Húsz perc alatt hármat rúgtak

Kezdjük matekkal.
A képlet félig-meddig egyszerű volt a Paraguay–Szlovénia meccs előtt, hiszen a két vereséget felmutató európai együttes már semmiképpen sem juthatott tovább, míg a dél-amerikaiak öröméhez egy győzelem mellett Dél-Afrika spanyoloktól elszenvedett veresége is szükségeltetett, lehetőleg minél több góllal megfűszerezve.

Folytassuk egy kis történelemmel.
Mert négy esztendeje is egy csoportba került Paraguay és Spanyolország, ám akkor az egykori gyarmat jól kiszúrt az anyaországgal. Történt, hogy az utolsó fordulóban a spanyol továbbjutáshoz Nigériának le kellett volna győznie Paraguayt, ám éppen fordított eredmény született, méghozzá elég furcsa körülmények között. Egészen pontosan a spanyolok azzal gyanúsították a másik két válogatottat, hogy szépen kiegyezett egymással és jól pofára ejtette őket. Hogy így volt-e, azt természetesen lehetetlen bizonyítani, hiszen egyetlen pénzes aktatáskát vagy – magyarosabb példánál maradva – nejlonzacskót sem sikerült előkeríteni, és bár a paraguayi és nigériai játékosok a meccs után kezet fogtak egymással, ezt a gesztust talán még nem kellene a bundát bizonyító cselekedetként értékelni.

Jöhet az irodalom.
A spanyol–paraguayi viszály ugyanis messze nem ért véget a franciaországi világbajnokságon történtek felidézésével, az elmúlt napok nyilatkozatai is szolgáltattak elég témát a sajtónak. Merthogy José Luis Chilavert olyanokat mondott, miszerint a spanyolok Dél-Amerikából ki sem jutottak volna a vébére, továbbá hogy ő kapus létére is kettőt vállal majd az egymás elleni meccsen. Nos, a kettőből három lett, csak éppen nem Chilavert elképzelései szerint, hiszen a spanyolok a kezdeti bizonytalankodás után simán nyertek 3–1-re az egyre nagyképűbb kapus egyre gyengébbnek tűnő alakulata ellen. A kisebb kudarc azonban nem zavarta Chilavertet, melle továbbra is példásan dagadt, és biztos volt benne, hogy ha a spanyolok megverik Dél-Afrikát, akkor saját csapatán nem múlhat a továbbjutás kiharcolása a szogvipói testnevelés(két)órán.
Ennek szellemében esett ellenfelének a paraguayi egylet, a kilencedik percben José Cardozo csak centikkel tévesztette el a jobb alsó sarkot. Jelentős mezőnyfölényben futballozott Cesare Maldini válogatottja, a szlovének nem nagyon tudtak mit kezdeni a hatalmas rössel küzdő dél-amerikai együttes ellen. Fájdalom, néha ez a lendület bizony nem korlátozódott a labdára, így amikor Carlos Paredes már a második szlovén futballistát röpítette másfél méter magasra, jogosan szembesült a piros lappal. Az emberhátrány ellenére tovább nyomott Paraguay, Cardozo megint fejjel veszélyeztetett, Chilavert pedig egy közeli szabadrúgásból szerezhetett volna gólt, ám a sorfalból sikerült kilőnie valakit.

Hogy az emígyen ártalmatlanná tett futballistán kívül másnak ne fájjon a feje, ahhoz a rohamrendőrség fellépésére is szükség volt. A szlovén szurkolók ugyanis emlékezetessé akarták tenni néhány helyi néző számára az estét, így a világbajnokságon először a pajzsos-botos rendőröknek kellett – szerencsére csak szemmel – verniük a rakoncátlankodókat.
Pedig az európaiak fanatikusai foglalkozhattak volna mással is, hiszen csapatuk végre futballozni kezdett. A félidő utolsó öt percében három-négy ügyes akciót hoztak össze a szlovénok, ám a legveszélyesebbnek tűnő támadás végén Sebastjan Cimirotic bombáját nagy bravúrral védte Chilavert. A paraguayi kapus azonban gondoskodott arról, hogy egy kevésbé izgalmas szituáció nagyobb eredményre vezessen, hiszen a hosszabbítás első percében Milenko Acimovic szinte az alapvonalról érkező lövése után – szintúgy nagy bravúrral – a saját lába között simogatta kapuba a labdát.

Ugye, hogy Chilavert a gólszerzésben is jeleskedik?
A paraguayi kapus a továbbiakban is enyhén változatos produkcióval rukkolt elő, hiszen több lövést is nagyszerűen védett, egy alkalommal viszont képtelen volt lekezelni a hátra gurított labdát, és óriási mázlija volt, hogy Milan Osterc az üres kapuba ívelés pillanatában elcsúszott. A szerencse ráadásul már nem is hagyta el, mert Acimovic lövésénél és Osterc beadásánál ugyan verve volt, ám a kapufáról minduntalan kipattant a labda. Pedig ha valamelyik bemegy, alighanem vége az álmoknak – és Chilavert önbizalmának.

Ám jött a fordulópont: beállt Nelson Cuevas.
A River Plate támadója nem is vacakolt sokat, négy perccel később egyenlített, majd miután Jorge Campos is betalált a szlovén kapuba, a paraguayiak elkezdhettek reménykedni. Elvégre a párhuzamosan folyó meccsen a spanyolok 3–2-re vezettek Dél-Afrika ellen, így már csak egyetlen paraguayi gól kellett a továbbjutáshoz.
Igen ám, de egyre fogyott az idő.

Chilavert újfent szabadrúgásból kísérletezett, és ezúttal nagyon jól, ám kollégája, Mladen Dabanovic a lécre tenyerelte a huszonötről ráküldött labdát. Hogy még inkább megjöjjön a dél-amerikaiak kedve, arról Nastja Ceh tett, aki Francisco Arcéba rúgott akkorát, hogy a védő vagy hármat perdült a levegőben, mielőtt belefúródott a földbe. Az újabb kiállítást szinte azonnal követte a harmadik paraguayi gól – Cuevas találata pedig már azt jelentette, hogy a piros-fehér-kékek a továbbjutók. Pláne, amikor megtudták, hogy a másik meccsen maradt a 3–2.

Jöhetett az össznépi kergetőzés paraguayi módra.
Egyedül Chilavert lehetett gondban: hogyan tud majd ezek után belekötni a spanyolokba?