Hushovd lehagyta az öregeket

Pénteken bizonyos értelemben "pihenőnapot” tartott a Tour de France mezőnye. A Francia körverseny indulói az alpesi szakaszok után és a szombati időfutam előtt úgy döntöttek, hogy nem erőltetik meg magukat, hanem kényelmes iramban teszik meg a Cluses és Bourg-en-Bresse közötti 176.5 kilométeres távot.
Ez a kényelmes iram mindenkire vonatkozott, kivéve azokra, akik mindössze négy kilométerrel a rajt után szökéssel próbálkoztak. (Amenynyire papírforma volt, hogy a boly nem szakad majd meg, annyira volt várható, hogy néhányan, akik éreznek még magukban lelkierőt, és akik az összetetthez már nem tudnak "hozzászagolni”, meglépnek majd a többiektől.)
Egy mondat erejéig azért érdemes visszatérni a csütörtöki szakaszra, amelynek győztese, az olasz Dario Frigo az esti sajtótájékoztatóján alaposan nekirontott hazája újságíróinak. "Két hete mást sem hallok, csak azt, hogy mi olaszok milyen gyengék vagyunk. Pedig higgyék el, hogy mindent beleadtunk, ám tudomásul kell venni, hogy a Touron egy-egy szakaszgyőzelemhez jó adag szerencse is kell.”
De vissza a szökevényeinkhez! A kis csoport tíz bringásból állt: két dán, Piil és Nicki Sörensen (CSC-Tiscali), két olasz, Fagnini (Telekom) és Loda (Fassa Bortolo), két holland, Dekker (Rabobank) és Van Bon (Domo-Farm Frites), két francia, Mengin (FDJeux.com) és Loder (AG2R), valamint a norvég Hushovd (Crédit Agricole) és a német Jaksche (ONCE) tekert sokáig nagy egyetértésben. (Közülük Sörensen állt a legjobban az összetettben, 37 perccel Armstrong mögött.) Ôk tízen összesen hét csúcsot másztak meg, ám ezek már nem alpesi emelkedők voltak, "csak” kisebb hegyek: három negyedik, két harmadik, valamint egy-egy második és első kategóriás. (Csak zárójelben jegyezzük meg: közülük az egyik, a Col de la Cheminée arról is híres, hogy innen származnak azok a kőtömbök, amelyekből a Szabadság-szobor, illetve – részben – a Fehér Ház épült.)

A boly által békében hagyott szökés résztvevői között a céltól 30 kilométerre tört meg az együttműködés: előbb Jaksche, Sörensen és Dekker próbált meg ellépni a többiektől, aztán – a befutótól 13 kilométerre – Piil, Hushovd és Mengin következett. Ôk már sikerrel jártak, így egymás között dönthették el a szakasz sorsát. A sprintet Thor Hushovd vezette fel, aki hosszú hajrát nyitott, és bár Mengin mellé tudott érni, a célvonalon a hatalmas termetű norvég ért át elsőként. A 183 centis, 80 kilós skandináv versenyző idei első sikerét érte el, amely profipályafutása eddigi legnagyobb diadalának is tekinthető – hozzátéve, hogy 1998-ban (egy évvel Bodrogi László ezüstérme után) az U23-as mezőnyben világbajnoki aranyérmet szerzett az időfutamban. Végül pedig el kell mondanunk Hushovdról, hogy 24 évével ő lett a 2002-es Tour eddigi legfiatalabb etapgyőztese – az idei Francia körverseny 2. leghosszabb szökésének a végén. A pénteki szökevények ugyanis 172 km-t tettek meg elöl, míg a Mont Ventoux-n győzedelmeskedő Richard Virenque 202 km-en át tekert az élen.
A boly csaknem tizenkét perces késéssel ért célba, a befutót az ausztrál McEwen nyerte meg, aki így aprócska előnyre tett szert Erik Zabellel szemben a sprinterek zöld trikójáért folyó versenyben. A sárga trikót Lance Armstrong gond nélkül őrizte meg, pedig nagyon félt a pénteki etaptól, amelyet – ki tudja, miért – az egész Tour legveszélyesebb szakaszának tartott.
Bodrogi László a mezőnnyel együtt ért célba, reményeink szerint – a körülményekhez képest – a lehető legjobban kipihenve magát, hogy a szombati időfutamon minél előkelőbb helyezésért szálljon harcba.