Válogatott: fontos gólokat lőtt a ma 75 éves Juhász Péter

A születésnapos Juhász Péterrel pályafutása néhány fontos állomását elevenítettük fel – kezdve onnan, hogy a csatársorból került a védelembe

„Sohasem voltam védő, a REAC elődjében, a XV. Kerületi Vasasban kezdtem csatárként, viszont az Újpest csatársorába csak akkor lehetett volna bekerülni, ha egyikük meghal.”

Mégis támadóként mutatkozott be 1968-ban 19 évesen a Bp. Honvéd ellen (2:1), a bal szélen kapott helyet Fazekas László, Göröcs János, Bene Ferenc, Dunai Antal mellett (Népsport: „Az újonc Juhász nem okozott csalódást.”). Egy hét múlva a Megyeri úti stadion világítás­avatóján a Vasas ellen (3:0) gólt fejelt, gólpa­sszt adott, a harmadik gól előtt pedig előle szedte fel a labdát kézzel Kenderesi István a tizenhatoson kívül, a szabadrúgást Solymosi Ernő bevágta. A csatársor így állt fel: Juhász, Göröcs, Kuharszky Béla, Dunai II, Nagy László.

Ám nem volt egyszerű helyzetben (ahogyan Baróti Lajosnak fogalmazott, szálkás lett a feneke a kispadtól…), mire az edző kitalálta, legyen hátvéd. Idővel olyannyira jól ment, hogy Hoffer József szövetségi kapitány beválogatta a legjobbak közé, 1971. április 4-én Bécsben az osztrákok ellen bedobta a mély vízbe. Nem vallott szégyent a Bene Ferenc két góljával 2–0-ra megnyert találkozón. Juhász így emlékezett: „A Hoffer által beválogatott fiatalokat Hoffer-bébiknek hívták. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a Hétfői Hírekben Bozsik József megdicsért.”

Egy gólt szerzett 24 válogatottságán, az NS szerint „felszabadítóan hatott a magyar együttesre”. Vélhetően az egész országra, mert Szófiában 3–0-ra kikaptunk Bulgáriától, nagyon kellett – mit szépítsük – a lecsúszott lövés a 2–0-s sikerhez.

„De nem ez volt életem egyik legjobb mérkőzése, hanem az ezt követő, amikor Párizsban a franciákat is 2–0-ra legyőztük. Tűvel (Zámbó) a bal oldalon meghülyítettük a védelmüket, különösen a világ- és Európa-bajnok Youri Djorkaeff apját, Jeant.”

Az olimpiai ezüstérem felé vezető úton a csoportkörben 2–2-re végeztünk Brazíliával, az ellenfél 2–1-re vezetett, a 84. percben Juhász mintegy 22 méterről egyenlített. A balhátvéd felidézte: „Nem lett volna sima az utunk a fináléig, ha nem varrom be…”

Karrierje azonban nem teljesedett ki. Mindössze 27 évesen megsérült a Tűzoltó Dózsa elleni edzőmérkőzésen. Letapadt a lába, és a jobb térdében minden szétszakadt. Igaz, előtte történt egy s más: a válogatott szövetségi kapitánya, Illovszky Rudolf egy edzőtáborozás során félreértette, azt hitte, vele tiszteletlen, holott az ultipartiban a lapjárást minősítette csúnya szavakkal. Elcsépelt történet, a mester nem nevezte a svédek elleni keretbe, Szűcs Lajos játszott balhátvédet, Bicskei Bertalan első és utolsó válogatottságán betlizett, 3–3 lett a vége, a csoportból veretlenül sem jutottunk ki az 1974-es vb-re.

„Na, amikor megtudtam, nem lehetek ott a Népstadionban, tényleg káromkodtam!”

Meggyőződése, a szövetségi kapitány hibája, hogy nem lettünk vb-résztvevők. Ám a karrierje nem csupán emiatt tört derékba:

„Azt mondtam magamban, bebizonyítom neki, én vagyok a posztomon a legjobb, edzettem keményen, meggyőződésem, ha a tűzoltók elleni edzőmeccsen nem játszom akkora elánnal, nem sérülök meg. És ami a legnagyobb baj, akkoriban a sportorvoslás nem állt azon a szinten, mint manapság, a lényeg, a lábam sohasem lett a régi. Nem játszhattam például 1974-ben a Spartak Trnava elleni BEK-negyeddöntőben, hogy a Bayern elleni elődöntőről ne is beszéljek.”

A losonci születésű balhátvéd megemlíti, a nagyszombatiak ellen fűtötte volna a bizonyítási vágy: „Mindannyian tudtak magyarul, de nem akartak velünk beszélni. Pedig sok túrán voltunk ellenfelek a klubban és a válogatottban is. Sohasem felejtem el, megmentettem szegény Szőke Pista életét. A ligaválogatottal Dél-Amerikában jártunk, Pista oda-vissza osztogatta a kötényeket. Láttam Dobiáson meg Hagarán – a jobbszélső főleg őt majmolta meg –, nem bírják már az alázást, elkezdtek mutogatni, elvágják Szőke torkát, azaz ha folytatja, lerúgják. Mondták egymásnak szlovákul, hogy a hetest kell kinyírni. Megelégeltem és szóltam nekik, nem lenne jó vége… Szerencsére Lakat Karcsi bácsi érezte a feszültséget, lecserélte Szőkét.”

S hogyan vélekedik a 75. születésnapja kapcsán?

„Bevallhatom, anno hetvenöt válogatottságot céloztam meg, ha nem sérülök meg, megvan – azt legalább elmondhatom, a hetvenötöt betöltöttem.”