A Nagyfejűtől Schumiig

Vágólapra másolva!

2002.06.11. 22:23

Címkék

Enzo Ferrari bátor volt, és merész álmai voltak. A második világégés után a korszellemtől eltérően nem népautókat kezdett el gyártani, hanem szuperversenyautókat. Amelyeket arra terveztetett meg a mérnökeivel Ferrari nem igazán értett a műszaki tudományokhoz , hogy a legkülönbözőbb versenyeken nyerjenek.

Niki Lauda tizenötször nyert Ferrarival

"Remélem, egyszer majd az én autóimtól lesz hangos a Formula–1, mert minden rekordot megdöntenek majd” – mondta 1950-ben Ferrari, a Formula–1-es vb kezdetén.
Ferrari álmai mostanra valóra váltak. Vasárnap minden idők legeredményesebb ferraris pilótája, Michael Schumacher megszerezte a csapat 150. futamgyőzelmét. Ez nemcsak a német zseni érdeme: az elmúlt 53 szezonban 34 sofőr gyűjtötte össze ezeket a diadalokat.
1951. július 14-én, az angliai Silverstone-ban kezdődött a sikersorozat. Egy testes argentin pilóta, Froilan González – a dél-amerikait Cabezonnak, azaz Nagyfejűnek becézték – 51 másodperccel megelőzte Fangiót, és ezzel megszerezte a Lovacska első F1-es diadalát. González után az ötvenes években az olasz Ascari remekelt: 1951 és 1953 között 13-szor nyert, és ezzel a harmadik legeredményesebb ferraris az örökranglistán.
1974-ig legendás versenyzőket igazolt Ferrari,

Nagyszerû – jubileumi – sikereket ért el Michael Schumacher a Kanadai Nagydíjon. A német századik Formula–1-es futamán vett részt ferrarisként (mindent egybevetve 168 versenyen indult), és a negyvenedik gyôzelmét aratta a maranellói istálló színeiben (összesen 59 futamdiadalt számlál). E számadatokból is kitûnik, amióta Schumi a Ferrarit erôsíti, majd' minden második versenyén az elsô helyen halad át a célvonalon!
M. Schumacher az utóbbi 13 viadalán kivétel nélkül az elsô hatban ért célba – az utóbbi tíz alkalommal mindig dobogós pozícióban! Nála mindössze ketten voltak sorozatban többször pontszerzôk: az egyaránt argentin Carlos Reutemann és Juan Manuel Fangio. A hajdani vb-ezüst- és -bronzérmes Reutemann 1980 majd 1981-ben megszakítás nélkül tizenöt versenyt teljesített a „pontzónában”, míg az ötszörös világelsô Fangio egyvégtében tizennégyszer szerzett pontot 1953 és 1955 között.
A kerpeni után David Coulthardé a második leghosszabb pontszerzési sorozat. A McLaren sofôrje zsinórban hatodszor végzett az elsô hatban. Közvetlen kollégája, Kimi Räikkönen ugyanakkor hosszú szünet után hívta fel magára ismét a figyelmet. A negyedik helyen végzô finn legutóbb az ausztráliai idénynyitón szerzett pontot, akkor mindjárt négyet is. Érdekes, hogy Räikkönent tavaly is a negyedik pozícióban intették le Kanadában.
Szezonbeli leggyászosabb futamukon vannak túl a Williamsek. A Ralf Schumacher, Juan Pablo Montoya kettôs egyetlen egységgel sem növelte vb-pontjainak a számát – erre még nem volt példa az idényben. És arra sem, hogy Montoya egymás után két viadalt adjon fel.

ám sem Phil Hill, sem Surtees, Von Trips, Regazzoni, vagy Ickx nem volt képes átlépni a hatos győzelmi határt. 1974-ben viszont megérkezett Niki Lauda – az ő nevéhez fűződik a Ferrari 50. sikere –, és az osztrák négy szezon alatt 15-ször állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. Lauda távozása után ismét a legnagyobbakat szerződtette le a Scuderia, ám Villeneuve, Reutemann, Scheckter, Berger, Arnoux, Alboreto, Mansell, Tambay, Irvine, Alesi és Prost is – a kis francia 1990-ben gyűjtötte be a Ferrari 100. győzelmét – csak "megbízható iparos” volt, hiszen közülük Villeneuve is csak hatszor nyert. 1996-ban azonban leszerződött a Ferrarihoz Michael Schumacher, aki eddig már 40-szer nyert a csapattal, azaz az ő segítségével vált a Formula–1 legeredményesebb márkájává a Ferrari. (A második helyezett McLaren 135 győzelemnél tart.)