Ha megkérdeznénk valakit a futballpályákon mostanság első lépéseiket megtevő gyerekek közül, vagy pedig érdeklődnénk a pályafutásuk zenitjén tartó profiknál: amennyiben lehetőségük lenne rá, akkor melyik két klub ellen futballoznának a legszívesebben, alighanem a többség egyik lehetőségként megnevezné a Manchester Unitedet. Azt az angol csapatot, melyet a földkerekség leggazdagabb együtteseként tartanak számon, amely Sir Alex Ferguson irányítása alatt fénykorát éli, és ahol világsztárok egész sora keresi a kenyerét. Pályára lépni mondjuk David Beckham, Ryan Giggs vagy Ruud van Nistelrooy ellen sokaknak csak álom, ám vannak szerencsések igaz, nem csak szerencse kellett ehhez& , akik már napok óta álomvilágban élnek.
Köszönhetően az egerszegi labdarúgóknak, szerda este a MU vendégszerepel a Puskás Ferenc-stadionban, így 20 óra 45 percet követően már nemcsak Szasa Ilics lesz az a kék-fehérek futballistái közül, aki elmondhatja magáról, megküzdött a világhírű alakulattal. A ZTE játékosai közül egyébként a szlovák Radoslav Král és Vincze Ottó már játszhatott a Bajnokok Ligájában, ám a MU-hoz nekik még nem volt szerencséjük. Most megadatik nekik és a többieknek is, és ezért bizony irigyeljük őket…
Vincze Ottó (jobbra) rutinja kincset érhet az MU elleni BL-selejtezôn (Fotó: Németh Ferenc)
Vincze Ottó (jobbra) rutinja kincset érhet az MU elleni BL-selejtezôn (Fotó: Németh Ferenc)
Vincze Ottó (jobbra) rutinja kincset érhet az MU elleni BL-selejtezôn (Fotó: Németh Ferenc)
Vincze Ottó (jobbra) rutinja kincset érhet az MU elleni BL-selejtezôn (Fotó: Németh Ferenc)
"A Manchester különleges csapat. Számomra még egy ilyen együttes létezik, a Real Madrid. Nem csoda, hogy ha az angol vagy a spanyol gárda Pestre jön, megőrül az ország” – vág bele mondandójába Vincze Ottó. És ha valaki, akkor a ZTE irányítója csak tudja, mit beszél, elvégre a Ferencváros futballistájaként 1995-ben BL-csoportmeccseken szerepelt. – Még ma is titokzatos az, hogyan is került az egerszegi kék-fehérekhez? – Nagyon egyszerű: a klub vezetői május végén zsebükben egy korrekt ajánlattal azzal kerestek meg, hogy folytassam náluk a pályafutásomat – mondta a középpályás. – Igaz, akkor még élő szerződés kötött a Cottbushoz, de mivel később azt közös megegyezéssel sikerült felbontani, no és a zalaegerszegiek kitartóak voltak, könnyen egyezségre jutottunk. – Érdekelne: akadt más kérője is? – Nem, a zalaiakon kívül senki nem keresett. Megjegyzem, nem is volt benne a pakliban, hogy hazajövök. Némi túlzással, még engem is meglepett, hogy egyszercsak itthon találtam magam. – Emlékszem, nagy reményekkel vágott neki a cottbusi kalandnak, ám a jelekből ítélve az elmúlt szezonja nem úgy alakult, ahogy azt elképzelte. Miért is nem? – Kevés, felettébb kevés lehetőséget kaptam Eduard Geyer edzőtől. Tudja, az okozta a problémát, hogy amikor engem megkerestek, még úgy volt, a publikum kedvence, Vasile Miriuta Hamburgba szerződik. Pótlására engem szemeltek ki, én pedig örömmel mentem. Csakhogy "Laci” végül maradt az Energie-nél, és mivel ő tényleg sokat tett a klubért, a csapathirdetéskor elsőbbséget élvezett. Ezt megértettem, azt viszont már nem, hogy a tréner azért nem szerepeltetett minket egyszerre, mert úgy vélte, két ilyen játékost nem bír el az együttes. Holott szerintem elbírt volna, elég felidézni, hogy amikor a Fradiban fociztunk együtt, az égvilágon semmi gond nem volt. – Ezek után gyaníthatóan csalódásként könyveli el a cottbusi állomást. – Egyértelműen annak. Utólag bebizonyosodott, rossz döntést hoztam, amikor rábólintottam a piros-fehérek ajánlatára. – Ne kiabáljuk el, de idáig úgy tetszik, a rossz döntését egy jó követte… – Ha arra kíváncsi, nagyon jól érzem magam Zalaegerszegen. A beilleszkedés könnyen ment, talán azért is, mert egy kiváló társulathoz kerültem. Amúgy az akklimatizálódásra nem is jutott idő, gyakorlatilag amióta megjöttem, egymást váltják az edzések, illetve a mérkőzések. Üresjárat nincs, de talán ez nem is baj. – Ejtsünk szót az eddigi két legfontosabb fellépésről, az NK Zagreb elleni csatáról is. Összegezve jól sikerült, nemde? – Összességében igen, hiszen elértük a célunkat, továbbjutottunk, ráadásul nagy szó, hogy egy magyar csapattól szokatlan módon nulla– kettőről emberhátrányban küzdve álltunk talpra. Ugyanakkor azt se feledjük, nem egy holtpont akadt a két találkozó során, és ez figyelmeztető jel számunkra. Talán még annyit, biztos vagyok benne, hogy tudunk ennél jobban is játszani, sőt, sokkal jobban… – Néhány társa kijelentette, élete nagy meccsére készül. Ön is? – Én nem fogalmaznék így. Többek között volt alkalmam a Liverpool, az Ajax, az Anderlecht, a Real Madrid, a Bayern München és a Dortmund ellen is pályára lépni. Különleges együttesek ezek, de tény, a MU és a Real kiemelkedik közülük. Ez a két klub a csúcs! Legyen veled bárki szemben a gyepen, az klasszis, ezért nem is jelentek ki olyasmiket, hogy azért őket is meg lehet verni, meg hogy a döntetlennel is elégedett lennék. – Pedig sokan gálára készülnek… – A szurkolók lehet, de mi nem. Ez is olyan meccs, mint a többi. Tétre megy. – Annyit áruljon még el, hogy az öltözőben felelevenítették-e a Ferencváros hét évvel ezelőtti BL-menetelését? – Noha szóba került, sokat nem beszéltünk róla. Ha kérdeztek, én szívesen válaszoltam, de a végén úgyis azt mondtam mindenkinek: fiúk, most a saját bőrötökön tapasztalhatjátok, hogy milyen érzés világklasszisok ellen futballozni.
