Malomsokinak sohasem sok

Karika az alsó ajakban, kendő a fejen – karizmát sejtető személyiség, kendőzetlen győzni akarás. Aki látta már Malomsoki Sándort, világbajnok kenusunkat, tudja, fentiek az ő jellemzői. A Kolonics Györgyöt követő korosztály legmeggyőzőbb képviselőjeként az elmúlt hétvégén négy országos bajnoki címet gyűjtött be a szegedi második válogatón (ráadásul nem egyetlen hajóosztályban, hiszen nyert egyesben, párosban és négyesben is), s C–1, valamint C–2 200 méteren immár biztos tagja a válogatottnak. Pénteken kemény napja lesz: reggel kilenckor társával, Vasali Lászlóval a Buzál Miklós, Végh Attila páros ellenében "szétlövésen” kell eldönteniük, melyik egység induljon a szegedi, Mol 5. síkvízi Eb-n illetve a sevillai vb-n, majd tizenegykor és délután egykor a kétszázas és az ötszázas négyes tagjaként vár rá különválogató Szolnokon.
– Nem lesz ez egy kicsit sok néhány óra leforgása alatt?
– Azt hiszem, jól bírom a terhelést. Párosban valamelyik világversenyen már biztos résztvevők vagyunk, kétszáz négyesben világbajnoki címvédőkként állunk rajthoz, úgyhogy csupán az ötszázas kvartettben való bizonyítás új feladat. Itt a sérült Zala György helyettesítése a tisztem – mondta Malomsoki Sándor, a Dunaferr kenusa.
– Angyal Zoltán szövetségi kapitány évek óta arra vár, hogy valamelyik ifjú Kolonics után eredjen. Ha jól sejtem, akkor most önön a világ, vagy legalábbis a szakvezetés szeme…
– Kolonicsot ezzel együtt szinte még mindig lehetetlen megszorítani. Jómagam huszonhároméves vagyok, és egy kicsit hozzá kell öregednem a nemzetközi mezőnyhöz. A kenuzás nem épp a fiatalok sportja, Belicza Béla nálam tíz évvel idősebb, és ötszázon mostanság ő a második a csepeli olimpiai bajnok mögött. A rutinszerzés elképesztően fontos, és ezt már a tavalyi Eb-n én is a saját bőrömön érzékeltem. Kétszáz egyesben szerepeltem Milánóban: a rajnál én indultam el a legjobban, féltávnál is vezettem, aztán hogy, hogy nem az öreg rókák számára jobban jött ki a befutó, így negyedik lettem.
– Azért alakultak ennél szerencsésebben is a dolgai, elhallgatná, hogy egy hónappal ezután a poznani világbajnokságon már nem akadt kiválóbb egység az önök négyesénél?
– Dehogy is, ez pályafutásom eddigi legnagyobb sikere. Egyébiránt ezzel a győzelemmel én vagyok a Dunaferr egyetlen világbajnoka.
– És milyen megbecsülésben részesül a favorizált labdarúgók, kézilabdázók és röplabdások mellett?
– Csupán szerény elismerést kapok, csapatsportágat űző klubtársaim többsége nálam egy nullával többet keres. A vébéaranyért nettó hatvanezer járt, míg a focisták egy győztes meccsért kétszázezret kapnak. Most kutyaszorítóban vagyok, mert az idény végén lehet, hogy elküldik egyetlen edzőpartneremet, Molnár Gergelyt, mivel nincsenek megfelelő eredményei. Sajnos, volt már olyan év, hogy egyedül kellett készülnöm: ekkor az edzőm, Vizi Gábor közepes sebességfokozatba tette a motorcsónakot, és nekem a géppel illett tartanom a tempót.
– Dunaújvárosban zseniális motorcsónak-versenyzők vannak: ha így folytatja, és velük kel versenyre, riválisai utol nem érik.
– Effajta edzésre nem vállalkoznék, ám azon leszek, hogy előbb-utóbb tényleg magam mögött hagyjam az ellenfeleket.
– Nem gondolt még arra, hogy valamelyik nagyobb vidéki vagy pesti gárdában gyorsabban fejlődhetne?
– Az edzőmet semmiképp sem hagynám el. A jelenlegi, lehető legkisebb csoportos tréningezés amúgy előnyömre válik, tudniillik minden gyakorlás speciálisan az én formába hozásomat segíti. A páros- és négyesbéli felkészülés persze más lapra tartozik: hetente általában háromszor ingázom Budapest és Dunaújváros között, hogy Vasali Lászlóval, Kozmann Györggyel, Iván Gáborral és Belicza Bélával edzhessek.
– Célkitűzései között csak a szegedi Eb szerepel, netán mer már az athéni olimpiára is gondolni?
– Természetesen merek, miként a 2008-as pekingi játékokon is részt szeretnék venni.
– Zord külseje alapján talán elég, ha megismerik önt a külföldi ellenfelek, és máris láthatják, kemény fickóval van dolguk.
– Nem vagyok én olyan brutális figura. A kendőm a napszúrástól véd, a számban lévő ékszer pedig egyelőre tetszik, és nem zavar semmiben. Külföldön ma még a konszolidált kinézetű Kolonicstól sokkal jobban tartanak.
– Apropó, miként teljesíthetne egy sosem volt Kolonics, Malomsoki páros?
– Ez örök rejtély marad, miután mindketten jobbos kenusok vagyunk, azaz természetes lapátfogással össze sem térdelhetnénk. Mindazonáltal bízom a közös sikerben, hiszen kétszázas kvartettünkbe Zala helyére Koló került, és nem lenne ellenemre, ha közösen nyernénk újabb világbajnoki címünket.