Mivel a tunéziai válogatott elég felejthető teljesítménnyel kapott ki a remek csapat benyomását komoly túlzással sem keltő oroszoktól, a belgák pedig legalább egy félidőn keresztül jól futballoztak a csoport esélyesévé előlépő Japán ellen, egyértelműen az európai válogatott tűnt az oitai találkozón kiadó pontok bekasszírozójának. Igen ám, de az efféle okoskodásokra már többször is rácáfoltak a csapatok, és a több meglepő eredmény miatt a csoportmeccsek második köre után mindösszesen a brazil és a spanyol alakulat kvalifikálta magát a legjobb tizenhat közé&A harminckettőből kettő. Mondja valaki, hogy nem kiegyenlített a mezőny.
Mindez látszott a belga–tunéziai találkozón is, amelyen Robert Waseige kapitány csak bevetette a kisebb sérüléssel küszkődő Marc Wilmotsot is. Hogy jól tette, az a 13. perctől nem is lehetett kétséges, mert a Schalke támadója megszerezte a vezetést, miután a belgák egyérintőztek egy sort a tunéziai tizenhatoson belül. Igaz, ez könnyen a második találat lehetett volna, mert néhány szekundummal korábban a legutóbb az oroszoknak kézzel gólpasszt adó Ali Bumnidzsel kapus most lábbal találta telibe Gert Verheyent, de ez a lehetőség még kimaradt. Bezzeg Wilmots már nem packázott, és az addigiak alapján ez a fellépés egy igen kényelmes belga győzelemnek tűnt.
A belga és a tunéziai válogatott játékosai – két, elsô félidei megmozdulástól eltekintve – éppen ennyire arctalanul játszottak
A belga és a tunéziai válogatott játékosai – két, elsô félidei megmozdulástól eltekintve – éppen ennyire arctalanul játszottak
A belga és a tunéziai válogatott játékosai – két, elsô félidei megmozdulástól eltekintve – éppen ennyire arctalanul játszottak
A belga és a tunéziai válogatott játékosai – két, elsô félidei megmozdulástól eltekintve – éppen ennyire arctalanul játszottak
Csakhogy az észak-afrikaiak olyan öt percet produkáltak, amely körülbelül egy Brazília–Kápolnásnyék derbin is az aranysárgák dicsőségére válna. Kezdődött azzal, hogy Haszán Gabszi nagyon látványos mozdulattal, ollózva próbált Geert De Vlieger hálójába találni, ám a belga kapus még felszedte a labdát. Aztán már csak kiszedni tudta: Hálid Badra élete gólját rúgta, amikor jó huszonötről besuhintotta a labdát a bal vinklibe, ám a tiszteletkör, mezletépés, néptánc, fele királyság mégis elmaradt: a nagyszerű csatárteljesítmény egyetlen szépséghibája ugyanis az volt, hogy Shield játékvezető már korábban szabadrúgást ítélt. Nagyon nem izgatták magukat a tunéziaiak az előnyszabály elmaradása miatt, bölcsen úgy gondolták, hogy álló labdát könynyebb pontosan eltalálni, mint mozgót – Rauf Buzajen ezt be is bizonyította derekasan, a szabadrúgásból a bal felsőbe csavart.
Ôk mondták
Ammar Szuajah: – Nagyjából elégedett vagyok a mérkôzéssel. A játékosaim nagy szívvel futballoztak, és ezúttal technikai repertoárjukból is megcsillantottak végre valamit. Általában véve kiegyensúlyozott mérkôzést játszottunk Belgiummal, bár összességében egy árnyalatnyival közelebb álltunk a gyôzelemhez ellenfelünknél. Most sajnálhatjuk csak igazán, hogy az oroszok ellen olyan óvatosan játszottunk, hiszen bebizonyosodott: bátor futballal könynyedén partiban lehetünk egy európai válogatottal. A záró fordulóban a hazai közönség elôtt futballozó Japán ellen sem mi leszünk a favoritok, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy lehetôség szerint minél jobb eredményt érjünk el.
Robert Waseige: – Nem vagyok boldog. Az edzôtáborunkban túlságosan eluralkodott az optimista hangulat, miszerint a gyenge Tunézia ellen a vébé egyik legkönnyebb kilencven perce vár ránk. Azonban világosan kiderült, hogy ez hatalmas hiba volt. Mindemellett el kell mondanom, hogy a tunéziai válogatott nagyon jól és látványosan futballozott ezen a mérkôzésen. Most már csak egy gyôzelemre van szükségünk az oroszok ellen, s akkor jöhet a kieséses fázis. Szerintem az orosz válogatott ellen könnyebb dolgunk lesz, ugyanis csapatom mindig nehezen viseli, ha az elvárt gyôzelem terhével kell pályára lépnie.
Wesley Sonck: – Tunéziának van néhány kifejezetten jó labdarúgója, aki ügyes egyéni megmozdulásokat mutatott be. Furcsa volt, amikor behúzták a fejünk felett a tetôt, eleinte nehezen alkalmazkodtunk a páratartalomhoz és a meleghez.
Yves Vanderhaeghe: – Azt gondoltuk, hogy megnyerjük ezt a meccset, de a tunéziaiak a vezetô találatunk után azonnal egyenlítettek, s ezután valamiért nem találtunk vissza a saját játékunkhoz. Természetesen megpróbáltunk összehozni még egy gólt, de ehhez nem voltak meg a helyzetek. Az orosz válogatott ellen kell helyrehoznunk a hibát – amúgy is csak az a lényeg, hogy továbbkerüljünk a csoportból.
Hogy ne legyen még nagyobb a belga baj, arról az ausztrál bíró gondoskodott, aki nagy lelki nyugalommal továbbot intett, miután Eric Deflandre a büntetőterületen belül szépen összekoccantotta Murad Melki lábait. A jogos tizenegyes így elmaradt, az újabb tunéziai lehetőség nem: ezúttal Ziad Dzsaziri ugrott ki az elbambuló belga bekkek közül, de az ötösön rosszul találta el a labdát, így az a jobb kapufa mellett csorgott tova. A másik oldalon pedig Bart Goor került ugyanonnan helyzetbe, ám a Hertha középpályása ballal a léc fölé lőtt. Ezzel az akcióval a két csapat le is tudta az első félidőt – fájdalom, a 22. percben… A játékrész második felében ugyanis az égvilágon semmi sem történt, a két csapat szusszant egy nagyot az ijedtségre, és jó kurtizán módjára a biztonságos védekezést tartotta szem előtt. Ami viszont azt jelentette, hogy nagyon rossz volt a meccs. De közelítsünk más nézőpontból: nagyon jó volt a meccs – legalábbis a második félidőhöz képest. Mert amit szünet után a két csapat játékosai bemutattak, arra még a nem kifejezetten nagyszerű színvonaláról elhíresült magyar bajnokságban is nyugodt szívvel szórhattuk volna a kettes osztályzatokat. Elképesztően gyenge futballt produkált a gyepen ácsorgó huszonkét focista. A kisebb vétkesek a tunéziaiak, akik legalább két-három lövésüknek köszönhetően felmutattak valamit: az 51. percben például Kaisz Godban kapásból, vagy húsz méterről szúrta rá, és a labda hozzávetőleg másfél centivel zúgott el a jobb kapufa mellett. Ekkor még reménykedtünk, hogy a második félidőben is lesz legalább egy káprázatos öt-tíz perc, ám a következő veszélyes szituációra éppenséggel a hosszabbításig kellett várni… Ekkor is Godban próbálkozott, ám De Vlieger kiöklözte a labdát.
A tunéziaiak részéről ennyi – a belgákéról ennyi sem. Sem helyzet, sem veszélyes kapura lövés, sem egy szép csel vagy jó beadás. Az ember már könyörgött, hogy legalább valaki essen hasra a labdában, vagy rúgja ki a stoplisát a stadionból, esetleg egy támadás közben kezdjen el sanzonokat énekelni, hogy legalább valamiről emlékezetes maradjon a belgák teljesítménye. Mindhiába. Waseige csapata ugyan legalább félórán keresztül mezőnyfölényben játszott (játszott..?), de mivel kapura semmiféle veszélyt nem jelentettek a csatárok, a 61-39 százalékos labdabirtoklás abszolút semmit nem ért. Így pedig a legalább két szép megoldást felmutató tunéziaiak rászolgáltak volna a győzelemre. Ami ráadásul nagyon kellett is volna nekik, hiszen a harmadik fordulóban legalább két góllal kellene megverniük Japánt, ami, lássuk be, ettől az afrikai csapattól eléggé valószínűtlen. Legalább olyannyira, mint hogy a hétfőn látott belgák legyőzzék, és ezzel kiejtsék Oroszországot. Na de mint tudjuk, a papírforma valóra váltásával sokszor adósak maradnak a csapatok. Az unalmas játékkal sajnos nem mindig.
