A világ már nem kíváncsi ránk

Most jöhetnék itt a szokásos, unalmas kérdéssel, hogy akkor hol vannak a mi aranylábú gyerekeink, amikor a világ egyebek mellett bizonyos Pak Dzsi Szungról beszél? Csak hát már maga a kérdésfelvetés is közröhej tárgyát képezi, hiszen egyrészt a magyar futballisták ilyenkor a jól megérdemelt szabadságukat töltik, miután a bajnoki szezonban hétről hétre halálra untatták és bosszantották az egyre kevesebb érdeklődőt. Másrészt pedig az a nagy helyzet, hogy már senki sem kíváncsi ránk.Talán még mi magunk sem.Ennek bizonyítására elég, ha felidézzük a legutóbbi idényt. Mondják meg, de őszintén, hogy mi maradt meg önökben az elmúlt futballévből? Azért ezen a válaszon gondolkodni kell, mi tagadás. Pedig elhangzott előzetesen rengeteg ígérgetés, mondták sokan, hogy most aztán megpróbáljuk, mindent elkövetünk, huj, huj, hajrá. Ezen kívül hallhattunk sok-sok sopánkodást, láthattunk még több fejcsóválást, ejnye-bejnyékkel kiegészítve, és jutottak nekünk emlékezetes pillanatok is. Olyanok, hogy egy tulajdonos két csapata csapott össze többször is (ment is a pletyka megállás nélkül, hogy ki és mikor győzzön…), aztán meg Dubraviczky Attila sporttárs futballtörténeti döntése, azaz Gyánó Szabolcs kiállítása, ami bizony a kiköpött magyar valóság, vagy Szeiler József klubvezető felpofozása és Simon Tibor, a tehetséges edző brutális meggyilkolása.Ezek az ügyek maradtak nekünk valódi futball helyett.De igazságtalan lennék, ha nem emelném ki külön a Zalaegerszeget. Becsületes munka, csendben, szerényen, ám ott, Zalában is tudják, most jön a java, át kell lépni az országhatárt.De visszatérnék az eredeti kérdéshez, hogy hol is vannak a mi labdarúgóink mondjuk Pak Dzsi Szunghoz vagy bárkihez képest, aki ott fut megállás nélkül a vb-n. De nem is érdemes ebbe belemenni, hagyjuk az összehasonlítgatást, válasszuk el a hazait az igazitól. A magyar virtusból a zöld gyepen magyar vírus lett, beteges, álmosító, lázálmokkal tarkított és a közérzetre negatívan ható valami.Pedig kezdődik a felkészülés, a fiúk újra munkába állnak. És tessék, zajlik a vb, de nemcsak Michael Owen gólöröméről, Gabriel Batistuta, Figo vagy Zinedine Zidane könnyeiről beszélhetünk, hanem mondjuk az albán Ronaldóról, Indrit Fortuziról, hogy akkor végre jön-e a Fradiba vagy sem. Pedig a zöld-fehér hívek inkább azt kérdeznék a vezetőktől, miért nem hozzák haza Izraelből Horváth Ferencet és Németországból Mátyus Jánost, amikor mindketten szívesen jönnének? Vagy ott van mondjuk Koplárovics Béla esete, aki elhúzta a mézesmadzagot a siófoki vezetők előtt, s azt ígérte, kivételes képességeit majd a Balaton partján kamatoztatja, ehelyett a zalai dombokat választotta. Zajlik az élet. S miközben Raúl rúgdossa a gólokat, mi barátkozunk egy eddig ismeretlen névvel, Molnár Lászlóéval, aki egyszer csak, a "semmiből” előkerülve az újpesti kispadra került. De Újpesten, hála az előző kormány bőkezűségének, legalább van jövőkép, nem úgy, mint Kispesten vagy Angyalföldön. A két korábbi bajnok "lóg a levegőben”, a Honvédnál pénz, befektető után szaladgálnak, Angyalföldön pedig jelen pillanatban még azt sem lehet tudni, hogy lesz-e csapat. Ezek után szinte már fel sem kapja a fejét az ember, amikor azt hallja, az MTK vezetői állítólag Diósgyőrben tárgyaltak, hogy odaköltöztessék a legendás klubot.Otthon, édes otthon.Még szerencse, hogy a világ már tényleg nem kíváncsi ránk.