a labdarúgás vezető nemzetei miként tudtak változást elérni. Nem lövöm le a poént, ha elárulom, a türelem németeknél, franciáknál, olaszoknál, mindenki másnál kulcsszó.

Gyakori ellenérv: mi a magyaros stílushoz ragaszkodjunk, ne másoljunk senkit, térjünk vissza ahhoz a futballhoz, amellyel az Aranycsapat végigverte a világot. Az összeállításunk talán erre is választ ad: de nézzük meg, más miként gondolkodott, milyen stratégia alapján újult meg, és vizsgáljuk meg, a jó ötletekből melyik illeszthető a magyar labdarúgás, főleg az utánpótlásképzés rendszerébe? Nem létezik, hogy ami sok helyen működik, nálunk kivitelezhetetlen, csak mert mi jobban tudjuk. Kire érdemes figyelni?

Nekünk tán mindenkire, miközben ne feledjük: az éveken át az egész világ által irigyelt, követett képzés ellenére Hollandia csak nézte a 2016-os Eb-t, a 2018-as vb-t – a holland edzők éppen akkoriban elfelejtették, mit csináltak előtte sokáig jól? Nem, dehogy, csak a futball örökké változik, mindenki más is dolgozik, próbálkozik, utat keres, és a pályán elért végeredményt sok tényező befolyásolja.

A futballban élőknek aligha újdonság, hogy arra általában tudjuk a választ, mit miért nem lehet megcsinálni, miközben akadnak pozitív példák. Dénes Tamás említi, idézem: „A hangsúly a jól működő kifejezésen fekszik, hiszen a nálunk is kiépült akadémiai képzés sikere azon múlik, mennyire hatékony a szakmai munka, létezik-e szigorú ellenőrzés, megvan-e a kellő elszámoltatás, megfelelően felügyelik-e a minőségi munkára szánt költéseket.”

Hát ez az, mondhatjuk, vagyis adunk-e erre önmagunknak őszinte választ? A feltételek immár nagyon sok helyen megvannak, hova tűnnek tehát a legígéretesebb gyerekeink? A magyar szurkolók persze jól ismerik Szoboszlai Dominik pályafutását: az RB Leipzig légiósa kivételes tehetség, az igaz, de az ő példája is azt mutatja, az édesapja által előírt és megkövetelt tíz-tizenkét évnyi alapos és kitartó minőségi szakmai munka nélkül csaknem lehetetlen magas szintre eljutni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!