Kanapéfoci

Nem tudok jó címeket adni. Amikor bejegyzést vagy cikket írok (mostanában sajnos elég ritkán jut rá időm és energiám), képes vagyok többet gondolkodni a címen, mint a cikk egészén. Ezúttal azonban nem volt nehéz dolgom, az egész egy szempillantás alatt ment.Nem tudok jó címeket adni. Amikor bejegyzést vagy cikket írok (mostanában sajnos elég ritkán jut rá időm és energiám), képes vagyok többet gondolkodni a címen, mint a cikk egészén. Ezúttal azonban nem volt nehéz dolgom, az egész egy szempillantás alatt ment.

Hogyan fordulhatott ez elő?

A múlt héten, miután Spanyolország legyőzte idegenben Ukrajnát, és világossá vált, hogy a magyar válogatott csak abban az esetben maradhat le a közvetlen Eb-kijutásról, ha Törökország odahaza legyőzi Izlandot, Kazahsztán pedig idegenben megveri Lettországot, elfogott egy érzés.

Nem lesz meg.

Így hát fogadtam az interneten. Életemben másodszor. Első alkalommal a Magyarország-Észak-Írország selejtezőt tettem meg. Pintér Attila kapitánysága alatt nem volt nehéz észrevenni, hogy itt valami nagyon nem oké. Kétesélyes, X2 fogadással megháromegésznégyszereztem a pénzem, ami nem volt egy nagy összeg, pár ezres tétel, de azért gyorsan kivettem, nehogy vérszemet kapva eljátszam az egészet.

Hasonló megérzés hasított belém múlt hét kedden, így fogtam egy elviselhetően nagy összeget, és rátettem a törökök és a kazahok győzelmére. Az utóbbi években több fogadási csalással, nemzetközi mérkőzések bundázásával kapcsolatos könyvet olvastam, így a lettek veresége számomra nem igazán volt kérdés. A törökök más tészta, de úgy voltam vele, hogy ha beüt a krach, legalább legyen, ami vigasztaljon.

Beütött, és az ötegésznyolcszoros szorzónak hála immár egy új kanapé díszíti a lakás nappaliját. Na jó, csak az ár harmadát nyertem meg, de végre ki tudom mondani, amit az elmúlt 30 év alatt nem sok futballszurkoló honfitársam: KÖSZÖNÖM, MAGYAR VÁLOGATOTT!

Nem erre számítottam, nem így akartam ezt közölni, nagyon nem. De harminckét évesen, a sorozatos kudarcok, csalódások után egyszerűen nem maradt más lehetőség. Köszönném én a hajtós, látványos mérkőzéseket, a kiizzadt világbajnoki kijutást, Eb-részvételt, a kinevelt nemzetközi szintű futballisták tömegét, az európai kupasorozatokban vitézkedő klubcsapatainkat, a magyar sportdiplomáciai sikereket, a mesteredzőket, akik valóban értenek a szakmájukhoz. De nem tudom.

Egyezzünk meg abban, hogy köszönöm a kanapét.

Még valami. Hamarosan jön a norvégok elleni pótselejtező, és lassan cserélnénk a nappaliban a szekrénysort is.

Ugye nem lesz annyi pénzem, hogy már november közepén megvegyem?