Tusványos 2022: Az Eb volt pályafutásom csúcsa – Gera Zoltán

Hatalmas ovációban részesítették a tusnádfürdői fesztiválozók Gera Zoltánt, a 97-szeres válogatott labdarúgót, az U21-es válogatott szövetségi edzőjét. A Szerencsejáték Zrt. és a Nemzeti Sport közös pódiumán, a Buzánszky Jenő Sportteraszon Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője kérdezte a Pécsett, a Ferencvárosban és Angliában is már-már legendának számító volt futballistát.

Mint ismert, Gera Zoltán tinédzserként majdnem elkallódott, mivel drogozott és zűrös bandákhoz csatlakozott. Hihetetlen erő kellett ahhoz, hogy visszataláljon a helyes útra.

„Bízom benne, hogy a történetem inspiráló lehet mindenkinek, aki bajba kerül – mondta Gera Zoltán. – Most már viccesen beszélünk róla, de akinek igazán nehéz volt, ők a szüleim. Az a korszak nagyon rossz volt, abbahagytam az iskolát és a futballt, mindent, amit nem kellett volna. Jézus Krisztus azonban megmentett, utána már magányos harcosként jártam az utamat, és azért is különleges a pályafutásom, mert nagyon gyorsan történtek az események, mindet gyorsan fel kellett dolgoznom.”

Gera Zoltán azt mondja, ha Pécs után nem a Ferencvárost választotta volna, aligha tudta volna befutni azt a pályát, amit végül befutott. Fradistaként ébredt rá arra, micsoda felelősség viseli a zöld-fehér mezt, ezt még Angliában is tapasztalta, a nézőtéri zászlók láttán.

A Fradihoz kapcsolódó friss élményként kérdezték a Slovan Bratislava elleni, szerdai BL-selejtezőről is. „Az első félidőt nem láttam technikai okokból, utána telefonon tudtam nézni a második félidőt – magyarázta. – Jól játszott a magyar bajnok, de a Slovan sajnos jobban változtatott a hajrában, így tudott nyerni. Szerencsére van még egy visszavágó, amelyen nyerhet a Fradi, egy góllal is elég győznie a hosszabbításhoz Pozsonyban.”

Gera hosszú éveken át játszott Angliában több csapatban is, szerzett számtalan csodás gólt, például a Liverpool vagy az Arsenal ellen is, de mint mondta, semmi sem fogható ahhoz, hogy az Eb-n szerepelhetett a magyar válogatottal 2016-ban.

„Az Eb volt pályafutásom csúcsa – mondta. – Nem az Európa-liga-döntő, nem a Premier League-szereplés, hanem a válogatottal ott lenni Franciaországban, játszani harmincötezer néző előtt. Elképesztően boldogok voltunk, kiváltságos helyzetben éreztük magunkat, továbbjutottunk csoportból, gólt is rúgtam. Szereztem rengeteg gólt életemben, de mindenki a Portugália ellenire emlékszik legjobban. Utána úgy hagytam abba, hogy több már nincs a pályafutásomban, az volt a tetőpont.”

Az is kiderült, hogy az angliai kaland nagyon nehezen indult 2004-ben. „Nagyon féltem, amikor kikerültem Angliába, láttam, milyen nagy darabok a játékosok. Az edzésen úgy éreztem, meccsen vagyok. De az első labdaérintések után megkérdezték tőlem, mi a posztom. Mikor mondtam, hogy támadó, felsóhajtottak: jaj, de jó, akkor nem az én helyemre jöttél. Hé, ezek felnéznek rám, ekkor döbbentem rá. Na, akkor valamit csinálni kellene, gondoltam... Tapasztaltam, egy-két érintéssel játszanak, úgyhogy gyökerestől megváltozott pillanatok alatt a játékstílusom. Lubickoltam abban a pozitív atmoszférában, hogy mindenki biztatta a másikat.”

A napokban hosszabbították meg a szerződését, marad ő az U21-es válogatott szövetségi kapitánya. „Edzőként is lépésről lépésre kell haladnom a fejlődésemben – fogalmazott. – De nem elégszem meg azzal, hogy jó játékosokat adjak fel a felnőtt csapathoz, játékosként is minden meccset meg akartam nyerni. Ígéretes a 2002-es korosztály, amelyet most kapok, Baráth Péterrel, Kerkez Milossal vagy Németh Andrással, bízom benne, egyre jobbak lesznek az eredmények.”

HANGULATVIDEÓ A CSÜTÖRTÖKI NAPRÓL