Rio Ferdinandot megtartja a Leeds, ám a szilajnak tetsző ménes aligha marad együtt, azaz az újonnan szerződtetett trénernek, Terry Venablesnek lesz gondja elég. Cserébe Ferdinand "röghöz kötéséért” – azaz a MU 30 milliós ajánlatának visszautasításáért – ugyanis kulcsemberek sorától kénytelen megválni a klub: szerdán Lee Bowyer kelt el, ma alighanem Olivier Dacourt búcsúzik el a társaktól, és a klubvezetés ég a vágytól, hogy valakinek eladja Robbie Keane-t is.Kényszerpályán mozog a United, hiszen adóssága 77 millió fontra rúg, amelyet egy derűs harmincassal tudna csökkenteni e három futballista áruba bocsátásával. Voltaképpen huszonkettő már "beállt”, hiszen Bowyerért hétmilliót fizet a Liverpool, Peter Ridsdale elnök ma Torinóban tizenötre csapolja meg a Juventust Dacourt átengedéséért, már csak Keane-t kell meggyőzni. Az ír támadó ugyanis sehogysem akar távozni, holott kereste a Sunderland, a leedsi klubvezetés azonban szeretné, ha meggondolná magát, hiszen azzal egy újabb nyolcmilliós tételt lehetne jóváírni a főkönyvben. Ez egyébként azt is jelentené, hogy ugyan a mínusz továbbra is negyven fölött maradna, ám a hitelezőkkel már lehetne arról tárgyalni, mennyi pénzt bocsátanak Venables rendelkezésére, elvégre az új mesternek mégiscsak esélyt illik adni az erősítésre.Bowyer amúgy annak ellenére kellett Gérard Houlliernek, hogy a támadó egy ázsiai diák megtámadásáért (legalábbis felpofozta, erősen ittas állapotban) még mindig bíróságon mentegeti magát. Többen hiszik, csak emiatt nem került be az angol vb-keretbe az amúgy igen tehetséges csatár, akivel a botrány miatt nem kívánt további négy évre leszerződni a Leeds – Bowyer értékét mindenesetre jól mutatja, hogy az opció beváltása esetén heti negyvenezer fontot (hozzávetőleg 16 millió forintot) keresett volna.
Bowyer (középen) egykoron a Leeds játékosaként küzdött a BL-ben a Valencia védôivel, ôsztôl már liverpooliként teheti ugyanezt
Bowyer (középen) egykoron a Leeds játékosaként küzdött a BL-ben a Valencia védôivel, ôsztôl már liverpooliként teheti ugyanezt
A skandalum ürügyén ugyanakkor Venables máris egy jó kis dörgedelmet helyezett el a Leeds honlapján. Az új szakvezető többek között arról írt, hogy "a futballisták nem ihatnak egy bizonyos mennyiségen felül, különben úgy járnak, mint Bowyer, aki most az »utolsó esély« nevű szalonban vergődik. Aki partikra jár, vedel és hajnalba nyúlóan táncol, annak más helyet kell keresnie a futballozásra, nálunk nem maradhat. Mindazoknak, akik a legmagasabb szinten keresik a megélhetésüket, szikár, egészséges étrendet kell tartaniuk, hogy fittségi szintjük tökéletes legyen. A futballisták ennek a korszaknak az új rocksztárjai, akik nem tehetik ki magukat felesleges kritikáknak, netán támadásoknak azzal, hogy olyan helyre mennek és ott úgy viselkednek, ami feltűnést kelt. Abban a pillanatban, amikor profinak állsz, feladod a jogodat, hogy az utcán tántorogj részegen. A közvélemény szemében nem rombolhatod önnön tekintélyedet.” Ezzel legalábbis szoros összefüggésben áll a Leeds-szaga egyik főszereplőjének, Rio Ferdinandnak az esete, aki egyes híresztelések szerint súlyos fonttízezreket szórt el Las Vegas-i kiruccanása alkalmával. Ferdinand cáfolta a mendemondákat, jóllehet beismerte, három válogatottbéli társával, Kieron Dyerrel, Wes Brownnal és Ashley Cole-lal a szerencse fővárosában járt. "Semmi rosszat sem csináltunk – közölte Ferdinand a Sun című bulvárlap hasábjain. – Csupán azt tettük, amit a fiatal srácok szoktak, akik egy kis kikapcsolódásra vágynak. Elmentünk Vegasba, hogy minél távolabb legyünk Európától, hogy végre ne ismerjen fel senki bennünket, hogy végre kiengedhessük a fáradt gőzt. Kétségtelen, kirúgtunk a hámból, de ez egy világbajnokság után belefér. Néhány ilyen nap jár minden embernek. Az pedig, hogy egy vagyont vesztettünk volna, hazugság. Nem érdemelnénk meg az emberek szimpátiáját, ha ennyi pénztől szabadultunk volna meg – a valóságban viszont jó, ha ezer fontot buktam egy hét alatt. Higgyék el, ismerem a pénz értékét, különben is, ha sokkal többről volna szó, nem állnék meg a mamám színe előtt…”
A newcastle-i labdarúgók támolyognak
Panaszra nyitotta száját Laurent Robert, a Newcastle szélsôje: a Sunnak nyilatkozó francia futballista szerint a rosszullét kerülgeti ôt és társait Bobby Robson alapozó edzésein. „Nem vagyok magamnál a tréningek végén. Mintha belém eresztettek volna egy sorozatot… Még pisilni sincs erônk… Annyira rosszul voltam, hogy hányni szerettem volna, de arra sem maradt energiám… Kétszer ötszáz métereket kell futnunk 1:50-en belül, nagyobb pihenô nélkül, mindezt hatszor egymás után. Kimerítô…” A játékosok ebéd után egy órát liheghetnek, sokszor az étket sem bírják megemészteni, amikor újraindul az ôsztôl a BL-ben is érdekelt együttesénél a kínzás. Azt ugyanakkor Robert is beismerte: „A gatyát is leizzadjuk magunkról, de tudjuk: a sok munkának meglesz a gyümölcse a következô szezonban.”
Végül néhány szó arról, hogy az átigazolási rulett milyen "eredményeket” hozott a mögöttünk hagyott huszonnégy órában. Ami biztos: az Everton ötmillió fontért megvette Joseph Yobót a Marseille-től; a nigériai védővel egy plusz négy éves szerződést kötöttek a Goodison Parkban. "Szerintem Nigéria legjobb játékosa, aki a világbajnokságon is többféle szerepkörben futballozott, remekül. Hihetetlenül gyors, igazi all-round futballista, nagy hasznára lesz csapatunknak” – indokolta a választást David Moyes, az Everton menedzsere, aki a héten, úgy fest, megannyi hamvába holt kísérletet követően sikerrel csábítja együtteséhez a Derby észt kapusát, Mart Poomot. Szintén külföldi hálóőrt vadászott le a Sunderland, amely a norvég Thomas Myhrét szerezte meg a Besiktastól. Southamptonban ugyanakkor már annak örülnének, ha az egyik légiósuk hajlandó lenne visszatérni az óceán túloldaláról. Gordon Strachan hajánál is vörösebb arccal magyarázta, nem azért költöttek milliókat Agustin Delgadóra, hogy az eucadori csak üzenjen: nem érzi magát jól a St. Mary stadionban, és aligha fog visszatérni. Amiből alkalmasint leszűrhető: a profizmus nem mindenütt jelenti ugyanazt…