Keménykezű tréner érkezett

KECSKÉS ISTVÁNKECSKÉS ISTVÁN
Vágólapra másolva!
2002.06.20. 19:43
Címkék
Molnár László (balról a második) a beszélgetések és a gyakorlati munka során gyôzôdik meg arról, hogy a játékosok közül ki lesz vevô a keményebb munkastílusra
Molnár László (balról a második) a beszélgetések és a gyakorlati munka során gyôzôdik meg arról, hogy a játékosok közül ki lesz vevô a keményebb munkastílusra
Molnár László (balról a második) a beszélgetések és a gyakorlati munka során gyôzôdik meg arról, hogy a játékosok közül ki lesz vevô a keményebb munkastílusra
Molnár László (balról a második) a beszélgetések és a gyakorlati munka során gyôzôdik meg arról, hogy a játékosok közül ki lesz vevô a keményebb munkastílusra
Molnár László (balról a második) a beszélgetések és a gyakorlati munka során gyôzôdik meg arról, hogy a játékosok közül ki lesz vevô a keményebb munkastílusra
Molnár László (balról a második) a beszélgetések és a gyakorlati munka során gyôzôdik meg arról, hogy a játékosok közül ki lesz vevô a keményebb munkastílusra
Kapusként egyszer lépett pályára a hajdani csehszlovák nemzeti tizenegyben, és huszonötször a szlovák válogatottban Molnár László, az Újpest új vezetőedzője. Játékos-pályafutása során játszott a Nitra, a Zilina, az Inter és a Slovan Bratislava, valamint a Kosice együttesében is. Az utóbbi csapattal az 1997-98-as évadban a Bajnokok Ligájában is szerepelt, mégpedig Telek Andrással együtt. Játékos-pályafutásának egy lábtörés vetett véget, és eztán edzőként dolgozott a Kosice, a Banska Bystrica és a Senec csapatánál is.

A 42 éves szakember legnagyobb sikerét a másodosztályú szenciekkel érte el: az idén az élvonalbeli Puchov ellen Szlovák Kupát nyert. Most Újpesten próbál csodát tenni. A nagy kérdés azonban az: hogyan esett a futballberkekben ismeretlen edzőre a lilák választása, illetve a Szlovákiában élő szakembernek miért jelent kihívást a gyengécske magyar fociban dolgozni, ahol elődjei sem jártak sok sikerrel.

Noha több klubban megfordult már, azért még fiatal edzőnek számít. Mit tud a magyarországi futballról és az Újpestről?
–Májusban már figyeltem az itteni bajnokságot és új csapatomat is, ez azonban nem túl sok információ – mondta Molnár László. – Egyelőre a kollégáim tapasztalataira, tudására építek, ők jobban képben vannak, és sokat segítenek nekem. Hamarosan azonban én is többet tudok majd, legalábbis az Újpestről. Egyébként a lila-fehérek két meccsét is láttam: előbb a Ferencváros elleni győzelemnek voltam szemtanúja, majd a Videoton elleni bukásnak, úgyhogy megismerhettem a gárda mindkét arcát. A két meccs között egyébként csak néhány nap telt el, így nem is értettem a hirtelen változást. Az Újpest patinás klub, amelynek játékosai nem engedhetnek meg maguknak hasonló hibákat.

Az ismerkedés során talán már eddig is kiderült – de ha nem, akkor majd a közös munka során fény derül rá –, hogy néhány poszton erősíteni kell a csapatot. Ezzel kapcsolatban felröppent a hír, hogy Csehországból hozna játékosokat.
–Ez így van, a kapcsolataimmal is igyekszem segíteni az együttest. Azt egyelőre nem tudom megmondani, kiket igazolhatunk. Annyit azért elárulhatok: tárgyaltam egy védővel, egy középpályással és egy csatárral is Prágában, de a végleges döntést egy-két héten belül hozzuk meg.

Ha már említi a kapcsolatokat. Mivel Magyarországon nem sokat tudunk önről, árulja már el, miként került a Megyeri útra?
–A klub jó kapcsolatban áll Pavel Pasca menedzserirodájával. Az ügynökség segítette korábban Robert Vagner, Radek Sloncík és Lubos Kozel Újpestre szerződését, és engem is ők javasoltak az egyesületnek.

A lila-fehérek keretében jelenleg a cseheken, Sloncíkon és Kozelen kívül ott van a szlovák Frantisek Kunzo is. Megkönnyíti ez a dolgát?
– Természetesen kikérem majd a véleményüket, de nemcsak velük, hanem a csapat minden tagjával leülök beszélgetni. Az első napokban tájékozódom a viszonyokról, arról, milyen csapat az Újpest, melyik játékosról mit kell tudni. Képben kell lennem, ki milyen mentalitású játékos.

Önről azt hallani, hogy igen keménykezű szakember.
–Korábban kapusként és most edzőként sem tűrök megalkuvást, a végsőkig küzdenie kell mindenkinek a győzelemért, a sikerért. Én nem változom meg, tehát Újpesten is ennek a jegyében dolgozom majd. Jegyezzük meg, hogy az első tapasztalataim szerint a Megyeri úti vezetők is hasonló felfogásúak, hiszen komoly eredményeket akarnak elérni. Úgy látom, hogy harmonikusan tudunk majd együtt dolgozni, és bár biztosan lesznek kisebb nehézségek, a lényegi kérdésekben azért egyetértünk. Az első időszakban a beszélgetések mellett a fegyelmezésre is nagy hangsúlyt fektetek. Csak az a csapat lehet sikeres, amelyik nem enged meg magának semmiféle megingást. Ha nincs fegyelem, nincs eredmény sem. Nálam biztos nem fordulhat elő, hogy egy-egy játékos nem tesz meg mindent a sikerért, mert ha ez megesik, azonnal lecserélem, és kihagyom a csapatból a labdarúgót. Remélem, ha lesz is ilyen eset, a vétkes gyorsan beáll a sorba. A futballistának véleményem szerint az edzéseken és a mérkőzéseken is a maximumot kell nyújtania. Az Újpestben szerepelni öröm kell legyen mindenkinek, már csak ezért is mindent meg kell tenni a sikerért.

Milyen célokat tűztek ön elé a klub vezetői?
–Egyelőre nem határoztuk meg, hol kell végeznünk a bajnokságban, és ennek roppant egyszerű oka van: még nem alakult ki a végleges keret. Amikor már eldőlt, ki érkezik és ki távozott, akkor döntünk a célokról. Nekem tetszik, hogy az itteni vezetők komolyan terveznek. Aki nem mer bátran tervezni, az nem léphet előre. Hamarosan kiderül, kikre számíthatunk, és akkor meghatározzuk, mit kell elérnünk.

Milyen szakmai elképzelésekkel kezdte meg újpesti munkáját?
–Nálam alapvető dolog, hogy a csatár részese a védekezésnek, a kapus pedig a támadásnak, vagyis minden egyes játékosnak ki kell vennie a részét a csapatmunkából. Agresszíven kell futballoznia a csapatnak, rá kell erőltetnünk az akaratunkat minden ellenfélre. A hazai mecscseket illik megnyerni, ki kell szolgálni a közönséget, hiszen a saját pályán csak a látványos játék és a győzelem az elfogadható. Idegenben nagyon nehéz nyerni, de mindenhonnan legalább egy ponttal akarunk majd hazatérni. A négy, négy, kettes rendszer a kedvencem, amelyben a kapusnak is be kell segítenie a védőknek, afféle söprögetőként. Az én csapatomnak mindig támadnia kell, nem húzódhat be a saját kapuja elé, agresszíven kell labdát szereznie, és gólra kell törnie. Azt hiszem, rövid szakmai bemutatkozásnak ez elegendő is, a többi a pályán dől el.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik