Újak nélkül nagyon nehéz lesz

Szokatlan jelenség, hogy ezúttal elmaradt a Chelsea-nél a monstre nyári bevásárlás. A kilencvenes évek közepe-vége óta úgy emlegették a szigetországban a londoni klubot, mint az átgondolatlan átigazolási mánia eklatáns példáját. Becsvágyó, a szezon előtti megnyilatkozásaiban minduntalan a bajnoki címről, de legalábbis a dobogóról beszélő elnöke, Ken Bates évről évre rengeteg pénzt ölt a klubba. Valóban nagy játékosokat szerzett meg, de többségük akkor már túljutott pályafutása zenitjén (viszont a neve miatt ettől még borzasztóan drága volt), a tudatos csapatépítésnek, posztra történő igazolásnak pedig végképp nem volt nyoma. Nem meglepő, hogy a kérdéses időszakban egy harmadik helynek örülhetett csak a Stamford Bridge közönsége, 1999-ben.
Ugyanakkor ne legyünk igazságtalanok: 1998-ban a KEK-et azért megnyerte a csapat. Ez volt Gianluca Vialli egyetlen igazi sikere, őt hamarosan honfitársa, Claudio Ranieri váltotta a kispadon. A költekezés folytatódott, de az eredmények elmaradtak, az előző évadban például az a csúfság érte az egyesületet, hogy az UEFA-kupa második fordulójában az izraeli Hapoel Tel-Aviv búcsúztatta el (igaz, a közel-keleti helyzetre tekintettel több játékos nem mert elutazni a kinti, 2–0-ra elvesztett meccsre). Ha már a nemzetközi kupaporondnál tartunk: a tavalyi premiershipbeli hatodik hely nem lett volna elég az UEFA-kupára, de az Arsenal duplázásának köszönhetően az FA-kupa második helye már igen.

Mármost az idén az a helyzet, hogy a középmezőny elején is nehéz lesz megtartania a gárdát a 3. szezonját kezdő olasz trénernek, mert a rossz pénzügyi mérleg miatt még egy árva öregedő csillag sem érkez(het)ett a keretbe. Az átlagéletkor persze így is 27 év fölötti, az első csapatban pedig még ennél is magasabb. Viszont kétségtelen diadalként értékelendő, hogy a jobb sorsra – azaz egyesületre – érdemes, éppen ezért a távozás gondolatával a legkomolyabban foglalkozó két csatárt, Jimmy Floyd Hasselbainket és Eidur Gudjohnsent egyaránt sikerült megtartani. Az előző idényben 23, illetve 14 gólt (tehát együttvéve a Chelsea találatainak több mint felét) termelő holland, izlandi ékpáros mentheti meg együttesét az idei nagy lebőgéstől – de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül meg is menti. Az egyetlen olyan távozó, akiért igazán kár, a Milan által egymillió fontért megvett olasz Samuele Dalla Bona. Jellemző, hogy személyében egy fiatal, mindössze 21 éves, rendkívül tehetséges középpályást veszített el a Chelsea.
Az egyetlen említésre érdemes új ember az Espanyoltól érkezett spanyol középpályás, Enrique de Lucas, de a többi hispániai kiszemelt becserkészése kudarcba fulladt. Ranieri ugyanis igényt tartott volna a Real Madrid két futballistájára is, ám a kameruni Geremit elhappolta az orra elől a Middlesbrough, míg a brazil Flávio Conceicao maradt a királyiaknál. Néhány hete feljegyezhettünk egy gyenge kísérletet Dino Baggio (Lazio) megszerzésére, de erről azóta sem esett több szó.
Így áll tehát a helyzet néhány nappal a rajt előtt, s a fentiek alapján könnyen elképzelhető, hogy a kilencvenes évek első feléhez hasonlóan ismét a táblázat második felében találja magát a klub az utolsó forduló után. Hacsak nem köszönt be egyszerre Desailly, Ferrer, Bogarde, Petit, Stanic, Zenden és a többiek másodvirágzása…