A nyílt nap csalóka kifejezés. Lényegében fél órát jelent, megjelenik a szövetségi kapitány, néhány játékos, leülnek egy asztal mögé, és így lehet velük beszélni. A sajtótájékoztatókat a stadionok sajtóközpontjában tartják, a nyílt napot az adott csapat szállásán ennyi a különbség a kettő között. A Westin Hotel Awajitól öt percre fekvő konferenciaközpontban az angolok azonban változtattak a szokáson, és igen lezseren viselkedtek. Elvegyültek az újságírók között, és így szabadon lehetett beszélgetni, igaz, egy-egy játékost kisebb vagy nagyobb embergyűrű vett körül. Exkluzív interjúra ilyen körülmények között nincs lehetőség, de kis szerencsével egész jó beszélgetésekre is sort lehet kerekíteni. A fél óra végén a többség már végzett a játékosokkal, és Sven-Göran Erikssont faggatta. Az így néhány percre magára maradt David Beckhamet, akit az angolok már elneveztek Captain Courageousnak, azaz Bátor Kapitánynak, harmadmagammal sikerült elcsípni.
– A fél világ azt találgatja, hogy fáj-e még a lába, és a svédek elleni első meccs után a többség nemmel szavazott. Ki meri jelenteni, hogy teljesen egészséges? – Ha nem lennék az, nem játszanék. Bevallom, féltem az első meccs előtt, utána éreztem is némi fájdalmat, de az orvosok megnyugtattak, az csak a hirtelen jött erős terhelés miatt volt. Ugyanakkor nagyon elfáradtam. – Ennek köszönhető, hogy az argentinok elleni meccsen is olykor visszahúzodott a jobbhátvéd helyére, és pihent? – Az erőm még nem enged kilencven percen át olyan iramot, mint amilyenben általában játszani szoktunk, ezért valóban olykor ki kell fújnom magamat, de meccsről meccsre egyre jobban bírom. Kicsit unom már, hogy mindenki erről faggat, szerintem a játékomon másként már nem érződik a két hónappal ezelőtti sérülés. – Hogyan sikerült ilyen gyorsan felépülnie? – A legjobb orvosok foglalkoztak velem, minden percem azzal telt, hogy meg akartam gyógyulni, és azt hiszem, szerencsém is volt. Meglepett, hogy mennyien imádkoznak a gyógyulásomért, az pedig óriási megtiszteltetés, hogy maga a királynő is nyilvánosan ajánlott egy gyógytornászt a családjából.
Vannak pillanatok, amikor David Beckham ilyen lelkesen áll a sajtó rendelkezésére
Vannak pillanatok, amikor David Beckham ilyen lelkesen áll a sajtó rendelkezésére
– Az argentinok ellen különös érzésekkel készülhetett, hiszen mindenki felemlegette a négy évvel ezelőtti afférját Diego Simeonéval. Beszélt vele a meccs előtt? – Amikor a két csapat tagjai kezet fogtak egymással, köszöntünk a másiknak. Ennek már nincs jelentősége, nagyon régi történet ez, amelyet csak a sajtó tart még mindig fontosnak felemlegetni. – Simeone a tizenegyes előtt hosszasan traktálta valamivel. Mit akart? – Mindenáron kezet akart fogni, de én nem törődtem vele. Amikor Michaelt (Owen – a szerk.) felvágták a tizenhatoson belül, odaszaladtam hozzá, és megkérdezte, vállalom-e, vagy rúgja ő. Nagyon szerettem volna én elvégezni a büntetőt, ezért éltem a lehetőséggel. Ilyenkor mindig koncentrálok, és kikapcsolom a külvilágot. Veszek néhány nagy levegőt, aztán egy pillanatra megállítom a légzésemet, újabb nagy levegő, és nekifutok a labdának. Fogalmam sincs, Diego mit akart valójában, és mit mondott, csak azt észleltem egy idő után, hogy a kezét nyújtogatja. Szándékosan elkerültem, hogy a tekintetünk találkozzon, mert arra összpontosítottam, amit éppen tennem kellett. Buttie (Nicky Butt – a szerk.) és Scholesie (Paul Scholes – a szerk.) terelték el a közelemből, közben a kapus, Cavallero azt mutogatta, hogy hova kéri a lövést. – Utólag nem gondolt arra, hogy ha a labda tíz centivel odébb megy, akkor éppen eltalálja a középen maradt kapust? – Ez mindegy. Sikerült annyira erősen meglőnöm a labdát, hogy mire észbekapott, már mögötte volt. Diegóról még annyit, hogy amikor az első félidő után mentünk az öltözőbe, odajött hozzám, és gratulált. Természetesen akkor már kezet ráztam vele, hiszen bármi történt és bármit beszéltek rólunk, végső soron sportemberek vagyunk. – Mit szól ahhoz, hogy az angol szurkolók eddig botrány nélkül kísérik a csapatot? – Örülök, és ez így jó. Korábban minket is zavartak a botrányokról érkező hírek, hiszen velünk szemben is ellenszenvet keltettek, ám most hihetetlenül nagy erőt ad a támogatásuk. Otthonról is több barátom felhívott. Elmondták, hogy csodálatos élmény volt a számukra a királynő jubileumi ünnepsége, a Lennox Lewis–Mike Tyson bokszmeccs, de olyan boldogságot még semmi sem okozott nekik, mint az, hogy legyőztük Argentínát. Tudjuk, hogy szurkol az egész ország, a televízióban a mecscseink nézettsége rekordokat döntenek, és a meccseink napjára nagyon sokan szabadnapot vesznek ki a munkahelyükön. Mint mondtam, ez feldob minket, tudatában vagyunk az ezzel járó felelősségnek, és egy pillanatra sem felejtjük el. – Jut ebből az erőből Nigéria ellen is? – Biztosan. A világ egyik legjobb csapatát győztük le, a világbajnokság egyik nagy esélyesét, és ez önbizalmat ad. A továbbjutás kapujában állunk, ám a következő meccs talán az eddigieknél is fontosabb, hiszen ha most elbukunk, nevetségesekké válunk. Eriksson figyelmeztetett is minket, ne az argentinok legyőzéséből induljunk ki, hiszen miután a selejtezők során idegenben megvertük a németeket öt–egyre, csak szenvedtünk a papíron nálunk jóval gyengébb albánok és görögök ellen. A világbajnokság előtt azt mondtam, elmegyünk, tegyük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint, és addig jutunk, amennyire ebből futja. Most viszont már merészebb célokról is álmodhatunk, ha egy pillanatig sem lankad a figyelmünk.
