Válogatott, Vidi – csodás áprilisi magyar futballsikerek nyomában

HEGYI TAMÁSHEGYI TAMÁS
Vágólapra másolva!
2020.04.19. 13:41
null
A bécsi meccs főhőse, Kiprich József égnek emeli a kezét Kardos és Détári szorításában (Fotó: MTI, archív)
Harmincöt évvel ezelőtt, 1985 áprilisában két olyan sikert könyvelhetett el a magyar labdarúgás, amelyre azóta sem volt példa: a nagyválogatott kivívta a jogot arra, hogy világbajnokságon szerepeljen, egyik klubcsapatunk (Videoton) pedig döntőbe jutott a nemzetközi kupákban (UEFA-kupa). Erre a két remek eredményre emlékezünk az alábbiakban.

1985. ÁPRILIS 17. – VÁLOGATOTT: IRÁNY MEXIKÓ!

Figyel rád a világ, stadion, kamerák
Tizenegy mai hős, aki győz
Vadnyugat csalogat, ragyogó diadalt tartogat
Héjá-héjá-ó, Mexikó, Mexikó!
(Dolly Roll: Viva Mexico, részlet)

A Mezey György vezette magyar válogatott abban a tudatban utazott el Bécsbe, hogy ha legyőzi a házigazdákat világbajnoki selejtezőn, akkor máris zsebében lesz a mexikói repülőjegy a tornák tornájára, s nem is kegyelmezett: Kiprich József duplájával, valamint Détári Lajos csodaszép góljával 3–0-s győzelmet aratott Ausztria legjobbjai felett – első európai csapatként kivívva a vb-kvalifikációt!

Pedig az osztrákok mindent bevetettek, minden követ megmozgattak, hogy megakadályozzák a mieinket győzelmi törekvéseikben. Legnagyobb sztárjaik – Herbert Prohaska, Walter Schachner, Bruno Pezzey, Friedrich Koncilia – és az ifjú titán Toni Polster mellé például behívtak még egy nagyágyút, a nemzeti csapatban 1983 óta inaktív, a kapitányt utoljára kisegítő gólzsákot, a veterán csatárikon Hans Kranklt, akinek „beállításától nagyon sokat vár(t) az osztrák sajtó és a szurkolótábor”, ám Garaba Imre mesterien semlegesítette, igaz, a Rapid csatára „nem volt mozgékony, afféle álló centert játszott, kicsit a tíz évvel ezelőtti középcsatár-stílust idézte”.

„A vendégek voltak a háziurak” – összegzett a meccs másnapján az egyik osztrák lap, mi meg készülhettünk a Hollandia elleni májusi népstadionbeli csoportzárásra, éspedig abban a reményben, hogy meglesz egyhuzamban a hetedik válogatott győzelmünk, egyszersmind a 6-ból 6, azaz hibátlanul zárjuk majd a világbajnoki selejtezőket.

Egy év múlva jött a felismerés: az oranje elleni hazai 0–1 semmi sem volt ahhoz képest, ami Irapuatóban történt...

A MÉRKŐZÉS ÖSSZEFOGLALÓJA

(AZ MLSZ TV ÖSSZEFOGLALÓ VIDEÓJÁTIDE KATTINTVAÉRHETI EL!)

1985. ÁPRILIS 24. – VIDEOTON: IRÁNY AZ UEFA-KUPA-DÖNTŐ!

Sóstón volt egy nagy mocsár,
kikapott a Zseljeznicsár,
A hangulat most is ideális,
megverjük hát a Reált is!
(Ismeretlen szurkoló verse; Népsport, 1985. május 9.)

„Szabó... Csuhay helyzetben! Góóóóóóóól! Góóóól – Csuhay! Kettő–egy, és ezzel továbbjutó, döntőbe jutó a Videoton!” – üvöltötte az éterbe Gulyás László tévékommentátor a székesfehérvári csapat középhátvédje, a minden mindegy alapon előrehúzódó Csuhay József 88. percben szerzett gólja láttán, míg a hat napra rá megjelenő, legfrissebb Képes Sport a következő címmel kürtölte világgá a Videoton Zeljeznicar elleni győzelemmel felérő 2–1-es vereségét az UEFA-kupában: „Ihaj-Csuhay, sose esünk ki!”

Való igaz, azzal, hogy a Videoton (a 3–1-es hazai győzelem után) kibrusztolta a továbbjutást az UEFA-kupa-elődöntő szarajevói visszavágóján, a sorozat fináléjába került, ahonnan már nem eshetett ki – legfeljebb elveszíthette azt a Real Madriddal szemben (ahogy ez utóbb meg is történt: 0–3, 1–0).

A fehérvári fiúk nemcsak a magyar futballrajongókat ejtették ámulatba 1984 őszén és 1985 tavaszán, fél Európát elkápráztatták a harmadik számú nemzetközi kupában aratott sikereikkel. A csehszlovák Dukla Praha (1–0, 0–0), a francia Paris Saint-Germain (4–2, 1–0), a jugoszláv Partizan (5–0, 0–2), az angol Manchester United (0–1, 1–0 – továbbjutás 11-esekkel) és a szintén jugoszláv Zeljeznicar/Zseljeznicsar kiütésével. No, és a madridi visszavágó megnyerésével.

Idehaza kicsik és nagyok egyszeriben megtanulták a Videoton-játékosok nevét, és nemcsak a legismertebbekét, a két Disztlét, Véghét, a már idézett Csuhayét, Horváth Gáborét, Burcsáét, Csongrádiét,Vadászét, Májerét, Szabó Józsefét, Novathét, hanem a cserékét, a kiegészítő emberekét is: a Dukla elleni nyitó párharcban nagyszerűen védő Kosztáét, Borsányiét, Vaszilét, Palkovicsét, Faddiét, az MU elleni győztes gólt szerző Wittmannét, Gyentiét vagy éppen Gömöri Ottóét („Gömöri, mit csináltál?! Mit csináltál, Gömöri?!”). És természetesen a sikerkovács vezetőedző, Kovács Ferenc neve is berögzült labdarúgásunk kollektív emlékezetébe.

A Videoton jóvoltából hatodszor járt magyar csapat a nemzetközi kupák fináléjában 1955 és 1985 között, az azóta eltelt harmincöt évben viszont – mondanunk sem kell – egyszer sem.

A MÉRKŐZÉS ÖSSZEFOGLALÓJA

(AZ MLSZ TV ÖSSZEFOGLALÓ VIDEÓJÁTIDE KATTINTVAÉRHETI EL!)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik