Címvédő magyar férfiak

Csütörtökön 12 óra előtt néhány perccel Sárfalvi Péter a vívóteremben lerogyott egy székre, és a törülközőjébe temette az arcát. Így tett mellette Balogh Gábor is. Percekig ült a két fiú szótlanul. A kép beszédes volt. Arról árulkodott, hogy a vívás nem úgy sikerült versenyzőink számára, mint szerették, szerettük volna. Kis idő múlva csatlakozott hozzájuk a csapat harmadik tagja, Fülep Sándor.
És akkor következzék némi magyarázat a fentiekhez. Az Eb férfidöntőjében két szám után Balogh a 6., Fülep a 17., míg Sárfalvi a 25. helyen állt, csapatunk bronzérmes helyen tanyázott. Pedig biztatóan indult a nap, a lövészet után azt hittük, jó vívással miénk lehet a világ. Balogh 183, Fülep 182, Sárfalvi pedig 176 kört ért el. Igaz, ekkor is volt egy kis szépséghibája a dolognak, mégpedig az, hogy a litvánok és a csehek még ennél is jobban céloztak – bár a különbség nem volt jelentős. Ekkor kellett volna következnie a megálmodott jó vívásnak, ami elmaradt.
"Azt vártuk, hogy »rávívunk« a litvánokra és a csehekre. Sajnos, épp fordítva történt, és növelték az előnyüket velünk szemben – összegzett Hegedűs Ferenc, a válogatott vívóedzője. – Egyik fiú sem vívott kiemelkedően jól. Balogh végig küzdött, és ha nem 1/3-mal zár, jó eredményt érhetett volna el, mert körbeverték egymást a versenyzők. Fantasztikusan szép megoldások mellett néha köny-nyen kapott tusokat. Tőle a 900–1000 pont a reális, ettől most ha nem is sokkal, de elmaradt. Sárfalvi a selejtezőhöz hasonlóan jól kezdett, jól mozgott a páston, ám a közepén fizikailag és idegileg is elfáradt, és nem talált magára. A 776 ponttal messze elmaradt a tőle várttól. Fülep is 776 pontot gyűjtött a páston, ám ez nála nem annyira tragikus, mivel nem tartozik a jó vívók közé.”
Szóval így álltunk a két technikai szám után, majd következett az úszás, amelynél sosem szokott átrendeződni a mezőny. Ezúttal sem történt különösebb említésre méltó, hacsak az nem, hogy a rendezők már kezdenek "beletanulni” az Eb-be, a versenyzőket zenére vezették a rajtkövekhez, és végre volt némi hangulat, nézősereg és buzdítás is. Nem véletlen, hiszen kedvencük, az 1999-es vb-ezüstérmes Libor Capalini állt az élen, és ezt a helyezést az úszás után is megőrizte.
Az örök igazság – vagyis hogy az öttusában a lovaglás előtt mindenféle számolgatás felesleges, mert a legbizonytalanabb számban felborulhat az addigi sorrend – ezúttal is beigazolódott. A mieink kiemelkedtek a mezőnyből, lovaglásukon látszott a magabiztosság. Nem csoda, hogy Balaska Zsolt lovasedző elégedetten szorította meg versenyzőink kezét a remek produkciók után.
"Nehéz, Eb-színvonalú pályát építettek a csehek, és a versenyzők dolgát az iszonyú hőség is megnehezítette. Sanyi egy veréssel jó teljesítményt nyújtott. Gábor kimagaslott a mezőnyből, ha nagyobb türelme van, az utolsó akadályt nem veri le, és hibátlanul zár. Sárfalvi olyan lovat kapott, amely az első kanyarban többször megállt, és rombolt is, ám Peti helyretette lovat” – vélekedett Balaska.
A házigazdák nagy örömére Capalini a maximális 1200 ponttal zárta a lovaglást, így a remek futó biztos lehetett aranyérmében, hiszen 49 másodperccel vezetett. Balogh negyedikként rajtolt, de tudtuk, hogy előrébb lép. A nagy kérdés a csapat helyezése volt, ugyanis a csehek 18, a litvánok pedig 2 másodperccel voltak előttünk. A csehek tűntek könnyebb ellenfélnek. Így is történt. Hatalmasat futottak a fiúk, Sárfalvi például a második lett ebben a számban. Olyan szoros volt az állás, hogy egyes magánszámítások szerint csak egy-két másodperc dönt az aranyéremről. Leírhatatlan volt a feszültség magyar táborban. Többen ki is mondták: nincs annál rosszabb, mint egy másodperccel lemaradni az aranyról. Ekkor megjelent Balogh Gábor, és halálos nyugalommal megjegyezte: "Azt mondják, simán nyertünk.”
És valóban, a 40 pont, vagyis tíz másodperc simának számít. Ahhoz képest, amit egész nap átéltünk, különösen.
A lényeg: a magyar férficsapat megismételte tavalyi győzelmét, az arany mellé begyűjtött egy egyéni bronzot is – míg tavaly Fülep, ezúttal Balogh gondoskodott róla.