Videó: „A Népsportnál meg lehetett tanulni az újságírást” – laptörténeti időutazás

A két világháború között sokáig a Rózsa utca 111. szerepelt a szerkesztőség és a kiadóhivatal címeként a Nemzeti Sport fejlécében. Ebben az időszakban a szerkesztőség élete valódi szellemi műhelyként pezsgett, ehhez a periódushoz kapcsolódik például a sportnyelvújító mozgalom, amely 1931-től több mint tíz éven keresztül zajlott. A kezdeményezés gyümölcse például a dressz helyett bevezetett mez szó, a magyar nyelvben meggyökeresedett öttusa szó a pentatlon helyett, vagy éppen a start helyett használatba vett rajt.

A Nemzeti Sport erejére jellemző, hogy 1933-ban a 30 kiváló belsős munkatárs mellett 123 vidéki, 67 budapesti és 48 külföldi tudósító látta el hírekkel az akkoriban Európa második legjobb sportlapjaként számon tartott újságot. Az 1936-os olimpiára a kiadó külön épületet bérelt Berlinben az ekkor már a Rökk Szilárd utcában működő szerkesztőségből kiküldött kilenc állandó tudósítónak és a munkájukat segítő bedolgozóknak.

A későbbi sportújságíró-generációk jeles tagjaként számon tartott Várkonyi Sándor így emlékezett vissza a lapnál eltöltött évtizedekre: „A Népsportnál minden műfajba bele lehetett kóstolni. Nekem volt egy kroki, humoreszk rovatom – könyv is megjelent belőle –, amelybe olyat is meg lehetett írni, amit máshol nem. Én sokkal többre értékeltem egy humoreszket, mint egy vérben forgó szemmel, véres tollal írt glosszát, hogy hű, így meg úgy, szégyellje magát az illető. Én meg írtam valami könnyed cikket, és azt mondom, az még többet is jelentett, mert az öltözőben felolvasták egymásnak, röhögtek rajta, tudták, hogy kiről van szó.”

•1. rész – Ahol Krúdy Gyula meccstudósítást írt a világháború után