Balogh, a hónap sportolója csak a repüléstől fél

A Nemzeti Sport A hónap sportolója sorozatának első helyét júniusban az öttusázó Balogh Gábor érdemelte ki. A honvéd olimpiai ezüstérmese és ötszörös világbajnoka az Ustí nad Labem-i kontinensbajnokságon nyújtott emlékezetes produkciójával – csapatban arany-, egyéniben bronzérmet szerzett – utasította maga mögé riválisait. Mögötte a Világkupa-sikereket halmozó kajakozó, Kovács Katalin, és a junior világbajnokságon triplázó, lökésben felnőtt világcsúcsot teljesítő súlyemelő, Likerecz Gyöngyi következik a sorban.

A hangja dörmögős, azt mondja, egy kicsit megfázott. Persze ez nem nagy bravúr ebben a nyári hőingadozásban. Ennek ellenére nem nyomja az ágyat, keményen edz, szervezi az életét, hol ide, hol oda rohan, no és lélekben már készül a jövő héten kezdődő San Franciscó-i öttusa világbajnokságra.
Balogh Gábor, aki júniusban egyéniben bronzérmet, csapatban Fülep Sándor és Sárfalvi Péter társaságában aranyat szerzett a Usti nad Labem-i Európa-bajnokságon csupa várakozás – még annak ellenére is, hogy már kétszeres egyéni világbajnokként tekint a tengerentúli verseny elé.
– Ha azt vesszük, júniusban felemás hónapot zárt. Egyrészt megszerezte első egyéni érmét az Európa-bajnokságon, és ugyebár aranyérmes lett a csapat, ám a váltót nagyon elszúrták, rengeteget hibáztak…
– A sikerek azért jobban megmaradnak, a váltó pedig nagy tanulság mindannyiunk számára – mondta Balogh Gábor. – Kifogást nem érdemes keresni a szereplésünkre, hacsak azt nem, hogy az arany után egy kicsit leengedtünk, eltunyultunk. Hiányzott belőlünk a tűz, a húzóerő, bár valljuk be, az Európa-bajnokság összképe azért nem olyan katasztrofális. Tény, a világbajnokságon jobban oda kell figyelni majd erre a versenyszámra is.
– Nem sokkal azután, hogy a két évvel ezelőtti sydneyi olimpián ezüstérmes lett, arról beszélt, hogy ettől kezdve csak Athénra gondol, az olimpiai győzelem foglalkoztatja. Ezt azóta többször is kijelentette már. Ennek tükrében hogyan értékeli az egyéni Eb-bronzot? Egy kétszeres egyéni világbajnok számára mit jelent ez az érem?
– Általában minden évben a világbajnokságra készülök százszázalékosan, az a fő versenyem, de az idén megbeszéltem az edzőimmel, hogy most az Európa-bajnokságon is szeretnék minél jobban szerepelni, vagyis az első hat között végezni. Ez sikerült. A harmadik helynek azért is örülök nagyon, mert egyéni Eb-érmem még nem volt, de most már ez sem hiányzik a gyűjteményemből.
– És ott milyen helyet foglal ez a harmadik hely? Egyáltalán szokta rangsorolni az eredményeit?
– Szakmai szempontból a legnagyobb sikernek a tavalyi világbajnoki aranyérmemet tartom. Élményként vitathatatlanul az 1999-es margitszigeti világbajnoki győzelmem a listavezető. Hazai közönség előtt nyerni leírhatatlan érzés. Erkölcsileg pedig az olimpiai ezüstérem is felér egy világbajnoki arannyal.
– Akkor elemezzük egy kicsit a kontinensviadalt, ahol vívásban gyengélkedett. Változott azóta valami?
– Hát nagyon remélem. Sajnos az elmúlt időszakban nem ment ez a szám, mondhatom azt is, rossz szériát fogtam ki. Hiába erőltettem, sem az edzéseken, sem a versenyeken nem találtam rá a mozgásra, nem éreztem az akciókat és ez meglátszott az eredményemen is. Az Európa-bajnokság után két-három nap pihenőm volt, egy kicsit kiszellőztettem a fejemet, majd leköltöztünk a tatai edzőtáborba, ahol főként azon vagyunk, hogy vívásban kikerüljek végre a gödörből. Bár még mindig hullámzó vagyok, azt hiszem, jó úton haladunk. Egyelőre még nem állt össze az öt szám, de úgy érzem, nem lesz gond San Franciscóban.
– Egy-egy ilyen világverseny előtt van "beleérzése”? Konkrétan, mielőtt elutazik, tudja nagyjából mire lesz képes?
– Abszolút rapszodikus vagyok. Volt már olyan, hogy tökéletesen felkészülve, bombaformában mentem egy versenyre és nagy kudarc lett a vége. No és megesett már ennek az ellenkezője is, vagyis az állapotom alapján nagy égéssel számoltam, és mégis felállhattam a dobogóra.
– Ilyenkor mi dönt?
– A tiszta fej. Az évek során már megtanultam, hogy elsősorban fejben kell maximumot nyújtani a viadalokon, olykor fontosabb ez, mint a fizikai felkészültség.
– Kiktől tart elsősorban?
– Nagyon sok jó versenyző van, az Európa-bajnokság legjobbjai közül bárki megszerezheti az aranyat. Sőt, az is megeshet, és én ebben nagyon bízom, hogy a magyarok közül többen is felállnak majd a dobogóra.
– Egy kétszeres világbajnok, aki ráadásul címvédőként érkezik, hogy tud pszichésen felkészülni egy ilyen versenyre?
– Ha arra gondol, izgulok és nyomasztó érzés címvédőnek lenni. Természetesen az ember nem tudja ettől függetleníteni magát. De ez csak a világbajnokság előtt jut eszembe, ha már megkezdődik a viadal, mindent kikapcsol az agyam, és hála isten tényleg csak a versenyre koncentrálok.
– Ha már a nyomasztó dolgoknál tartunk, a jelenlegi politikai helyzetben nem zavarja, hogy az Egyesült Államokban rendezik meg a világbajnokságot?
– Hát a repüléstől jobban félek, mint attól, hogy terroristák markába kerülök. Egy-egy ilyen repülőút alaposan próbára teszi az idegeimet, de lassan már ehhez is hozzászokom. A politikai helyzetet tekintve… nos, nincs bennem hiszti, nem érzem, hogy bármitől is tartanom kellene. Tudom, kint nagy figyelmet fordítanak majd a biztonságunkra, a televízióban már láthattuk, hogy milyen komoly intézkedéseket vezettek be a szeptember tizenegyedikei események óta.
– Ha jól tudom, már járt az Egyesült Államokban, úgyhogy nem lesz meglepetés a tengerentúl…
– Igen, egyszer. A Texas államban lévő San Antonióban a katonai világbajnokságon szerepeltem és nagyon jó érzések fűznek ehhez a versenyhez, hiszen aranyérmet szereztem. Persze, ez egészen más volt, mint a most következő verseny, talán nem kell mondani, hogy a tét sokkal nagyobb.
– De talán erőt ad önnek, hogy egyik legjobb barátja, a vívó Boczkó Gábor aranyérmes lett a moszkvai Európa-bajnokságon.
– Húúú, és milyen boldog voltam, amikor megtudtam, hogy győzött! Tudja a sikerek mögött nem csak a sportoló, hanem a sportolóban rejlő ember is ott van. A mindennapi problémáinkat a nézők, a szurkolók nem láthatják, pedig nekünk is vannak nehézségeink. Mivel Gáborral nagyon jó a kapcsolatunk, tudom, hogy min kellett keresztül mennie az elmúlt időszakban. Öt éve volt legutóbb Európa-bajnok, és azóta egyáltalán nem kényeztette el őt a sors. Ha valaki megérdemelte ezt az aranyat, az Boczkó Gábor, és ezúton szeretném megragadni a lehetőséget, hogy gratuláljak neki. És hogy a kérdésére is válaszoljak, persze, hogy erőt ad a sikere. De az én harcomat nekem kell megvívnom, az ő aranya nem oldja meg az én sikereimet az öttusában. Az biztos, ha számomra is kedvezően alakul a világbajnokság, vagyis, ha a dobogóra kerülök, nagy ünneplést csapunk…