Nászút és egyoldalú szerelem

– Gratulálok az ezüstéremhez, és szégyellje magát a kiesés miatt.
– Ha cinikusnak szánta a mondatot, akkor egyvalamit ne felejtsen el: nem rajtam múlott, hogy egy idény alatt két csapat dresszét kellett magamra húznom – felelte a huszonnégyszeres válogatott Hrutka János, aki az ősszel a Ferencvárosban játszott, aztán kölcsönadták őt az élvonalból kiesett Vasasnak. – Bizonyára emlékszik a téli nyilatkozataimra, amikor nem győztem hangsúlyozni, mennyire szeretnék a Ferencvárosban futballozni, eszem ágában sincs átigazolni és még a szerződés módosítására is hajlandó vagyok ezért. Aztán pontosan tudja, mi történt… Végül kölcsönadtak a Vasasnak.
– Gondolom, hogy ősfradistaként nem a kiesés ellen harcoló Vasas volt az álmai netovábbja, de ha már a sors így hozta, kicsit többet is hozzátehetett volna az élethalálharcát vívó angyalföldi csapat eredményességéhez. Vagy nem így érzi?
– Sokat tudnék mesélni a Fradiról és a Vasasról is, de megfogadtam, hogy nem sértek meg senkit, tartom a szám, teszem a dolgom csendben, szerényen és edzek tiszta erőből.
– Ha azt hiszi, hogy ennyivel megússza, akkor téved. Igenis válaszolnia kell néhány fontos kérdésre, rögvest arra, hogy akkor most Fradi-játékosnak vallja magát vagy sem?
– Természetesen Fradi-játékosnak vallom magam, és ezzel mindig és mindenhol így voltam. A szerződésem jövő nyárig szól, és szívem szerint ezt az időt ki is tölteném az Üllői úton. Csakhogy a döntés nem csak az én kezemben van.
– Az imént azt mondta, nem szeretne semmilyen kényes témát feszegetni, úgyhogy kénytelen vagyok én elmondani mindazt, amit önnel kapcsolatban hallani, aztán ha akar, majd mond rá valamit. Szóval, úgy hírlik, Hrutka János megint csak nyűg a Fradi-vezetés számára, ugyanúgy, mint a télen. Szeretnének tőle megszabadulni, külföldre eladni, mert állítólag – ahogy mondani szokták – nem fér bele Garami József szakmai elképzeléseibe. És nemcsak ez a baj, hanem az a sok-sok pénz, amit a szerződése miatt fizetni kell. Lassan olyan lesz ez, mint valami kereszt, cipelni kell magával mindig, mindenhová.
– Most mit vár tőlem, hogy ezt megerősítsem? Nézze, én pontosan azt tettem és teszem, amit ebben a szituációban elvárnak tőlem. Elköszöntem a Vasasnál mindenkitől, ahol egyébként remekül éreztem magam, nagyszerű közösségbe kerültem, igazi barátokra találtam a Fáy utcában. Azonban letelt a kölcsönadási idő, jöttem vissza a Fradiba, ahová mindig is tartoztam. Úgy gondoltam, hogy mint saját nevelésű játékost, örömmel fogadnak vissza, ha jól tudom, rajtam és Gyepes Gáboron kívül a jelenlegi keret meghatározó játékosai közül kevesen nőttek itt fel. Visszajöttem az Üllői útra, és munkára jelentkeztem. Azóta edzek, és mindent elkövetek azért, hogy helyet követeljek magamnak a kezdőcsapatban.
– Merthogy lenne helye a Fradi kezdő tizenegyében?
– Ebben egészen biztos vagyok.
– Értem… Térjünk vissza még a megérkezéséhez, bement az öltözőbe, és gondolom, megkereste a régi szekrényét.
– Pontosan. És természetesen üresen találtam, olyan volt, mintha előző nap pakoltam volna ki belőle, senki sem nyúlt hozzá, a csapattársaim vigyáztak rá, mert visszavártak. Ez remek érzés számomra és nagyon sok erőt ad.
– Igen, azt már korábban is nyilatkozta, hogy a keret többi tagja kiállt ön mellett, nem így a vezetők, az ügyvezető Szeiler József sem, aki pedig játékostársaként a legjobb barátja volt. Nos, vele gyaníthatóan beszélt a napokban…
– Igen, beszéltünk egymással.
– Úgy hallottam, hogy az ügyvezető igazgató kerek-perec megmondta ugyanazt, amit már egyszer Cipruson, a téli felkészülés során, vagyis hogy nincs, nem lesz helye a Fradiban, éppen ezért szeretnék eladni.
– Nem, erről nem akarok nyilatkozni.
– Rendben. Annak viszont örülnék, ha elárulná, nem érzi-e úgy, hogy túlságosan egyoldalú ez a szerelem. Ön ragaszkodik a zöld-fehér címeres Fradi-mezhez, egyfolytában arról beszél, hogy majd így játszik a Fradiban, meg, hogy úgy bizonyítja, van helye a kezdő tizenegyben, aztán mindenhonnan azt hallani, hogy szegény Hrutka Jánoson túl akarnak adni.
– Lehet, hogy egyoldalú ez a szerelem, de nem győzöm eleget hangsúlyozni, én mindent elkövetek azért, hogy bekerüljek a kezdőcsapatba. Hallottam magam is, hogy esetleg külföldre akarnak eladni, talán meglesz erre a lehetőségem, talán nem, de azt kevesen tudják, hogy most felvételiztem a jogi egyetemre, és úgy tűnik, sikerül bekerülnöm. Ez azt jelentheti, hogy minden szempontból jobb lenne nekem itthon maradni és játszani. Huszonnyolc éves vagyok, nincsenek hiú ábrándjaim, már nem álmodozom arról, hogy a Juventus vagy a Barcelona dresszét húzom magamra. Gyakorlatilag már valóra váltak az álmaim, négyszeres bajnok vagyok, és eközben egyszer a legjobb német csapattal, a Kaiserslauternnel is szereztem aranyérmet. Huszonnégyszer játszottam a válogatottban, tehát nekem nincs idegeskednivalóm a jövőm miatt.
– Most sincs idegeskednivalója, talán csak akkor lesz, ha mégsem találna csapatot Belgiumban, Izraelben, Cipruson…
– Azért álljunk meg egy pillanatra, nekem eszem ágában sincs akárhová elszerződni, annyi tartás azért maradt bennem. Sőt, azt is kijelentem, nem utazom sehová próbajátékra, az eddigi pályafutásom során már bizonyítottam eleget, ha valaki meg akar venni, az nem zsákbamacskát vásárol.
– Nem akarom ezt a témát tovább ragozni, de mi van akkor, ha mégsem adják el. Tudom, hogy mit akar mondani, ha lehet, ne kezdje újra el, hogy majd bizonyít, megmutatja és a többi, és a többi.
– Hogy akkor mi lesz? Gondolja csak végig: jó az a Fradinak, ha itt tart és fizeti a szerződésem szerint nekem járó összeget, és a juniorcsapatban játszom?
– Szóval, lelkileg arra is felkészítette magát, hogy a Fradi fakóban kergeti a lasztit?
– Minden benne van a pakliban. Ha azt akarják, hogy a tartalékcsapatban szerepeljek, akkor ott fogok. Jövő nyáron lejár a szerződésem, akkor meg ingyen kell elengedniük, úgyhogy tényleg csak két lehetőség van, vagy eladnak vagy…
– Tiszta beszéd. Játszani akar, csakhogy senkinek sincs bérelt helye, és ahogy hallom, most is vannak vagy negyvenen az edzéseken, jöttek próbajátékra a világ minden tájáról…
– Erről csak annyit szeretnék mondani, hogy például a Kaiserslauternnél, ahol játszottam, soha senkit sem hívtak próbajátékra, ha valakit szerződtetni kívántak, azt előtte többször megnézték, kielemezték, és akkor hívták oda, amikor elétették a papírt, hogy kanyarítsa oda a nevét. Nem akarok itt nagyképűnek tűnni, de felveszem a versenyt bármelyik, és próbajátékra most érkezett külföldivel.
– Hallani, jönne vissza néhány régi fradista, akikkel valóban erősödne a csapat. Gondolhatunk itt Horváth Ferencre, Mátyus Jánosra és Vincze Ottóra. Ezeket a fiúkat szereti a Fradi-tábor is, és ha nem is lenne világverő velük a csapat, de róluk tudja mindenki, hogy nemcsak pénzért játszanának a zöld-fehér színekért. Aztán valahogy mégsem kerültek szóba, helyettük idegenlégiósokkal próbálkoznak.
– Nem foglalkozom ezzel, én azzal törődök, hogy a magam rátermettségét bizonyítsam. Az tény, hogy a Fradinál a meglévő tudás mellett az is számít, hogy ki képes a pályán a szívét is odatenni ezért a csapatért.
– Menjünk tovább… Most kérdezném meg: hogyan érzi magát jelenleg?
– Ó, ennél jobban nem is lehetnék. A szerelem csodát tesz az emberrel, nemrégiben volt az esküvőm. Május harmincadikán vettem el Szűcs Noémit, akit sikerült valami csoda folytán megtalálnom a világban, és aki a második, és egyben utolsó feleségem lett, aki korábban többször nyert teniszbajnokságot Romániában, előkelő helyen volt a világranglistán. No, igazi sportcsalád lettünk. Elutaztunk Rodoszra nászútra, és ha nem edzésre jövök, akkor minden percemet vele töltöm. Olyan ez, mint egy szépen megkomponált film, remélhetőleg szép nagy happy enddel.
– És akkor ezen a ponton megint tennék egy kis kitérőt, mert igencsak kíváncsi lennék arra, hogyan értékeli a Vasasban eltöltött fél évet, azon kívül, hogy aranyos gyerekek közé került.
– Kiestünk, és ez mindent meghatároz, pedig állítom, ez a Vasas sokkal többre volt hivatott. A bajnokság során már elmondtam, hogy hatalmas nyomás nehezedett ránk. Van egy szólásmondás, amely szerint nehéz széllel szemben pisilni, és mi Angyalföldön végig ezt éreztük. Hiába játszottunk tizenhat meccsből tizennégyszer jobban az ellenfélnél, mindig csak döntetleneket értünk el, ami persze a mi hibánk is, viszont azt is el kell mondjam, olyan bírói tévedéssorozattal még sehol sem találkoztam, mint a Vasas játékosaként. Elképesztő volt mindezt átélni, és láttam a többieken is, mennyire megviseli őket a sok-sok kétes ítélet, Gyánó Szabolcs köpésétől kezdve az újpesti kettős kiállításig, és még folytathatnám a sort. De rögvest hozzáteszem, hogy nem akarom felmenteni magunkat. Az lehetett még baj, hogy a Vasasban túl jó gyerekek játszanak, rendes fiúk, akikből hiányzik a vagányság, a csibészség és az a képesség, hogy kiélezett helyzetben vakmerő dolgokat vállaljanak. A nálunk jóval gyengébb ellenfelek az antifutballjukkal is fölénk kerekedtek és megvertek bennünket.
– Ha már a játékvezetőket említette, mi a véleménye a világbajnokságon működő bírók ténykedéséről?
– Fel vagyok háborodva, úgyhogy meg is nyugtattam magam valamelyest, ha a világ állítólagosan legjobb bírói a tévedéseikkel így tudják befolyásolni az eredményeket, akkor miért csodálkozom én, hogy Magyarországon mindez megtörténhet.
– Azért így a beszélgetés végén mégiscsak kérdeznék valamit a szerződtetésével kapcsolatban… Arról nem volt szó a Szeiler Józseffel folytatott beszélgetése során, hogy módosítanak a szövegezésen, és akkor máris megszűnik a fő probléma, egyszersmind Hrutka János millióit sem emlegetné tovább senki.
– Nem. Szóba sem került szerződésmódosítás, én nem erőltettem a témát és az ügyvezető igazgató sem.
– Ez akár jelzésértékű is lehet… Nem így gondolja?
– Értse már meg, hogy nem akarok jóslásokba bocsátkozni és senkit kritizálni. A Ferencváros szerződtetett labdarúgója vagyok, nekem hajtanom kell a klubért, a klub sikereiért, és ha máshol nem megy, akkor majd a tartalékcsapatban. Ha ez bekövetkezik, az azt is jelenti, hogy annyira erős a Fradi játékoskerete, hogy én még a kispadra sem férek oda. És tudja, nekem, mint ősfradistának ez jó érzés. Na, ehhez mit szól?