A futballnak vége, áll a bál

Dorogon ismét áll a bál.
A szurkolóknak már az is elegendő ok lehet a felháborodásra, hogy az NB I B Nyugati-csoportjában idén is utolsó helyen végzett a csapat – ez amúgy évente előfordul a dorogiakkal –, de azt már végképp nehezen viselik, hogy a városi futball irányítói minden valószínűség szerint a következő szezontól nem erőltetik a másodosztályt.
Valójában nehéz tisztán látni az ügyben…
Ám ahhoz, hogy valamelyest közelebb kerüljünk az igazsághoz, nem árt emlékeztetni arra, hogy a Dorog az elmúlt esztendők sikertelenségei ellenére – ilyen-olyan, csupán a magyar labdarúgásra jellemző ügyeskedésekkel – rendre meghosszabbította NB I B-s tagságát. Keresték s persze meg is találták a jogi kiskapukat, sokszor már átláthatatlanná téve az alacsonyabb osztályú bajnokságokat. Visszalépések sorozatával, indulási jogok megvásárlásával mindezt vígan tehették a vezetők, ám már ebből sem kérnek Dorogon. Az elnök, Bakonyi István márciusban lemondott posztjáról, és azóta a hattagú elnökség irányítja a klub ügyeit. Miután a Dorogi FC nemrégiben elbukta a Monor elleni osztályozó-mérkőzést is, az elnökség rendkívüli ülésén arról döntött, hogy a következő bajnoki évadban már semmiképpen nem vállalják a másodosztályban való indulást (önmagában már ez is jellemző e történet sodrásában: a csapat kiesett, a vezetők mégis arról határozhatnak, elinduljanak-e az NB I B-ben… ). Az NB II-es szereplés lehetősége azonban alaposan felkorbácsolta az indulatokat. Dorogon mintha megmozdultak volna a focirajongók, egyfajta posztmodern népfelkelés színtere lett a város. Újabban kemény hangvételű röplapokon vádolják, mi több, távozásra szólítják fel az elnökség két tagját – és bár ezeken nem nevezik meg őket –, a szerkesztőségünkbe érkezett levelekben már pontosabban fogalmaznak a szurkolók.
Vizler Zoltán és Kercsók Ferenc voltak azok, akik az elnökség tagjaiként az NB II-es indulás mellett érveltek (információnk szerint a többi vezető eleinte nem ezen az állásponton volt), mígnem a történet egy merész fordulatot nem vett. Vizler és Kercsók ugyanis a továbbiakban nem kívánt együtt dolgozni a vezetőedzővel, Horváth Pállal, noha novemberben éppen ők csábították a dorogi kispadra…
A gond ebben az, hogy a vezetőedzőt a többi elnökségi tag a kudarc ellenére is marasztalta volna, Vizlerék kijelentették: ők bizony nem kérnek Horváth Pálból.
"Sajnos, az elnökség egy-két tagja nem szeretne másodosztályú futballt ebben a városban, pedig a lehetőség szakmailag és anyagilag egyaránt ezúttal is adva lenne – mondta Horváth Pál. – A jelek szerint amatőrszintre akarják lezülleszteni a nagy múltú klubot, ezzel azonban senki nem ért egyet. Dorogon mindenki más az NB I B-t támogatná, de mégis Vizleréké lesz az utolsó szó. A szurkolók reakciójával azonban nem értek egyet, azon túl, hogy természetesen jó érzés, ha így kiállnak az ember mellett, de ez a módszer akkor sem vezet eredményre. Mindenesetre szomorú, hogy olyan emberek döntenek egy város labdarúgásáról, akik az elmúlt évben túl sokat nem tettek a csapat eredményesebb szerepléséért. Talán nem is akartak…”
Horváth Pál azt is elmondta még, a kialakult helyzet ellenére szombatig még vár egy esetleges fordulatra. Amennyiben a dorogi vezetők a hét végéig megváltoztatják álláspontjukat, és mégis vállalnák a második vonalban való indulást, akkor szívesen maradna a gárda kispadján. Ha azonban mindez nem következik be – márpedig erre jó esély van –, akkor elfogadja a Dabas ajánlatát, és hétfőtől új csapatával kezdi meg a felkészülést az NB I B-re.
"Egyszerűen nem látom értelmét a szócsatának – reagált a vádakra Vizler Zoltán. – Valahol persze megértem a szurkolók felháborodását, hiszen az ő helyükben én is nehezen fogadnám el ezt a szomorú helyzetet. Azonban meg kell érteniük, Dorogon nincsenek meg az anyagi feltételek az NB I B-s induláshoz, még akkor sem, ha visszalépések miatt erre lehetőség nyílna. Én lennék a legboldogabb, ha ez nem így lenne, de jelenleg mintegy negyvenmillió forint hiányzik ahhoz, hogy nyugodtan vállalhassuk a másodosztályt. Mivel erre nincs meg a fedezet, nem volt más választásunk, így határozott az elnökség. Dorogon éveken keresztül ment a szenvedés, a csapat állandóan kiesett. Nyolc éve a saját pénzemből támogatom a klubot, és most eljött az idő, hogy szembenézzünk a tényekkel, ami már eddig is nyilvánvaló volt, vagyis ez a város nem bír el az NB II-nél többet.”
Dorogon tehát ismét áll a bál.
A nagy múltú klub – amelyik egyesület hajdan oly kitünő csapatában játszott a legendás Buzánszky Jenő és Grosics Gyula is – majd évtizede tartó mélyrepülése újabb, és gyaníthatóan a zárófejezetéhez érkezett.