Már a társak is ismerik

Magyar idő szerint hétfő éjjel Waltner Róbert aláírta az egy évre szóló megállapodását a Boca Juniorsszal, kedden pedig már újdonsült csapattársaival edzett a zalaegerszegiek volt támadója.Kell-e mondani, rövid idő alatt hatalmasat fordult a világ a háromszoros válogatott labdarúgóval. Amikor július 3-án elrepült Argentínába, talán még maga sem hitte, hogy annál a klubban folytathatja a pályafutását, amelynél korábban Diego Maradona, Gabriel Batistuta, Claudio Caniggia és még jó néhány világhírű futballista megfordult. Akkortájt alighanem az járt a fejében, nem dől össze a világ, ha az argentinok végül nem alkalmazzák, már az is meseszerű, hogy egyáltalán felvetődött a neve a Libertadores-kupa-győztes alakulatnál. Aztán a góljait bemutató videokazetta meggyőzte a Boca elöljáróit arról, hogy nem érdemtelen a szerződtetésre, a többit pedig már tudjuk.Waltner tehát a hét végén nem a Kispest-Honvéd ellen meccsel a csapatával, hanem a Nueva Chicago vendége lesz a világ egyik leghíresebb klubjának a képviseletében.
– Most, hogy már gyakorolt is újdonsült együttesében, biztosan tud mondani valamit arról, miben különbözik egy sztárcsapat tréningje a Magyarországon megszokott edzésektől.
– Nem tudok semmilyen szenzációról beszámolni, ugyanis körülbelül azokat a gyakorlatokat végeztük, amiket Bozsik Péter irányítása alatt Zalaegerszegen – mondta Waltner Róbert. – Futballoztunk négy a négy ellen, volt hét a hét elleni játék, természetesen különböző megkötésekkel. Annak ellenére, hogy néhány nap kimaradt a felkészülésemből, nem éreztem, hogy kilógnék a társaságból. Szerencsére mindezt megerősítette a vezetőedző, Oscar Tabarez is. Amúgy az edzés elején a vezetőedző egyenként bemutatott valamennyi labdarúgónak, és a megnyilvánulásokból azt éreztem, szívesen fogadnak.
–Hány szurkoló kíváncsi a Boca Juniors gyakorlására?
– Lehettek vagy kétszázan. Az egyik televíziós társaság végig forgatott, vagyis lehetett érezni, hogy az utca népe kíváncsi arra, mi zajlik ennél a klubnál. A tréninget követően Boca-mezben rengeteg fotót csináltak rólam a pályán, majd elvittek egy sajtótájékoztatóra, ahol az újságírók kérdéseire kellett válaszolnom.
– Lehet már tudni, hogy hányas mezben szerepel?
– Ez még nem derült ki, de tulajdonképpen nem is lényeges. Egy biztos, a tizenhármas mez kivételével bármelyiket szívesen viselem.
– Ezek szerint babonás…
– Ennek története van. Tizenhét évesen Kaposvárott játszottam, amikor az egyik teremtorna előtt az öreg játékosok azt mondták, a tizenhármas mez az enyém. Már a meccs előtt idegeskedtem emiatt, majd mielőtt valami érdemlegeset csinálhattam volna a pályán, az edzőm felzavart a lelátóra. Akkor megfogadtam, erről a számról többet hallani sem akarok.
– Volt valami különleges élménye az első tréningen?
– Nem a stadionban edzettünk, ezért meglepett, milyen remek a pálya gyepszőnyege. Szinte hihetetlen, de teljesen mindegy, milyen stopli van a cipő talpán.
– Érzése szerint benne lesz a Boca hét végi keretében?
– Ezt nem tudom, de érzem, hogy erőnlétileg némi lemaradásom van. Keményen edzek, és nem foglalkozom e kérdéssel, úgyis a vezetőedző dönt majd. Azt azért még szeretném elmondani, az interneten olvastam az otthoni híreket, és szomorúan láttam, hogy néhány szurkoló szerint cserbenhagytam a ZTE-t. Tudom, sokat köszönhetek Zalaegerszegnek, ám higgyék el, nem rajtam múlott, hogy már korábban nem köteleztem el magam a kék-fehérekhez. Aztán jött egy lehetőség, amit viszont egyetlen labdarúgó sem hagyhat ki.