Utolsók lettek a világbajnokok

Vágólapra másolva!

2002.06.11. 20:38

Címkék

A világbajnok kieshet.Nincs kétségünk afelől, hogy a vb előtt a fogadóirodákban a mesés oddszok dacára a szurkolók nem tettek fel pénzkötegeket arra, hogy a francia válogatott már a csoportmérkőzéseket sem éli túl, a dánok elleni csata előtt azonban mégis valós esély kínálkozott a gyors és szégyenteljes búcsúra. A franciák ugyanis az első két meccsükön még gólt sem rúgtak (megjegyezzük: ebben a szezonban Thierry Henry volt az angol, David Trezeguet az olasz, Djibril Cissé pedig a francia gólkirály), így összesen egyetlen pontot tudtak felmutatni a harmadik kör előtt. A képlet így egyszerű volt: az ázsiai túra meghosszabbításához két góllal kellett volna megverni a dánokat.Na de az eddigi csatárteljesítményből kiindulva: hol az az egy gól?

Jon Dahl Tomasson egy jó matadorhoz méltón megadta a kegyelemdöfést a már korábban is ezer sebbôl vérzô franciáknak

Mondjuk, Zinedine Zidane lábában. Zizou ugyanis végre játszott, így a címvédő hívei joggal bízhattak abban, hogy a legnagyobb sztár vezényletével csak elkerülik azt az arcpirító kiesést. Sőt, egy győzelem máris a világbajnokság legnagyobb esélyesévé léptette volna elő a franciákat: az elmúlt tornák közül ugyanis négy alkalommal az nyerte meg az aranyat, amelyik válogatott a csoportmeccsek dán–francia találkozóját hozta.

A mérkőzés elején az északiak kerülhettek volna közelebb a célhoz, hiszen a 11. percben Dennis Rommedahl lövőhelyzetbe került az ellen ötösénél, de kiszorított helyzete miatt a lábáról visszafelé perdült a labda. A dán csapat nem lankadt, rögvest összehozott egy újabb akciót is – igaz, a másik térfélen… Előbb Thomas Helveg adta el a labdát a kapuja előtt, majd a biztonság kedvéért még René Henriksen is felvágta saját magát, így Trezeguet került nagy ziccerbe, ám az ötös sarkáról a jól eldőlő Thomas Sörensenbe gurított.
Persze Fabien Barthez sem akart elmaradni dán kollégája mögött, a francia kapus egy előrevágott labdát szedett fel vetődve – csakhogy rossz ütemben sikerült talajt fognia, így lehorzsolódott a bőre, és a hűsítés kedvéért egy vízipisztolynak látszó tárggyal jól fenéken kellett lőni. A hátsója ugyan meggyógyult, a feje azonban csak most kezdhetett el fájni: a 22. percben megint Rommedahl tűnt fel a francia kapu előtt, és ezúttal már nem hibázott, a cipője orrával a hálóba pörgetett.

Ôk mondták

Morten Olsen: – Mindegyik riválisunk ellen szörnyen nehéz volt futballozni. Különösen fontos volt az utolsó mérkôzés, és szerencsére jó napot fogtunk ki. A fiúk óriási önbizalommal és még annál is nagyobb fegyelemmel játszottak. Muszáj volt ennyire megszervezni a gárdát, mert kis csapat vagyunk, nem kockáztathatunk, de úgy érzem, emellett ráadásul kiválóan is adogattunk. Normális esetben Zidane rengeteget jelent a franciáknak, és szerintem most is sokat segített nekik, ám olyan jól fogtuk, hogy nehezen tudott játékba avatkozni. Egy ilyen ellenféllel szemben védekezni tíz emberrel kell, amit sikeresen tettünk, és az elöl lévô Tomasson sem okozott csalódást.

Roger Lemerre: – Nyilvánvaló, hogy nem érdemeltük volna meg a továbbjutást. Ezúttal kevés esélyünk volt, ennek ellenére felkészültünk, amennyire tudtunk, és mindent megpróbáltunk. El kell fogadnunk a sport büntetését. Egy vébén az elsô naptól fogva felkészültnek kell lenni – ha nem így van, az baj. El kell ismernem, mielôtt megérkeztünk, rengeteg kisebb problémánk volt, egy pillanatig sem voltunk százszázalékosak. Nem elkeseredni kell, hanem végiggondolni, mi történt, és odafigyelni a fiatalokra. A francia válogatott fel fog támadni, mert megvan hozzá a tehetsége. A saját jövômön egyelôre nem gondolkozom, de sok sikert kívánok a házigazdáknak, különösen a japánokat irányító Philippe Troussier barátomnak.

Thomas Gravesen: – Nem féltünk, és nem is ijedtünk meg a világbajnoktól. Egy ilyen meccsen tökéletesen nyugodtnak kell lenni. A Szenegál elleni mérkôzésen nagyon szenvedtünk a hôségtôl, de mostanra már hozzászoktunk.

Marcel Desailly: – Ez nagy csalódás, katasztrófa, de nem szabad túlzásokba esnünk. Talán mindannyian túl sokat vártunk, a négy évvel ezelôtti élmények alapján azt hittük, már ott vagyunk a legjobb tizenhat között. Azt hiszem, néhány dolognak meg kell változnia. Valószínûleg a sok barátságos találkozó hatására nem voltunk képesek felvenni a tétmecsek ritmusát. Remélem, hogy amikor legközelebb együtt lesz a válogatott, attól függôen, hogy ki lesz a szakvezetô, mindent elölrôl tudunk kezdeni.

Ezáltal a továbbjutáshoz máris három francia gól szükségeltetett.
A lehetőségek meg is voltak az egyenlítéshez, hiszen a kétségbeejtő helyzetbe került világbajnok végre úgy futballozott, ahogy azt az első két meccsen is elvártuk volna. Nagy rössel zúdultak az ezúttal fehérben játszó "kékek” Sörensen kapuja elé, de a dán mindent megfogott. Trezeguet fejese és Sylvain Wiltord lövése után egyaránt a bal alsó elől kellett kipiszkálnia a labdát, és bár Zidane huszonöt méteres ívelését már ő sem érhette el, a bőrgolyó eltekeredett a bal kapufa mellett. Ekkor nagyon jó volt a mérkőzés, a franciák úgy rohantak, mint akik rajzszögbe csüccsentek, a szünetig azonban nem módosult a számukra nagyon kényelmetlen állás.
Más kérdés, hogy az újabb gól még rosszabb helyzetbe sodorta őket.
Mert bár a második félidőt hatalmas lendülettel kezdték a franciák, Marcel Desailly rossz szokása szerint megint a kapufát találta telibe. Majd Sörensen védte káprázatos bravúrral Wiltord lövését, odaát pedig Barthez tolta mellé Jon Dahl Tomasson közeli, ballábas bombáját. A kapusok parádés teljesítményét nem rontja, hogy a támadásokat lesen állította meg a bíró.
Harmadszor azonban beragadt a síp.
Pedig Tomasson XXL-es méretig rángatta Desailly mezét, Melo Pereira mégsem ítélt kifelé szabadrúgást, így a dán gólfelelős megduplázta csapata előnyét. Holott nem is olyan régen, a horvát–olasz meccsen ennél jóval kisebb szabálytalanságért is törölték Materazzi egyenlítő találatát…

Kétgólos hátrányban a franciák feladhatták volna a meccset, ám azért mindenképpen megilleti a dicséret őket, hogy legalább szépíteni igyekeztek. Többször is adódott erre alkalom: a becserélt Cissé lövésénél Sörensen először ért bizonytalanul a labdához, ám az végül a kapu mellé pörgött; Trezeguet ezerszázalékos ziccerben megrúgta a vb hatodik francia kapufáját (ezen már ő is csak nevetni tudott); Wiltord ahelyett, hogy begurította volna a labdát a középen egyedül maradt társak elé, nagy igyekezetében egyszerűen fenékre esett; Zidane pedig egy közeli szabadrúgásból kevéssel a jobb kapufa mellé csavart.
Így meg nem volt itt sem győzelem, sem egyenlítés, de még csak egy árva gól sem.
Sőt, ha a hajrában pályára küldött Kasper Bögelund higgadtabb, egy kiütéses nulla–hárommal tudhatták volna le utolsó vb-meccsüket a franciák. Így is lehet persze jókat röhögni ezen a szánalmas eredménysoron, másrészről pedig sajnálhatjuk kicsit őket a balszerencsés kapufák, a számukra kedvezőtlen bírói ítéletek (mondjuk, az uruguayiak ellen visszavont gól) miatt – kétségtelen, Roger Lemerre csapata nem ilyen érzéseket akart kelteni a szurkolókban.
A világ- és Európa-bajnok tehát egy ponttal, rúgott gól nélkül kiesett. És a mezőny erejét nézve még csak nem is hiányzik majd a továbbiakban.