Válogatott: Ne legyen bennünk hiányérzet – Sallai Roland

– Jó újra Telkiben lenni?
– Persze! – indította a Nemzeti Sportnak adott interjúját Sallai Roland, a Freiburg 25-szörös válogatott támadója. – Minden játékos vágya, hogy tagja legyen a nemzeti együttesnek, akinek megvalósul az álma, örül, hogy itt lehet. Miután vasárnap megérkeztem, alig vártam, hogy ismét együtt eddzünk.

– Mindenütt jó, de a legjobb a pályán?
– Valahogy így. Legyen szó edzésről vagy meccsről, egy futballista akkor érzi a legjobban magát, ha labda van a közelében. Főleg, ha abban a tudatban készül az előtte álló mérkőzésre, hogy hatvanezernél is több szurkoló előtt futhat ki a pályára... Nagyon várom már az angolok elleni találkozót!

– Most, hogy az Európa-bajnokság óta először ismét együtt van a csapat, gyakran szóba kerülnek a júniusban történtek?
– Ritkán. Egymás közt már korábban kiveséztük az Eb-t. Mindnyájunknak felejthetetlen élmény, olyan eredményeket értünk el, amelyekre büszkék lehetünk, de a következő meccseken már nem élünk meg abból, hogy a franciákkal és a németekkel döntetlent játszottunk. Ahogy mondani szokás, nincs más hátra, mint előre: arra kell koncentrálnunk, hogy a folytatásban még jobb teljesítményt nyújtsunk. Amit az elmúlt évben letettünk az asztalra, arról árulkodik, jó úton járunk, folyamatosan fejlődünk – arra kell törekednünk, hogy még feljebb jussunk.

– Ezek szerint van feljebb?
– Mindig van feljebb. Még a topcsapatoknak is, nemhogy nekünk.

– Az ön karrierjében is lezárt fejezet már a kontinenstorna?
– Amit a nyáron megéltem, életem végéig elkísér, mindig jó szívvel gondolok majd vissza arra az időszakra, a rosszabb napokon erőt is meríthetek belőle, de mint utaltam rá, a fociban nem lehet megélni a múltból. Ugyanakkor ebben a sportágban az is szép, hogy minden sorozat, minden mérkőzés új esélyt, új kihívást kínál. Eddig is volt miért küzdenünk, ezután is lesz. S talán hozzátehetem azt is, hogy optimistán tekinthetünk a jövőbe.

– Három bajnoki meccsen egy-egy gólt és gólpasszt jegyez, szakértők szerint sokat tett azért, hogy a Frei­burg veretlenül áll a negyedik helyen. Megerősíti, hogy jó formában csatlakozott a válogatotthoz?
– Fogalmazzunk úgy, a csapatomhoz hasonlóan én is jól kezdtem az idényt. Nem mindegy, ki hogyan indít egy hosszú idényt, de messzemenő következtetést már csak azért sem érdemes levonni ebből, mert még az elején járunk, a harmincnégy fordulóból három ment le, korai arról beszélni, hol végezhetünk. Ami engem illet, egyfelől örülök a gólnak és a gólpassznak, másfelől önkritikus vagyok – bosszant, hogy a Dortmund után a Stuttgart kapujába már nem tudtam betalálni, holott lett volna rá lehetőségem. Azért is néztem vissza a meccset, hogy okuljak belőle. Szeretem visszapörgetni a legfontosabb eseményeket, hogy lássam, mi volt jó, mi nem, miben lehet javulni. Úgy vagyok vele, akkor tudok továbblépni, ha tanulok a hibáimból. Az jó, hogy mérkőzésenként több esélyem is nyílik a gólszerzésre, de nem vitás, a befejezéseket még gyakorolnom kell.

– A Dortmund ellen más érzés győztes gólt szerezni, mint a Fürth ellen?
– Rávághatnám, hogy nem, de ez nem lenne igaz. Nem titok, kicsit „hegyeztem” már magam arra, hogy eredményes legyek egy nagycsapat ellen, külön öröm, hogy győzelmet ért. Mindamellett ezzel is úgy voltam, hogy gól lőttem, nyertünk, de ennyi, menni kell tovább.

– Ha azt mondom, hogy csütörtökön az Európa-bajnoki ezüstérmes Anglia lesz az ellenfelük, rémisztően hangzik?
Egyáltalán nem! Szerencsés vagyok abból a szempontból is, hogy sok nagy meccsen pályára léphettem már, neves klubok és kiváló válogatottak ellen játszhattam, nem egyszer telt ház előtt. Minden riválist tisztelek, azonban nem tartok senkitől! Minimális drukk természetesen minden találkozó előtt van bennem, de ez így normális. Ha már szóba került az én formám, beszélhetünk arról is, hogy a többiek is jó állapotban vannak, sokan sokat tettek azért az elmúlt hetekben, hogy a csapatuk jól kezdje a bajnokságot. Ez mindenképpen reménykedésre ad okot, jóllehet nem tudhatjuk előre, ez mire lesz elég Anglia ellen.

– Az Eb-szereplés önbizalom-növekedéssel is párosult?
– Jó értelemben véve igen. Egy másodpercig nem szálltunk és szállunk el, tisztában vagyunk vele, hol a helyünk, de bízhatunk magunkban. Az Európa-bajnokság ebből a szempontból jó teszt volt, megmutatta, hol tartunk. Akár a portugálok, akár a franciák, akár a németek álltak velünk szemben, nem toltuk be a buszt a kapu elé, bizonyítottuk, hogy ellenük is tudunk futballozni. Ezért is állítom, hogy nincs félnivalónk. Marco Rossi szövetségi kapitány vezetésével hosszú utat jártunk be, rengeteget fejlődtünk csapatszinten, az is kiderült, hogy a legerősebb válogatottak sem nézhetnek le minket. Jó csapatot alkotunk, nehéz ellenünk játszani, nehéz nekünk gólt lőni.

– Hozzáfűzhetjük, hogy kiváltképp a telt házas Puskás Arénában?
– Naná, hogy hozzáfűzhetjük! Már most kiráz a hideg, ha belegondolok, milyen hangulat lesz csütörtök este. Hatalmas motivációt és lendületet ad nekünk a drukkerek támogatása, nekik köszönhetően olykor úgy érezzük, tizenketten küzdünk tizenegy ellen. Éppen ezért azt is remélem, hogy Marco Rossi szavai is eljutottak mindenkihez azzal kapcsolatban, hogy mire kell figyelniük a szurkolóknak az ismételt jó hangulat és a mindenkinek elfogadható közeg érdekében. Ha szívvel-lélekkel harcolunk a jövőben is, hiszem, hogy szép élményekben lesz még részünk.

– Akad egy kevésbé szép élménye Harry Kane-ről. Tudja, mire gondolok?
– A négy évvel ezelőtti APOEL–Tottenham Bajnokok Ligája-csoportmeccs­re. Hazai pályán kaptunk ki három nullára, a vendégek mindhárom gólját Kane szerezte. Ő nyilván ugyanolyan klasszis, mint akkor volt, én, merem remélni, jobb játékos lettem azóta. A Cipruson töltött egy évnek nagy hasznát vettem, megtapasztaltam, mennyit kell dolgozni azért, hogy valaki egy szinttel feljebb léphessen.

– Milyen eredményekre lenne szükség ahhoz, hogy ha a harmadik, egyben utolsó szeptemberi vébéselejtező másnapján, vagyis jövő csütörtökön felhívnám, elégedetten nyilatkozzon?
– Az az elsődleges, hogy adjunk ki magunkból mindent, semmilyen téren ne legyen bennünk hiányérzet, ne érezzük azt, hogy ebben több volt. Kétségtelen, az angolok magasabb szintet képviselnek nálunk, de ha kell, kétszer annyit futunk, mint ők, csak hogy megálljuk a helyünket ellenük is. Versenyben akarunk maradni a továbbjutásért, annak érdekében pedig minél több pontot kell gyűjtenünk.

– Mennyit? Hatot, hetet, esetleg kilencet?
– A lehető legtöbbet szeretnénk kihozni az előttünk álló meccsekből is. Maradjunk annyiban, bizakodó vagyok.

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Bogdán Ádám (FTC), Dibusz Dénes (FTC), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország)
Védők: Bolla Bendegúz (Grasshopper Club Zürich – Svájc), Botka Endre (FTC), Fiola Attila (Mol Fehérvár FC), Kecskés Ákos (FK Nyizsnyij Novgorod – Oroszország), Lang Ádám (Omonia – Ciprus), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Szalai Attila (Fenerbahce – Törökország), Tamás Márk (Slask Wroclaw – Lengyelország)
Középpályások: Cseri Tamás (Mezőkövesd), Gazdag Dániel (Philadelphia Union – Egyesült Államok), Kleinheisler László (NK Osijek – Horvátország), Nagy Ádám (Bristol City – Anglia), Schäfer András (DAC – Szlovákia), Szoboszlai Dominik (RB Leipzig – Németország)
Támadók: Hahn János (Paksi FC), Nikolics Nemanja (Mol Fehérvár FC), Sallai Roland (Freiburg – Németország), Sallói Dániel (Sporting Kansas City – Egyesült Államok), Schön Szabolcs (FC Dallas – Egyesült Államok), Szalai Ádám (Mainz – Németország), Varga Kevin (Kasimpasa – Törökország), Varga Roland (al-Ittihad Kalba – Egyesült Arab Emírségek)

VB-SELEJTEZŐ, AZ I-CSOPORT SZEPTEMBERI PROGRAMJA
SZEPTEMBER 2., CSÜTÖRTÖK
20.45: MAGYARORSZÁG–Anglia
20.45: Andorra–San Marino
20.45: Lengyelország–Albánia

SZEPTEMBER 5., VASÁRNAP
18.00: Albánia–MAGYARORSZÁG
18.00: Anglia–Andorra
20.45: San Marino–Lengyelország

SZEPTEMBER 8., SZERDA
20.45: MAGYARORSZÁG–Andorra
20.45: Lengyelország–Anglia
20.45: Albánia–San Marino